Mindennapi hasonlataink

Tudomány
eskarita•  2021. március 14. 13:36

Birodalmakról, irodalomról és a hasonszenvészetről

Birodalmakról, irodalomról és a hasonszenvi gyógyításról…

A homeopátia az 1800-as évek derekán hasonszenvészet megnevezéssel terjedt el magyar földön, utalva a hasonló szenvedés doktorínájára, mely S. Hahnemann, a homeopátia atyjának legfőbb tézise, a homeopátiás gyógyítás kulcsa.

Homeopátiás, azaz hasonszenvészeti szempontból nézve tehát elméletben bármely anyagból készíthető gyógyító szer. Miért is? Mert bármely anyag hordoz információt, egy sajátos mintát. És bármely anyag hatást válthat ki más anyagi létezőn, ha azzal számottevő kölcsönhatásba kerül. Alapvetően mégis miért a természetből merítünk, amikor gyógyító anyagok után kutatunk? És miért tette ezt az ember ősidők óta? Miért fordult a kövekhez, növényekhez, állatokhoz, ha gyógyulni vágyott? Nagyon egyszerű a válasz. Mert lényünket alapvetően meghatározó, fontos közös gyökereink, alapvető közös mintáink vannak. És egyensúlytalanságainkat közösen, a természettel való szerves társulásban, összekapcsolódottságban oldhatjuk csak meg és oldhatjuk fel.

A természet az ásványok, növények és állatok nagy birodalmait foglalja magába, bár ne felejtsük az élő és élettelen határán rajzó vírusokat sem, ahogy a már élő, egysejtű baktériumok vagy gombák nagy birodalmai is külön említést érdemelnek és igencsak fontos szerepet kapnak a földi élettérben. Emberi testünk porból jött és porrá lesz. A föld, az ásványok világából emelkedünk ki biokémiai szinten, ahogy valóságos biokémiai üzem vagyunk is egyben. Növényi táplálékaink vannak évezredek óta, egészen napjainkig, a gyógynövényekkel való gyógyítás bármely kultúrában jelentős szerepet kapott. A növények az éltető nap fényét és tápláló energiáját alakítják át, fogadják be és raktározzák. Így kötik össze a növény a földet, a termőföldből nyerhető tápanyagokat, ásványokat az égi fénnyel. Az állatok szintjén a természet ismét egy új szintre lép, megelevenedik. A növényeknél a kapcsolat hangsúlya valóban az ég és a föld között van, e két „tér” között mozog. A növényeket köti a föld, nyersen szólva helyváltoztatásra képtelenek. Az állatok viszont már mozognak, akár egy lajhár lassúságával, vagy egy gepárd ruganyos támadásával, de intenzív és igen változatos egymásra hatással bírnak, támadnak, védekeznek, kérődznek vagy lopakodnak, dominálnak vagy behódolnak, és még sorolhatnám. Az állati minták dinamikái mély és ősi erővel vannak jelen primer reakcióinkban, kapcsolódásainkban, családi, társadalmi szerveződéseinkben.

   A homeopátiában egy fontos és hasznos terápiás technika, mely szerint a gyógyító az esetfelvétel során a kapott információkból arra keres asszociációkat, hogy a hozzá forduló gyógyulni vágyó a minták mely szintjén van elakadásban. Vajon ásványi, állati vagy növényi eredetű szerre lehet e szüksége? A természet három nagy birodalma közül melyik az, melynek mintaalkotása az illető ember testi-lelki problémáival, tüneteivel párhuzamos. Itt is analógiákat keresünk. Minden egyes szintnek, természeti anyagnak, élőlénynek, fajnak vagy rendszertanilag rokon növény- vagy állatcsaládnak vannak bizonyos csoportjellegzetességei, így jól körülírható tulajdonságai, energetikai szempontból is. Az ásványvilág rendezett, stabil, statikus, a növények világa érzékeny, kiszolgáltatott, védekezésük passzív, az állatvilágban a versengés, alá-fölérendeltség, támadás-védekezés, túlélés kérdései kerülnek elő.

A versek csodálatosan szólnak azokról az analógiákról, mintákról, hasonlóságokról, melyek a minket körbeölelő természetet és emberi mivoltunkat összekötik. A mítoszok, mesék szereplői is a természet kebeléről emelkednek ki, így már gyerekkorunkban tudjuk - annak ellenére, hogy messze kerültünk már a természetközeliség eleven tapasztalatától - hogy a róka ravasz, a nyúl ijedős, a farkas félelmetes, a kígyó álnok, a galamb és bárány szelíd, a hangya szorgalmas, míg a tücsök csak hegedül egész nyáron.

Három homeopátiás szerhez választottam néhány verset, a természet említett három fő birodalmának egy-egy képviselőjéről szólót, melyek a homeopátiában is használt egy-egy kiindulási anyag témáit érintik a versek nyelvén, és amelyek alkalmat adnak, hogy egy-egy természeti szereplő energiamintáiban a megragadható jellemzőket a hasonlatok, hangzás és a vers által keltett érzelmek által érjük el.

A Silicea egy ásványi eredetű szer, nem más, mint kovasav. "A kovasav egy kémiai vegyület. Kovasav az általános neve azoknak a vegyületeknek, amelyek szilíciumhoz kötött oxidokat és hidroxilcsoportokat tartalmaznak.  A homoknak legközönségesebb anyaga a kvarc. A kvarc az oxidok és hidroxidok osztályába tartozó ásványfaj, a szilícium-dioxid (SiO2) egyik szerkezeti változata. A kvarc a földkéreg egyik legelterjedtebb ásványa." A Siliceának, ásványi eredetű homeopátiás szer révén a rend és rendezetlenség, a lehatároltság fogalmaihoz van köze, a mögöttes szellemi ideákhoz, mely szavak szintjén csak általánosan és dadogva jeleníthető meg. A homok tulajdonságát tekintve idomul, pereg. A Silicea szert igénylő páciens is ilyen, engedékeny, látszólag nincs ereje ellenállni, máskor makacsul befeszít, üveg keménységűre (az üveg is szilícium-dioxid), amely rugalmatlan, áthatolhatatlan, ám áttetsző, törékeny anyag. Reményik Sándor gyönyörű versét választottam a Siliceához, olvassátok szeretettel. A homok sem a vizet, sem az ásványi anyagokat nem tartja jól. Szép párhuzamban áll azzal a gondolattal, ahogy a költő kifejezi azt a hiábavalóságot, reménytelenséget, ahogy végül szellemünk alkotásai itt a földön elenyésznek, hacsak az utókor megtartó emlékezete és csodálata meg nem őrzi azt.

Reményik Sándor:

Homokba írtam...


Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.

Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.

hegyikristály is Silicea, mivel „a kvarc ásvány színtelen, drágakőként használt változata. A görögök azt tartották, hogy a hegyikristályok az Alpok magas csúcsainak dermesztő hidegében felolvaszthatatlan jéggé fagyott vízből keletkeztek. Ezért nevezték el az ásványt kristallosnak, azaz jégnek.” A hegyikristály, mint drágakő tisztaságot, áttetszőséget, a magasabbrendűvel való szellemi kapcsolatot, magas intellektust szimbolizál, a Silicea gyógyszerképével analóg módon. Így kapcsolódik ide poetes költőtársunk szép és mély tartalmú verse:

Hegyikristály
Lelkünk látnokköve

Vele égették a légiós sebét,
ha nem védte jól bőr gladiusa.
Bölccsé hűtötte Agrippina hevét,
ha lángolt benne tavasz idusa.

Jósolt, ha szerencséből nem volt elég,
látta, hogy zajlott sok azték tusa.
Kristálykoponyából múlt rezeg feléd,
s hajósnak a mély labirintusa.

A világban oly sok minden hamu lett,
szerelmed őrzi, ha egy szép amulett,
mert benne csillog a Vénusz haja.

A Titkot meg általa sem ismered,
azt egyszer füledbe súgja Istened,
ha nem hallik más, csak az Űr zaja.

Forrás: www.poet.hu

Pődör György: Hegyikristály (poet.hu)

 

A kökörcsin Pulsatilla néven ismert, mint homeopátiás növényi alapanyagú gyógyító szer. Bújós, félénk, alkalmazkodó, vigasztalásra váró, sírós, érzelmes hölgyek szere lehet. Homokos talajokon él, mint tudjuk a homok nem túl jól tartja meg a vizet. Ezzel a megfigyeléssel visszatekinthetünk az előbb említett Siliceára is. „A homoktalajok általában szárazak, tápanyagban szegények, rossz a víztartó képességük.” Beszédes analógiát mutat ez a tulajdonság a Pulsatilla homeopátiás gyógyszerképével, az ilyen szert igénylő gyógyulni vágyó egyik fontos jellemzője, hogy általában nem szomjas, nem szeret inni.  A virág és általában a virágok jelentős része a versekben a női princípiummal, a szépséggel, törékenységgel, szelídséggel és érzékenységgel összefüggésben jelenik meg, ahogy az alábbi két szépséges vers, illetve versrészlet is ezt példázza:

Áprily Lajos: Leánykökörcsin

Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap a felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tünődve kérdem: Lélek vagy, virág?

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

(részlet)

„Kökörcsin

Karcsú termetével a kökörcsint
gusztálhatod, jelzi az örök csínt,
tündököl csipkés lila ruhában
a tavaszi rét nagy udvarában,
s ne csak népi nevén nevezd már, hisz
ismered: Pulsatilla vulgaris. „

Mi több, a hangyából is készül homeopátiás szer, Formica rufa néven (a latin nomenklatúrának megfelelően), mely az állati alapanyagú szerek csoportjához tartozik. A Formica rufa olyan egyéneknek adható, akik maguk is folyton tevékenykedő, dolgos, szorgos emberek, akik a végletekig koptatják, túlhasználják magukat egy odaadó, szorgos, dolgos tevékenységben, végül ízületi bántalmaktól szenvednek. Habár József Attila feledhetetlen költeményében nem a hangya szorgossága kapja a főszerepet, inkább megejtő kicsinysége, védtelensége, jelentéktelensége, mivel a költő szívemnek igen kedves verse ez, erre esett a választásom:

József Attila

HANGYA

A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza
erősen beborult - -

A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.

 

Felhasznált források: www.eternus.hu - Klasszikus versek

Hegyikristály – Wikipédia (wikipedia.org)

Kvarc – Wikipédia (wikipedia.org)

Kovasav – Wikipédia (wikipedia.org)

A különböző talajok jellemzői - homoktalajtól az agyagig (vaderstad.com)

www.poet.hu

Pődör György: Hegyikristály (poet.hu)

 

 

 

eskarita•  2020. október 12. 15:22

Még egy könyv: képekről és ami mögötte van...

Még egy könyv: képekről és ami mögötte van

Szó volt a homeopátia szótáráról: a tüneteket listázó Repertóriumról. Van egy másik fontos irodalom is a homeopátiás gyógyító kezében: hangzása szintén régies, mivel maga a gyógymód atyja, Hahnemann nevezte így, és utódai szintén így hagyományozták tovább. A Materia Medica ez a nagy könyv, ami a Repertóriumhoz képest visszafelé fordít. A Materia Medica ugyanis a Gyógyszerképek gyűjteménye. Ez azt jelenti, hogy az egyes –legtöbbször növényi, ásványi, állati eredetű – alapanyagokból készült dinamizált (hígított és rázogatott) homeopátiás gyógyszerek egyenként  kapnak egy néhány oldalas összefoglalót:  milyen állapot, milyen kép lesz jellemző rájuk, milyen betegségképet gyógyítanak. Ez a kép átível az általános és helyi (lokális) testi tüneteken át a lelkiállapot jellegzetességein keresztül, a mentális és érzelmi állapotot jellemző tünetekig. Egy részletes és jó közelítésű leírás az adott szerhez tartozó energiamintázatról, alapvetően szavakban vagy rövid tőmondatokban összegezve a szer esszenciáját, lényegét. Képzeljük úgy el, mint egy festményt: sok szín, formák, vonalak és árnyalatok, melyek a vásznon együtt életre kelve egy- egy adott témát jelenítenek meg. Ezért témába illő a színhasználat, a formák lágysága vagy épp az élek keménysége, az árnyalatok finomsága vagy a durva tónusok. Elképzelhetjük úgy is, mint egy verset, ahol szóképek sorakoznak, hasonlatok és metaforák bujkálnak a sorok között, cseng-bong a vers, vagy feszesen tartja az ütemet, a rím, a ritmus, a dallam és a képek együtt szintén megjelenítenek egy témát.

Kicsit talán közelebb jutunk a megértéshez, ha nézünk egy példát.  A Chamomilla magyarul kamillavirágból készült homeopátiás szer. A kamillavirág tradicionálisan használt növényi gyógyszerek alapanyaga, a fitoterápia kedvelt növénye, többek között nyugtató, görcsoldó, fertőtlenítő hatásairól ismert. A gyógynövény gyógyhatásai párhuzamban állnak és visszaköszönnek a Materia medicában leírt gyógyszerkép tüneteiben.

Dobáljunk most össze néhány szót, rövid leírást, amit a homeopátiás Chamomilla Materia medicájából kiragadtunk: a tejlesség igénye nélkül, pusztán csak bemutatásra, a legjellemzőbb, legfontosabb kirakós-darabkákat kiragadva a képből.  A könyv trükkös, súg nekünk: nagy betűvel kiemeli a legfontosabb jellemzőket, dőlt betűvel a fontosakat: fészkesvirágzatú növény, TÚLÉRZÉKENY, TEMPERAMENTUMOS, sokat bosszankodik, melegvérű, FOGFÁJDALOM, mogorva, veszekedős, hol vörös, hol sápadt orcák, KÓLIKA( hasi érzőidegek túlérzékenysége), nagy folyadékigény, fűzöld, záptojás szagú (nos, ami a WC-ben landol).

Játszunk tovább: Lánc-lánc eszterlánc, eszterlánci cérna….fűzzük fel a fentieket – ha nem is szó szerint- úgy, hogy valamifajta fiktív szöveg, jelenet, történet kerekedjék belőle, ami szimbolikusan megjeleníti a szer jellemző tulajdonságait:

„A fészekben repedeznek a tojások.  Kibújik egy félig csupasz, éppen csak tollas-pelyhes kis apróság. Első élménye: éhes, szomjas, mindenféle, apró kis testében jelentkező szükséglet gyötri. Még uralhatatlanul ki van szolgáltatva követelődző testi érzeteinek. Érzékenyen vágyja a törődést, vagy hangosan és ellentmondást nem tűrően követeli. Megnyugszik, ha hullámzó és kiszámíthatatlanul jelentkező érzéseit és érzékeit a fán ringatózó fészek lassan és ritmusosan csillapítja, nyugtatja. Dühe elragadja, ha nem kapja meg, amire vágyik, görcsös lesz és élesen rikoltozni kezd.”

A Chamomilla, mint homeopátiás szer jól használható például olyan csecsemők megnyugtatására, akik a fogzás panaszaival küszködnek, nyűgösek, hangosan, mi több velőtrázóan panaszosak,  ringatásra, hordozgatásra megnyugszanak. A fogacskák kibújásával a csecsemő elindul azon az úton, hogy táplálékát már ne passzívan fogadja be, hanem saját szükségletei érdekében majd megragadja, magáévá tegye. Az önérvényesítés vagy öngondoskodás első, még csak éppen megmutatkozó apró jele ez. Egy fontos biológiai lépcsőfok, mi több áttörés, szó szerint is, amit kísérhet túlérzékenység, kísérhet gyulladás. A testben éléshez még hozzá kell szokni: ezért van, amikor túlreagál a szervezet, még minden túl idegen, túl heves. A Chamomilla nagyon jó gyerekszer, de olyan felnőttek panaszainál is helytálló, ahol alacsony a fájdalomküszöb, és jelen van a szerre jellemző tüneti kép.

A kamillafőzettel való borogatást korábban javasolták szemgyulladásra, a népi hagyományban is, de a szakirodalom manapság már óvatosságra int, mivel a virág főzete allergizálhat, vagyis akár túlérzékenységet is okoz. Itt jól megmutatkozik a homeopátiás elv: mely szerint a szer túlérzékeny állapotokat gyógyít, ha jelen van a betegnél a Chamomilla tüneti képe, ugyanakkor a kamilla, mint gyógynövény túlérzékenységet is okozhat.

 

Hálásan köszönöm, ha valakit annyira megihlet a bejegyzésem, hogy az alábbi, kapcsolódó szavakból írt rövid verssel megörvendeztet!

Íme:

Fészek, zöld, fog, dühöng, ölbe vesz, elviselhetetlenül (ez utóbbi szó bónusz plusz :-) )

eskarita•  2020. október 1. 13:24

Homeopátia, mondd, hol a helyed?

Homeopátia, mondd, hol a helyed?

(Helyzete hazánkban, a gyógymód előnyei és korlátai)

Magyarországon, az 1990-es évektől kezdődően ismét elérhetővé vált a homeopátia, mint kiegészítő gyógymód. Kezdetben csak kis szakmai közösségek körében terjedt, akik maguk is külföldi, orosz, német vagy osztrák gyógyítóktól kapták az első ismeretanyagokat. Később Egyesület alakult, szakmai könyveket adtak ki, szakmai képzések indultak. A homeopátiás gyógyszerek hatóság által engedélyezett készítményekként patikai forgalomba kerültek, egyre nagyobb ismertségre tettek szert. Reklámok és információk lettek elérhetőek a homeopátiás szerekről. Ugyanakkor az emberek megszokták, hogy ha a patikába betérnek, kapnak fájdalomcsillapítót a fájdalmaikra, altatót, ha hajnalig forgolódnak, vagy vérnyomáscsökkentőt receptre, és még sok egyebet. A gyógyulni vágyó már hozzászokott, hogy mit várhat a gyógyszerektől. A homeopátiás szerek azonban egy, - a konvencionális orvosi, gyógyszerészi elvektől jelentősen különböző -  gyógyító eljárást képviseltek, melyet egy merőben más betegség-egészség szemlélet, más tudományos háttér, eltérő gyógyszerelőállítás és gyógyszerjavaslat jellemez. Fontossá vált, hogy ezekkel a terápiás különbségekkel a páciens is tisztába legyen, legalább alapszinten, hogy a homeopátiás gyógyszer valóban a gyógyulását szolgálhassa. Sok-sok ismeretterjesztő és könnyen kezelhető információs anyaggal együtt, és azok ellenére a homeopátiás szereket nálunk még mindig kevesen és kevéssé ismerik. Szakmai elfogadása vegyes, egyfelől nyitottságra talált, jelentős hazai szakmai közösséget kialakítva, egyetemen is oktatták, másfelől a konvencionálistól nagy mértékben különböző elvei miatt vitákat is kivált.

Vajon hová tegyük a homeopátiát? Ahhoz, hogy a helyét megleljük és megértsük, érdemes látni, miféle terápia is ez.  A homeopátia  a komplementer (azaz kiegészítő) orvoslás egy ága. Diagnosztikája egyéni, eltér a hagyományostól: a megszokott orvosi gyakorlattól teljesen idegen, hogy itt ugyanolyan klinikai diagnózis esetén különböző gyógyszert is adhatnak, más esetben ugyanaz a szer lesz alkalmas két különböző betegséggel diagnosztizált egyén esetére. Ez azért van így, mert a homeopátiában a betegre és nem a betegségre választják a gyógyító szert. Gyógyszerei természetes eredetűek. Az egész ember testi-lelki állapotát nézi és annak figyelembevételével tesz gyógyszerjavaslatot, vagyis holisztikusan gyógyít. Leginkább információs terápiaként határozható meg. Nagyon találó még az ingerterápia vagy regulációs (szabályozó) terápia megnevezés. A tudománytörténetben már számos előd fogalmazott meg olyan elveket, mely szerint a szervezet képes és törekszik is önmagát gyógyítani.

„Maga Hippokrátész is foglalkozott a pátosz és a pónosz kérdésével, és arra a megállapításra jutott, hogy a betegség nemcsak szenvedést (pátosz) jelent, hanem erőkifejtést (pónosz) is annak érdekében, hogy a test visszaállítsa épségét. John Hunter (1728–1793) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a sérülés maga igyekszik meggyógyítani önmagát.Claude Bernard (1813–1878), a kutatómedicina egyik úttörője abban látta az élőlények egyik fontos tulajdonságát, hogy külső behatások ellenére is fenn tudják tartani belső miliőjük állandóságát.Walter Bradford Cannon (1871–1945) bevezette a homeosztázis kifejezést, mely az élőlények egyensúly fenntartó képességét jelöli.”http://semmelweismuseum.hu/az-izgalom-biologiaja-selye-janos-es-a-stresszelmelet-dimenzioi/

A homeopátiás gyógyító szer feladata így abban áll, hogy a szervezet saját öngyógyító folyamatait szabályozza, beindítsa. Ezzel szemben a  konvencionális orvoslás és gyógyszerelés, ha nem is kizárólagosan, de többségében a hatás-ellenhatás elvére teszi a hangsúlyt, tüneteket szüntet és eltüntet, biokémiai szinteken értelmez és avatkozik be.

Mi következik ebből?

Mindkét törvény, a hatás-ellenhatás és a hasonlóság törvénye is működik: jól megfigyelhető és tetten érhető a mindennapjainkban. Például, ha egy rakoncátlan gyerkőc a piros ellenére akar lelépni a járdáról az útra, az anyukája ösztönösen visszarántja. Hatás-ellenhatás. Nem gondolkozunk közben, hogy vajon meg fog -e rándulni a válla, nem magyarázunk, nem óvatoskodunk.  Napjaink orvostudománya élen jár a sürgősségi esetek megoldásában, a műtétek, a sebészeti megoldások, az indokolt esetben adott antibiotikumok komoly veszélyekből „rántják” vissza a rászorulót.

A homeopátia finomhangolást végez. Ha a test libikókája kibillen az egyensúlyból, egy olyan enyhe, ám határozott ingert ad, amellyel a szervezet ismét visszatérhet az egyensúlyi állapotba, mindaddig, amíg a szervezet öngyógyító képességei ki nem merülnek, amig a test, a testet átható életerő reakcióképes. Itt húzható meg a határa a homeopátiás kezelés lehetőségeinek. Ennek értelmében a homeopátia nem alkalmas anatómiai károsodások esetén, különböző hiányállapotokban vagy salaklerakódások esetén, életveszélyes, sürgős sebészeti ellátást igénylő esetekben, vagy ha súlyosan kimerült az immunrendszer. Továbbá a homeopátiával való gyógyulás figyelem és időigényes folyamat, különösen krónikus (hosszan tartó) betegségállapotok esetén, és kulcsa a megfelelő szer megtalálása, amelyhez a gyógyulni vágyó aktív közreműködése és adott esetben türelme is kell.

Mindezek értelmében az integratív orvoslásban a homeopátia szerepet kaphat, mint kiegészítő (komplementer) gyógymód. Mivel lényegesen kisebb mellékhatás-kockázatokkal jár, alapvető homeopátiás ismeretekkel, gyógyszerészi javaslatra házipatika jelleggel, kiegészítő kezelésként otthon is alkalmazható, kisebb (akut) megbetegedésekben. Krónikus betegségállapotokban a szerválasztás már homeopátiás szakember feladata.

 

eskarita•  2020. szeptember 21. 18:04

Tünetek nagy-nagy lexikona

Ugyan, miért is lehet fontos, hogy valaki kívánja -e a citromot vagy a halat, fázós vagy melegvérű, sőt, mi több, mi köze lehet bárki gyógyulásához olyan megállapításoknak, mint: sokszor álmodik kígyókkal vagy fél a magasban? A homopátiában ez mind egy-egy tünet.

A tünet fogalma a homeopátiában egy kicsit eltér a hagyományostól, mert itt nem csak a patológiás állapotok, azaz betegség-állapotok jellemzőit nevezzük így, hanem akár a fiziológiás, alkati jellegzetességeket is, vagy a szokatlan, egyedi, testi- lelki jellemzőket. Szóval a tünetek a homeopátiában nagyon fontosak.  Mi több, a homeopátiás szakember egyik segédeszköze a rejtelmes hangzású Repertórium, érthetőbben: Tünetek Jegyzéke. Ez nem más, mint egy terjedelmes könyv, lexikon, tematikus jegyzet, manapság már számítógépes program. Ha az ember mit sem sejtve belelapoz, egészen különös felsorolásokkal találkozik, a hétköznapitól akár a megmosolyogtatóig. Tematikusan, abc sorrendben és egyéb rendszerező elv szerint tünetek sokaságát olvashatjuk, és minden tünethez homeopátiás szerek vannak rendelve, nem egy, hanem több is. A repertóriumból azt tudhatjuk meg tehát, hogy egy-egy testi vagy mentális tünet jelentkezése milyen homeopátiás szer javaslatára utalhat. Sok-sok tünetet figyelembe véve így lehet kirakosgatni szorgalmasan, mint egy kirakósban, hogy egy tünetek és alkati jellegzetességek sorával bíró individuumnak mi a homeopátiás mintázata, azaz a tünetei által kirajzolt kép alapján hozzá milyen homeopátiás szer passzol.

A repertórium nem válogatós. És nem is ítélkezik. Rendkívül tényszerű és teljes mértékben a megfigyeltre támaszkodik. Honnan származik ez a sok-sok megfigyelés? A tünetek feljegyzésének két módja is van: az első szerint a homeopátia 200 éves történelme során a gyógyítók szorgalmasan feljegyezték eseteiket és ezek egyre bővítették a repertóriumokat. Sok-sok híres homeopata készített saját Repertóriumot, melyet aztán utódaik tovább szerkesztettek, bővítettek. A másik út mentén egy-egy homeopátiás szerrel célzott gyógyszervizsgálat is végezhető. Egy homeopátiásan higított szer rendszeresen, bizonyos ideig adagolva előbb –utóbb tüneti képet fog kiváltani olyan alanyoknál, akik egészségesek és egyébként nem lenne szükségük az adott szerre. Ez a tüneti kép persze nem egy mérgezés vagy szándékos betegségkeltés, inkább hasonlítható ahhoz a helyzethez, amikor megnézünk egy - esetleg kevésbé nekünk való - filmet, például ijedősök egy jó kis horrort, vagy racionális elmék valami szirupos romantikus filmet. Ér bennünket egy hatás, ám ez átmeneti, és előbb-utóbb lerázzuk magunkról, mivel információ útján érintett meg. Ha semmi közünk az adott filmhez, lehet, hogy reakciót sem vált ki belőlünk. Ám, ha ugyanaz a mozi pereg többször is egymás után, akarva-akaratlanul már hagy valamilyen lenyomatot bennünk. A homeopátiás gyógyszervizsgálat ugyanilyen. Akik napokig bizonyos időnként bevesznek a homeopátiás kísérleti szerből, előbb-utóbb tüneteket mutatnak, ám ezek enyhék, átmenetiek, először talán csak érzetek, vagy akár álmok, de lehet konkrét testi esemény is, például szokatlan izzadás, váladékozás vagy ízérzékelés, kiütés, fájdalom itt-ott és sorolhatnám. A szer szedését a tünetek jelentkezésekor nem is erőltetik tovább, de az észlelteket feljegyzik. A megfigyelések sorából egy mintázat alakul ki, a kísérleti alanyok többsége hasonló reakciókról fog beszámolni. Azaz –maradva az előbbi hasonlatnál - kijön a moziból a közönség és a legtöbb megkérdezett hasonló élmények átéléséről fog beszámolni ugyanannak a filmnek az élménye kapcsán, nyilvánvalóan egyéni színezetekkel.

Így születi a Tünetek nagy-nagy lexikona, ez a gyógyító segédlet, ami a homeopátiás gyógyító munkában nélkülözhetetlen. Amikor a gyógyulni vágyó felkeresi a homeopátiás segítőt, a tünetek nyelvén több oldalas feljegyzés születik róla, az esetfelvételi beszélgetés alatt. Később ez lesz a homeopátiás nyomozás alapja. Vagyis a homeopata ezeket a tüneteket keresgéli ki a Repertóriumból, akár egy vaskos szótárból. Ha jól sikerül a fordítás, egy homeopátiás szer képe fog kirajzolódni.

eskarita•  2020. szeptember 18. 20:22

Ki vagy Te és mi a szered?

A klasszikus homeopátiában mindenkinek van egy, legalább egy szere. A szaknyelv ezt alkati szernek nevezi. Még találóbb krónikus szernek, vagy szituációs szernek hívni. Ez az a gyógyszer, amelynek kiválasztása a homeopátiás szakember részéről mélyebb feltárást, nyomozás igényel és legtöbb esetben nem akut, hirtelen jelentkező problémákat hivatott oldani, hanem hónapok, évek során magunkkal cipelt betegség terheket, kínzó állapotokat. Egy-egy olyan lehetetlen, letehetetlen állapotot, amibe már néhány bicska beletört. Az alkati szer egy olyan homeopátiás gyógyszer, ami úgy illeszkedik, mint elegáns kulcs a zárba.  Ezt a zárat már sok úton, sokféleképpen feszegettük, próbáltuk erről –arról nyitogatni… Elmentünk a körzetihez. Kaptunk receptet. Kaptunk beutalót. Esetleg jártunk pszichológusnál. Oldáson. Kipróbáltunk valamilyen különleges masszázst. A homeopátiával gyógyító szakember gyakran találkozik olyan esetekkel, ahol a gyógyulni vágyó már végigzongorázott egy tucat hagyományos, bevett és alternatív utat, de elakadt, és most épp a homeopátia van soron. Belül azonban kérdés borzolja a kétkedőt, vajon jobb -e ez, mint bármely más „istentelen sarlatánság”? És nem tudható előre, hogy jobb -e vagy nem jobb… minden egyén útja más és más. Egy homeopátiás beszélgetés során az ember 1-2 óra időtartamban osztatlan figyelmet kap. Abban az esetben mindenképp, ha művelője a szakmáját jól gyakorolja. Ez már önmagában megér egy misét…mert, aki beteg, arra senki sem kíváncsi. Csak arra, hogy mi a baja. Azért ezen a beszélgetésen sem lehet parttalanul panaszkodni... De lehet rá számítani, hogy az embert a feje búbjától a kislábujjáig mindenről megkérdezik. Melegvérű? Hidegvérű? Mit szeret enni? Mitől retteg? Van e valami különleges szokása? Hogy alszik? Kit vagy mit utál és miért? Mi hozza lázba? És –természetesen- mi az a kínzó probléma, amiért még egy homeopatát is hajlandó volt felkeresni? A beszélgetés végén meg lehet lepődni, mi minden van, amit nem is tudtunk magunkról, és egyszerre csak valahogy előkerült. A homeopata pedig nem csinál mást, csak, figyel, jegyzetel. Figyel, kérdez, hallgat és jegyzetel. A valóságban az történik, hogy ilyenkor mindenki egy képet nyújt át önmagáról, egy színes, változatos, élő, mozgó, tapintható képet. Sok-sok tünet sorakozik a papíron, mire a beszélgetés véget ér. Egy–egy homeopátiás tünet egy-egy kirakós darabka. Értő kezekben ebből egy kerek képet lehet kirakni. Kirajzolódik egy sajátos energiamintázat, amely fedésbe hozható egy homeopátiás gyógyszerrel. Egy homeopátiás szerrel, amely nem más, mint a természetben már valahol lejátszott, megalkotott energiamintázat. Ha a zár rovátkái jól kirajzolódnak, a kulcs is megkerülhet...