Zenekar és zeneszerző kerestetik

Te vagy

Minden pillanat,

Ami átölel,

S ami szétszakad,

Ami felrepít,

Ami földre súlyt,

Te vagy a cél,

S a válaszút.

Vagyunk mi gyarló földi lények,

Akik néha megtévedve élnek.

Refrén:

Kik szívükben őriznek

Jó pár heget,

Átérzik mit jelent,

A szó, hogy „szeret”.

Mind egy tűzhöz ülnek,

Mert nem farkasok,

Hadd legyek büszke rá,

Hogy ember vagyok.

Te vagy a rend,

S aztán a zűrzavar,

Te vagy a szó,

Ami vihart kavar.

Te vagy a kérdés,

Bérházak falán,

Te vagy a válasz,

A híd túloldalán.

Vagyunk mi gyarló földi lények,

Akik néha megtévedve élnek.

Refrén:

Kik szívükben őriznek

Jó pár heget,

Átérzik mit jelent,

A szó, hogy „szeret”.

Mind egy tűzhöz ülnek,

Nem emberfarkasok,

Hadd legyek büszke rá,

Hogy én ember vagyok.

   Lehetnél titkos völgy rejtekén,

Megbúvó néma víztükör,

Lehetnél száguldó vad folyó.

Mely minden gátat elsöpör.

Lehetnél büszke sas madár,

Fenn az égen szárnyaló,

Vagy az Élet tengerén,

Csak egy foltozott hajó.

Bridge:

Bár majd a vándor

Látszólag haza tér,

De ami elkezdődik,

Véget sosem ér.

Refrén:

Ez egy körforgás,

Mely mindörökké tart,

S csak cseppnyi része,

Hogy megírtam ezt a dalt.

Nem ér véget sohasem,

S még az is lehet,

Egy nap megérintheti,

Majd a lelkedet.

Lehetek szélvihar,

Mely száguld szüntelen,

Vagy csak egy szál gitár,

S szól majd a dal neked.

Titkos tó rejtekén,

Egy ember játssza el,

Mindíg lesz új esély,

Míg az Élet átölel.

Bridge:

Bár majd a vándor

Látszólag haza tér,

De ami elkezdődik,

Véget sosem ér.

Refrén:

Ez egy körforgás,

Mely mindörökké tart,

S csak cseppnyi része,

Hogy megírtam ezt a dalt.

Nem ér véget sohasem,

S még az is lehet,

Egy nap megérintheti,

Majd a lelkedet.

   Te vagy a lélek

A suttogó szavakban,

Te vagy a malter,

Az omladó falakban,

Te vagy a fáklya,

Mikor a tűz lángra lobban,

Ha te vagy az Élet,

Száz és száz alakban.

Bridge:

Mit ér az Élet,

Ha csak félrerúgott kődarab?

Mit ér az Élet,

Hogyha mindörökre fenn marad?

Refrén:

Teher, és áldás,

Tetteinek súlya,

Vajon mért van így?

Csak Isten a tudója.

Hiába vétkezünk

Újra és újra,

Mégis éhezünk,

Szépre és jóra.

Te vagy a várad,

S naponta rád szakad,

Mondd, ki vagy te,

Ha nem vagy önmagad?

Te vagy a felhő,

Ha elvakít a fény,

Mert nem vagy Isten,

Csak emberszerű lény.

Bridge:

Mit ér az Élet,

Ha csak félrerúgott kődarab?

Mit ér az Élet,

Hogyha mindörökre fenn marad?

Refrén:

Teher, és áldás,

Tetteinek súlya,

Vajon mért van így?

Csak Isten a tudója.

Hiába vétkezik

Újra és újra,

Mégis éhezik

Szépre és jóra.

   Még mindig én vagyok

Az összes pillanat,

Lelkemben a seb,

Ha újra felfakad.

Testemben a vér,

A kavargó folyó,

S én vagyok a szó,

Amíg kimondható.

Bridge:

Mondd, mégis mit remélsz,

Ha megalkuvó a lélek,

Derüljön ki mennyit érsz,

És én, mennyit érek.

Refrén:

Egyek vagyunk a sok közül,

Mégis egyetlenek,

Van,ki néma csendben ül,

Én majd megérkezek.

Még nem tudhatom hová,

Látnok nem vagyok,

De az Élet színpadán,

Jó pár nyomot hagyok.

S ha találkozunk néha,

Ugye elbeszélgetünk?

Tán véleményünk eltér,

De egy az Istenünk.

Még mindig én vagyok

Az összes pillanat,

Mit csendből alkotok,

Tán örök marad.

S ha szívedben egy érzés,

Lehetek néha még,

Miért lenne kérdés,

Most ennyi épp elég.

Bridge:

Nincs elérhetetlen cél,

Csak gyáva lélek,

Derüljön ki mennyit érsz,

És én, mennyit érek.

Refrén:

Egyek vagyunk a sok közül,

Mégis egyetlenek,

Van,ki néma csendben ül,

Én majd megérkezek.

Még nem tudhatom hová,

Látnok nem vagyok,

De az Élet színpadán,

Jó pár nyomot hagyok.

S ha találkozunk néha,

Ugye elbeszélgetünk?

Tán véleményünk eltér,

De egy az Istenünk.

    Ha úgy tartja kedvem,

Beszólok az egész világnak,

Ha úgy tartja kedvem,

Költeményt írok egy szál virágnak.

Ha úgy tartja kedvem,

Olyan a lelkem,mint a kerge lepke,

Ha úgy tartja kedvem,

Kőbe vésem,mi Isten legszebb terve.

Bridge:

Csak félig élve, mit sem érne,

Ez az egész hajcihő,

A fékre lépve, félbe tépne,

Valami ősi bús erő.

Refrén:

Arra vágyok, ami égig ér,

100 bőröndben el se fér,

S akár a vadló, épp oly féktelen.

Arra vágyok, ami szótlanul,

Elmond mindent válaszul,

S ha feszül a béklyó,jöjj, tarts velem.

Ha úgy tartja kedvem,

Táncolok egy féllábúval,

Ha úgy tartja kedvem,

Szelfizek két egyszarvúval.

Ha úgy tartja kedvem,

Megcsókolom a jegyszedőt,

Ha úgy tartja kedvem,

Enyém lesz minden délelőtt.

Bridge:

Csak félig élve, mit sem érne,

Ez az egész hajcihő,

A fékre lépve, félbe tépne,

Valami ősi bús erő.

Refrén:

Arra vágyok, ami égig ér,

100 bőröndben el se fér,

S akár a vadló, épp oly féktelen.

Arra vágyok, ami szótlanul,

Elmond mindent válaszul,

S ha feszül a béklyó,jöjj, tarts velem.