Mindennapi hasonlataink

Egy régebbi kis írásom...leporoltam, elővettem. Bár kevésbé illik a tematikába, de mint laza láncszem, azért mégis kapcsolódik: 

Este nyolc. Egy rendhagyó este anya életében. A kicsi fiam ágyban, már este hét óta. Apa munkahelyi bulin, a nagyfiam Mamánál. Anya szabadon és kicsit náthásan, de leginkább szabadon…Jó a csönd és később az is, hogy bármilyen zenét hallgathatok…persze nem túl hangosan. Na meg vacsorázok egy jót, csak magamnak terítek és egyszer sem kell felállni közben …Micsoda szabadság, pár csendes, meghitt óra magammal, magamnak! Rövid ötletelés, mire is használjam fel a kincset érő időt… Aludjak? Kiváltképp hasznos, de nagyon lapos…Ez a csendes magány most megrészegít, a saját gondolataimmal vagyok, remek  társaság! A Mamáék telefonálnak, mindenki jól van, a nagyfiam unokatesóéknál volt Mamával. Kutyanézőben, született nemrég hat kiskutya. Sok-sok élmény, aztán váratlanul: - Anya, haza akarok menni, értem jössz? Nem jellemző ez a hirtelen támadt honvágy…de aztán tovaszáll, és - hallom a háttérből - megy tovább az élménykedés…Én viszont kizökkenek…a saját nagy partimból, amit magamnak rendezek épp estére. Hiányzom valakinek…egy kis vékony hangocskának a vonal túlfelén; hogy oldódjak, a laptopon végigpörgetek néhány fotót róluk, a gyerkőcökről…mintha élőben nem látnám őket eleget. Arra gondolok, amikor 18 voltam, meg 25 és hallgatok néhány hozzá illő számot. Jó úgy a nosztalgia, hogy nem vágyom vissza. Akkor rossz volt a magány, most jó, persze csak szigorúan egy estére.

Tegnap a nagyfiam elénekelt nekem egy oviban tanult nótát… Pávián Pistáról. Gyanítom, inkább Fábián Pista, de persze nem akart hinni nekem. Anya, nem érted, hogy Pávián Pista? Mert ugyebár a páviánt már jól ismerjük, az állatos könyvekből, tiszta sor. De Fábiánról még sose nem hallottunk! Persze a felnőttek mások. A Fábiánt véletlenül sem gondolják páviánnak, csak mert a páviánt már ismerik. Csak azt mondják, hogy volt ősrobbanás, meg evolúció, egy Isten van és az férfi vagy nincs is Isten. Egy életünk van és a történelemkönyvekben minden világosan le van írva a múltról. A tej élet, erő, egészség. A koleszterint csökkenteni kell. És  nincs más út, a rák ellenszerét nemsokára fel kell találjuk. Ezek tények. Aztán jön valaki, aki Fábiánt kiált. És a nagy, okos felnőttek csak néznek össze, talán meghibbant ez a valaki. Semmiképp nem lehet Fábián, hiszen értelme sincs. Csakis pávián….

Sok mostanában a valaki, aki jön és új dolgokat kiált. És mi felnőttek, akiknek nagynak kéne lennünk és okosnak, mondhatni mindent tudónak, csak nézünk zavart szemmel, a zavart világba. Próbáljuk megfejteni és érthetővé tenni számukra, a gyermekeink számára, amit mi magunk sem értünk igazán. De azért jó, hogy jönnek valakik, akik egyszer kis gyerekek voltak és nagyok lettek és most újszerű dolgokat mesélnek nekünk. A mindent tudó felnőttjeinknek, hátha meghallják Fábiánt, minden titkok Fábiánját.

2015. március 24.

A saját életutam, egy ritka betegség-állapot, ami sok mindent meghatározott és tanulmányaim egyaránt tereltek a betegség és egészség állapotainak más megközelítéseihez. Az emberi psziché és test, az emberi sors mélyebb megértésének kényszere és vágya hajtott.

A homeopátiával saját szakmám, a gyógyszerészet révén ismerkedtem meg és saját betegségem inspirált, hogy további válaszokat, netán megoldást találhassak állapotom rendezésére. Ezzel számomra egy nagy kaland vette kezdetét: e gyógymód révén gyökeresen más betegség-egészség szemlélettel találkoztam.  Egészen más szemszögből és irányból láthattam rá a betegség és egészség kérdéseire. Egy nagyszerű és felkészült doktornő közreműködésével a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogyan működik egy jól megválasztott homeopátiás szer.

Azóta, azaz több, mint 15 éve olvasgatok a homeopátiáról, tanulok róla, ismerkedek vele, gondolkodom róla, tapasztalom, itt-ott használom, kétkedek, meggyőződök. Időnként bújócskázok előle, rettent szerteágazó mélysége, megfoghatatlansága. A tudományos világot megosztja. Egyesek rajongói, mások haragos ellenzői. Félreértések és félremagyarázások övezik és olyan kevés igazi ismerője akad. De vonzalmam iránta újra és újra visszatér. Bóna László, magyar homeopátiás szakember, író, előadó megközelítése áll hozzám legközelebb, mely szerint a homeopátia nem pusztán egy gyógyító eljárás, inkább életfilozófia, leginkább életszemlélet. Nem pusztán egy alternatív gyógymódként tekintek rá, rengeteg tanultam belőle, általa az emberről, testről, lélekről, érzelmekről, az elméről, az emberi kapcsolatokról, ásványokról, állatokról, növényekről, lelkiségről, spiritualitásról. Mindezek nem látható módon áthatják egymást a világban, ezt mélyen hiszem, és rejtett erővonalak mentén az összetartozók egymásra rímelnek, egy számunkra nem látható közös térben, tartományban rezegnek. Egymásra rímel egy növény egy érzelemmel, egy ásvány egy gondolattal, egy állat egy érzettel, érzéki tapasztalattal.  A bennük megnyilvánuló hasonló energiaminták adják ennek a rímelésnek, összecsengésnek az alapját. A természet sokszínűsége, mintázatai az emberben is tükröződnek. Az emberi test és lélek - a legtöbbünké - gyógyulásra vár és tünetekben fejezi ki egyediségét. Gyógyulásra vár, egy olyan információra, ami újra áramlásba viszi, az élet áramlásába. Mert itt-ott fennakadunk bizony, rövidebb vagy hosszabb időre. A homeopátia értő kezekben művészi módon közvetít gyógyító és gyógyulásra vágyó között, így ad információt. Az életerő egy impulzust kap, egy-egy csomó oldódik és az élet tapasztalása könnyedebbé válik, látványosan vagy lassan kibontakozva, drámaian vagy olyan hétköznapian, hogy máris megkérdőjelezzük. Szerintem ez legtöbbször így jó, így életszerű. És persze van olyan, hogy semmi megragadható nem történik, nincs találkozás, együttrezgés. Nem találtuk meg az odaillőt. Szerintem ez is így jó, s ha nem is mindig esik jól, mégis… így életszerű.