Néha...

Néha...

1. Néha élni kéne,

úgy miképpen Eszter.

És az élet fájna.

2. Fájna, vágyna, hinne,

ámde... rajzolhatnánk!

Érdemes lehetne!

3. Néha lőni kéne

Ellen harcosára,

légyen a halála.

4. Fegyverét elvesszük.

S rakva bé kezébe

ásó. Kiskanál is.

5. Néha futni kéne.

Messzi távolába.

Isten országába?

6. Ember országába,

ember városába,

hol van az, ki látja?

Hol van az, ki járta?!

7. Néha halni kéne,

hogy az Eszme győzzön,

minden egyes földön.

8. Eszme, mit hiszünk. Jól.

meghalunk, hogy éljen.

úgy akár mesében.

9. Kéne néha menni,

fel-felbukva közben

rajta sír- s nevetni.

És továbbmehetni.

Bal láb, jobb láb-ennyi.

10. Célba bérohanni

és aztán kijutni.

Kéne olykor... sokszor?

Menni, menni, menni!

11. Néha enni is kellene...

Röppenő madárka?

Mosolygó kis alma?

12. Puszta föld homokja?

...

Nem lehetsz éhhalva.

13. Hát igen, lehetne

élni, írni, sírni.

Tán nem is csak néha.

És mi néki célja?

14. Hogy kimondjuk a vant?

Hogy felírjuk: ez szép,

megtegyük, hogy szeress?

Hogy legyél nagy eszes?

15. Megfoganni biz' kell.

Jézus is megtette.

És ha jön keresztje?

Elfutunk előle.

Házakat ledöntve.