Zenekar és zeneszerző kerestetik

  Azt mondják a harag,
Mindíg rossz tanácsadó,

Én azt mondom erre,

A néma csak egy áruló.

Leggyönyörűbb álmait,

Súlyos rabláncra fűzte,

A jövőjét lenyúlták,

És csak tűrte, tűrte.

Bridge:

Mit ér a szó, hogyha néma?

Bénán várja sorsát a préda.

Refrén:

Kimondom tízszer, kimondom százszor,

Mert a lelkem nem béklyózható,

A nagy világban járhatok bárhol,

Sosem leszek,csak egy megalkuvó.

Élhetnék lelkemben térden,

S tudva, sohasem boldogan,

A legtöbb szó elszáll a szélben,

De néhánynak roppant súlya van.

A Szabadság zászlajára,

Bármelyik felhímezhető,

A Tisztesség örök imája:

Maga a békés, szebb jövő.

Bridge:

Mit ér a szó, hogyha néma?

Bénán várja sorsát a préda.

Refrén:

Kimondom tízszer, kimondom százszor,

Mert a lelkem nem béklyózható,

A nagy világban, járhatok bárhol,

Sosem leszek,csak egy megalkuvó.

Ha a világ egy kocsma volna,

S a kocsmáros a Jóisten maga,

Lehet, hogy elsőre még furcsa,

De részeg köztünk nem lenne soha.

Sörözgetnénk békésen,

Erről szólna létünk,

Egészségem nem féltem,

Hiszen már nem élünk.

Bridge:

Sörimádók mennyországa,

Oly sok ember földi álma,

De ajándékba nem kapja senki,

Még itt lent kell kiérdemelni.

Refrén:

Ugye életed nem egy gyűrött fecni,

Melyen tetteidről néhány sor mesél?

Nekem kihívás embernek lenni,

S nem söpörhet el semmiféle szél.

Széthúzás ott sosem lenne,

Egy asztalnál ülnénk mindannyian,

Valóra válna Isten terve,

Mért vágynak másra most még oly sokan?

Bridge:

Sörimádók mennyországa,

Nem kéne költeni piára,

De ajándékba nem kapja senki,

Még itt lent kell kiérdemelni.

Refrén:

Ugye életed nem egy gyűrött fecni,

Melyen tetteidről néhány sor mesél?

Nekem kihívás embernek lenni,

S nem söpörhet el semmiféle szél.