Téli nap

Téli nap

1. Hióember álldogál az utcán.

Olvasztja hófejét gondolat.

"Jó-e a csillagok forgása?"

"Hol van az égbeszü!t csecsemő?"

2. Hóember továbbmegy az utcán.

Csúsukál az újcipős hólábán.

Ó nem kell, hogy adjad szánkódat.

Úgy jár mint nyárias szellőcske.

3. Hiszi, hogy ő a tűz, mi éltet.

Rég elmúlt korokban, ami a

víziszörny szàjából előtört,

veget ért vele az őskáosz.

4. Hiszi, hogy ő égi Földanya.

Jégcsapos csápjait látod-e?

Hosszúak mint Zeusz ásója.

Még csak most kezdi a Teremtést.

5. Hóember csillog a napfényben,

áradhat testében a meleg.

(Ónemzet szülte meg őt vajon?

Vágyad, hogy te lehess az atyja?

6. Emelte őt pajkos gyerekhad.

Szárnyalva mint félênk halcsapat.

Nevetve mint pajzán erecske.

Játsza az istenük a havat.)

7. S valóban csillog anapfényben,

homlokán mosolyog az "Izzadj".

A hótlan emberek figyelik:

oly korán jött meg ma a tavasz.

8. Tudja, hogy ő a víz, mi itat,

merül is beléje múlt, jövő.

Kútja egy Másmilyen Kozmosznak!

Elül, nézd, az összes viharka.

9. S tudja, hogy ő égi Földanya,

havából készül az embernép,

futja be dicsőn a városod,

s hazáról kiáltoz épp neked,

10. hazáról, hol nincsen forróság,

tél lágyan, élniül duruzsol.

Hamvából lobog a langyos láng,

én vágyam is benne melegszik.

11. Mesél a hósasnak fészkéről.

Felsóhajt: fióka felült már,

elél és le-lecsap mindünkre...

el sose találja hógolyó?

12. Házáról, ahová befogad.

Erdőről, hova fut rénszarvas.

Vázáról, melyben nő fagyvirág.

Előre, vigyen hát el ide!

13. Apró sok csillagszem ontja rá

melegét és hevét és szólnak:

Ha jó a szándéka es nemes,

vezessék őt minden sugarunk!

14. Ily kegyre vajon ő méltó-e?

Hó csak az emberagy, emberszív!

Hisz egyre lázasabb és piheg.

(...)

Tócsa, ni, megmaradt belőle

15. Amottan, hóember honában

valami e percben megfagyott!

Halott van és oszlik nyárhőben,

vele mi télbe bújt... vajon ki?