Mindennapi hasonlataink

Ismertető
eskarita•  2020. október 1. 13:33

Bóna László: Szenvedésben hasonló című könyvéről

Bóna László : Szenvedésben hasonló című könyvéről

Azt hiszem, nem könyvajánlót szerettem volna eredetileg írni. Csak elővenni, belelapozgatni a könyvbe, amit még a homeopátiával való kalandjaim hajnalán olvastam először. Emlékszem, hamar futottam végig rajta, mert nem sikerült csak úgy letenni, még rövid pihenőre sem. Sok-sok sorstörténetet olvastam itt, a szerző, Bóna László tolmácsolásában. Homeopátiás esetfelvételi beszélgetések adják ezt a „sorskatalógus”-t. Azok történetei, akik hozzájárultak, hogy névtelenül megismerhessük életük és gondjaik tanulságait: egy nem mindennapi, filozofikus beállítottságú homeopátiás tanácsadó, valamint maga a történet főhőseinek szemszögéből. Bóna László sok emberrel beszélget, sokat. Egy homeopátiás szakembernek ez hozzá tartozik a mindennapjaihoz. Ahhoz, hogy valakiről képet kapjon, meg kell ismernie az ő történetét. És ez még egyáltalán nem rendkívüli, sőt teljesen természetes. Mindenkinek van története, még a legkisebbeknek is. Testi és lelki történései. Talán egy aprócska embergyereknek  inkább csak generációs történetei vannak még, vagyis beleszületik egy családokon átívelő sorskonfigurációba, családi történetek hálójába. Aki pedig már éli egy ideje az életét, annak saját története is van. Egy külső történet, egy kép, ami kifelé hat és egy belső történet, ami párhuzamosan fut vagy táptalaját adja a külső történetnek. A homeopátiás első beszélgetés jó hosszú. Szerencsére sokan szeretnek magukról beszélni. Már az is információ, ha valaki mégsem, és esetleg belőle úgy kell kihámozni a szavakat. Vannak olyan betegségállapotok, melyeknek képe valóban csak lassan bontakozik ki, mert maga a megbetegedés is egy történetnek a része, a történet pedig része az illető élet- és családtörténetének. Jellemzően ezek krónikus, nehezen kezelhető problémák, akár olyanok, amit pszichoszomatikusnak tartanak, definiálnak vagy bélyegeznek, vagy nem is betegségnek, csak válságnak mondják, lelki bajnak.

Igazából történetekben és képekben gondolkodunk mindannyian. Történetek a gyerekkori meséink,  az evangéliumok példabeszédei a templomban, a kötelező olvasmányaink, a szórakoztató lapok vagy internetes oldalak legtöbb cikke, egy napunk története, egy évünk vagy egy nyaralásunk története, a születésünk története, történetek, melyek az elménkben élnek magunkról vagy másokról… Olyanok a hozzánk vonzódó történetek vagy azok az elbeszélések, melyekhez mi magunk vonzódunk, mintha sok-sok apró kis kör, hullahopp-karika venne körbe minket. Pörgünk bennük, vagy pörgetnek minket, mindenesetre egy vagyunk velük. A történeteink pedig képek sokasága. Azok a szálak, melyekből a karikát fűztük. Végső soron kép minden, kivetett, kivetített. Magunkból vetjük és vetítjük, hogy képesek legyünk látni a történeteinket és a történeteink mesélhessenek nekünk magunkról.

Bóna László könyve is ezzel varázsolt el, a történeteivel. A homeopátia „csak” keretet ad hozzá, egy olyan rendszert vagy látásmódot, ami a hasonlóságok keresésén alapul, és ami arra a felismerésre vezet, hogy a történeteink mélyén mennyire egyek vagyunk mi, emberek. Ezért bátran ajánlom bárkinek, aki szeret a lélek és sors kérdéseiben elmerülni, ezekről gondolkozni. A könyv elképesztően olvasmányosan és elgondolkodtatóan szövi össze sok-sok élet vagy válság, testi-lelki baj fonalát olyan kérdésekkel, melyek valamennyiünk történeteinek szálait mozgatják. A kérdések nagyon fontosak. Azaz, jó kérdéseket feltenni művészet. Mert végső soron a történetek mindig kérdésekhez vezetnek…. A jó kérdések pedig válaszokhoz…. olyasféle válaszokhoz, melyekkel le-ledobunk egy-egy karikát a földre, mert már meguntuk pörgetni, vagyis már nem kívánunk ezzel játszani. Leengedjük, elengedjük és elegánsan vagy tétovázva, de kilépünk belőle…