csp01blog2

• Való

A világ létezik.

Amaz ott, emez itt.

Mondd meg, ha kérdezik

és ne fuss el tőle.

Legyél bölcs, jó őre.

 A világ igazi.

Kelljen ezt mondani?

Pontosan az, ami.

Ha hibás, javítsd ki!

Én jövök segít'ni.

 Nem holmi káprázat,

mit gonosz varázslat

mivelünk megláttat.

Világot meglássad.

 Fogadd be kezedbe,

sohasem leejtve,

engedd be lelkedbe,

pirosra festhesse.

A világ tiéd is.

Ledöntöd, de mégis.

Sohasem bevégzik.

Mit mondasz reája?

 Nem csaló délibáb,

aminőt elénk ád

ördögi gonoszság.

A világ hús és vér.

Húst és vért még, még kér!

 Valódi a bolygó.

Rajt' lenni biz' oly jó.

S valódi a holló

úgy is, ha lelövöd.

 Valódi a házad,

miképpen kívántad

(de kulcsot ki átad?

Valódi temagad.)

Van erre hatalmad.

S igazi két kezem,

tefeléd emelem,

megfogni engedem,

valós a kézfogunk.

 Igazi az éned.

Akkor is, ha vérzed.

Világ van teérted.

Feléri értelmed?

E vers szól: teneked.

Világot!

A világ kész legyen!

Meg kell hogy teremtsem.

(Megteszed helyettem?

Én is ezt cselekszem.)

Megírom, megfestem.

Ragasztom, szögelem.

Nagyon jó, érezem.

Bár vérzik két kezem,

e munkát végezem.

A világ mért legyen?

"Azért, mert jó nekem."

"Azért, mert jobb nekem."

Legyen hát a világ.

Ne állj meg, menj tovább.

Nemzem és megszülöm.

Ha szükség, megütöm.

S bátran rám leüljön,

felállok s emelem.

 A világ jó és szép.

Efelől nincs kétség.

Igazi-no és még?

Isteni-mindeni.

Lássa meg mindenki.

A világ rossz és rút.

Mindenki messze fut.

De nincsen távolút.

Jobbítsuk, jobbítsuk.

Jobbítjuk. Jobbítjuk!

 És vajon mi légyen

érte a jó bérem?

(Ne adjad, nem kérem.)

Maga a kész világ.

Amiképp ránk vigyáz.

A világ van készen.

Vezessük jól, szépen,

akár a mesében.

Formálom s te szintén.

Formáljad úgy mint én!

A világ áll készen,

hiszem és megérzem.

Nevemet felvésem

házának falára.

Nem lesz ki lerántja.

Téli nap

1. Hióember álldogál az utcán.

Olvasztja hófejét gondolat.

"Jó-e a csillagok forgása?"

"Hol van az égbeszü!t csecsemő?"

2. Hóember továbbmegy az utcán.

Csúsukál az újcipős hólábán.

Ó nem kell, hogy adjad szánkódat.

Úgy jár mint nyárias szellőcske.

3. Hiszi, hogy ő a tűz, mi éltet.

Rég elmúlt korokban, ami a

víziszörny szàjából előtört,

veget ért vele az őskáosz.

4. Hiszi, hogy ő égi Földanya.

Jégcsapos csápjait látod-e?

Hosszúak mint Zeusz ásója.

Még csak most kezdi a Teremtést.

5. Hóember csillog a napfényben,

áradhat testében a meleg.

(Ónemzet szülte meg őt vajon?

Vágyad, hogy te lehess az atyja?

6. Emelte őt pajkos gyerekhad.

Szárnyalva mint félênk halcsapat.

Nevetve mint pajzán erecske.

Játsza az istenük a havat.)

7. S valóban csillog anapfényben,

homlokán mosolyog az "Izzadj".

A hótlan emberek figyelik:

oly korán jött meg ma a tavasz.

8. Tudja, hogy ő a víz, mi itat,

merül is beléje múlt, jövő.

Kútja egy Másmilyen Kozmosznak!

Elül, nézd, az összes viharka.

9. S tudja, hogy ő égi Földanya,

havából készül az embernép,

futja be dicsőn a városod,

s hazáról kiáltoz épp neked,

10. hazáról, hol nincsen forróság,

tél lágyan, élniül duruzsol.

Hamvából lobog a langyos láng,

én vágyam is benne melegszik.

11. Mesél a hósasnak fészkéről.

Felsóhajt: fióka felült már,

elél és le-lecsap mindünkre...

el sose találja hógolyó?

12. Házáról, ahová befogad.

Erdőről, hova fut rénszarvas.

Vázáról, melyben nő fagyvirág.

Előre, vigyen hát el ide!

13. Apró sok csillagszem ontja rá

melegét és hevét és szólnak:

Ha jó a szándéka es nemes,

vezessék őt minden sugarunk!

14. Ily kegyre vajon ő méltó-e?

Hó csak az emberagy, emberszív!

Hisz egyre lázasabb és piheg.

(...)

Tócsa, ni, megmaradt belőle

15. Amottan, hóember honában

valami e percben megfagyott!

Halott van és oszlik nyárhőben,

vele mi télbe bújt... vajon ki?

Néha...

1. Néha élni kéne,

úgy miképpen Eszter.

És az élet fájna.

2. Fájna, vágyna, hinne,

ámde... rajzolhatnánk!

Érdemes lehetne!

3. Néha lőni kéne

Ellen harcosára,

légyen a halála.

4. Fegyverét elvesszük.

S rakva bé kezébe

ásó. Kiskanál is.

5. Néha futni kéne.

Messzi távolába.

Isten országába?

6. Ember országába,

ember városába,

hol van az, ki látja?

Hol van az, ki járta?!

7. Néha halni kéne,

hogy az Eszme győzzön,

minden egyes földön.

8. Eszme, mit hiszünk. Jól.

meghalunk, hogy éljen.

úgy akár mesében.

9. Kéne néha menni,

fel-felbukva közben

rajta sír- s nevetni.

És továbbmehetni.

Bal láb, jobb láb-ennyi.

10. Célba bérohanni

és aztán kijutni.

Kéne olykor... sokszor?

Menni, menni, menni!

11. Néha enni is kellene...

Röppenő madárka?

Mosolygó kis alma?

12. Puszta föld homokja?

...

Nem lehetsz éhhalva.

13. Hát igen, lehetne

élni, írni, sírni.

Tán nem is csak néha.

És mi néki célja?

14. Hogy kimondjuk a vant?

Hogy felírjuk: ez szép,

megtegyük, hogy szeress?

Hogy legyél nagy eszes?

15. Megfoganni biz' kell.

Jézus is megtette.

És ha jön keresztje?

Elfutunk előle.

Házakat ledöntve.

Két szó

Legyél jó.

Legyek jó.

Legyünk jók.

Legyern jó.

Kimondalak, felírlak én!

Ha hevít gyehenna tüze.

Ha égi glória fűz be.

Ha csattog arcomon a tenyér,

ha eltűn nekem a kenyér,

nyújt kezezt ha élő meg holt,

ha halom élelem megfojt.

Fejemhez ha szorul puska,

fejembe ha szorul puska,

és megint és most is, újra.

Ha rólam dicshimnuszt zengesz,

s akkor is, akkor is ez lesz,

ha éppen átkozod nevem-

Hisz mindez közönyös nekem.

.

.

.

Ha már a korbácsot hozzák,

kiáltsad a legyünk jóját!

Ha már a keresztet hozzák,

kiátsad a legyen jóját!

.

.

.

mindnyájan minden jók legyünk,

minden jó így legyern velünk.