csp01blog2

• Késes ember

1.

Kés. 

Kés van.

(Légyen?)

Éppen itt van.

És valóban!

Meg lehetne fogni?

Késes embereknek

ketségkívül.

Ámde ők kik?

2.

Most elvágom az ujjamat

és vérembe becsobbanhat 

az Akárki és Valaki.

Nem is kell ezt mondani.

A lábaim le-levágom.

Legyen-e ez én nagy álmom?

Lemetszem majd visszametszem.

Mert lábakkal muszáj mennem.

Szíveimbe beleszúrjam?

Ezt óhajtja örök uram?

Belédöföm, fáj es vérzik,

húzzuk-e ki, te és én is?

3. 

Kés.

Kés nincs.

(Légyen?)

Nincsen.

Megszülöm. De tényleg.

És ki fogja kézbe venni?

Ars poetica

Enyém és...

1. A világ, a minden!

Csak ennyi kell nekem.

Megírva jól legyen-

2. ez az én életem!!

Jer te is énvelem.

Túl mind a Nincseken!

3. Megírva jól legyen

a vanban, a kellben.

És örök igenjen.

4. Jó és Nagy, s persze Szêp-

műveim osszák szét!

Elfújja messzi szél?

5. Vigye csak távolba,

lelkekbe bedobja,

ez neki a dolga.

6. Törjön bár kőbilincs,

íratlan semmi sincs.

Nem kell, hogy rábólintson

az, ki van, s az, ki nincs.

7. Eláraszt folyócska?

Mindírva mászom a

legnagyobb oromra.

8. Agyonlő katona?

Parancsba lett mondva.

Mindírok holtomba'!

9. Kínozzon föld és ég,

sohasem költővég.

Mindírok-még, Még, MÉG...!...

10. Széjjelhull a testem?

Nem is kell ő nekem,

mindír majd jólelkem.

11. Lelkem is elszalad?-

semmi nem megmarad?

Mindírok... mindírok.

12. Mit műbe betettem,

viselje én nevem?

Ezt én nem kérhetem.

13. Neve ez-Így legyen!

Ezt viszont kö-ve-te-lem!

Sikerül ez nekem?

A mindenek...

14. Megírom-én őket.

Úgy is, ha nem jönnek.

Olvassák? A bölcsek!

A kövek. A zöldek...

15. Olvasták s ledöftek?

Műveim öröknek

és tovabb, még többet!

16. Pennámból jön a szó.

Lehet, hogy nem való,

de lenne olyan jó!

Tedd meg te, olvasó!

Úgy is, ha... hull a hó!

Vagy repül a hajó

ês nincsen télapó.

Vasból van a faló.

Jön Mindent Felfaló.

Tedd meg te, olvasó,

tehető-írható.

17. Mindennek a sorsa,

valója s a jója,

művem mind sorolja.

18. Mindenről mindenek

ahogyan kellenek,

művemben legyetek-

19. művemből igyatok,

rátok nem szólhatok.

Ugye, mind itt vagytok?

20. Láttok es hallotok?

Érzitek magatok?

Vilagba vágyjatok!

21. Láttok es hallotok?

Azt is, hogy mi van ott?

Láttok mint vakondok?

22. Érzitek magatok?

Kezetek, lábatok?

Mert vannak olyanok!

23. Világba vágyjatok!

Neki jót megadtok,

mást nem is mondhatok.

24. Higgyetek művemben.

Sohasem énbennem,

én is így cselekszem.

25. Kik vagytok-tudjátok.

Tilosra kell-átok.

Vigyáz a mű rátok.

26. Akartok belőle

kitörni, előre?

Hátra is. Ne körbe!

27. S gondoltok mindenre,

semmit sem feledve.

(Mások is? Jó lenne.

Mindenki ezt tegye!)

28. Magatok tegyétek.

Legyetek jó lélek.

A világ-tiétek.

Vagytok a JóLélek.

29. A vilag, a minden...

Megírtam ... és igen!

Hiányzik semmi sem.

30. Az Igaz, a Kellem-

valósuld te, versem!

Operám... egyebem.

31. Én művem s a többi.

Belőle kijönni.

Létetek?- mű őrzi.

32.  Művekből kigyertek,

minden a tietek,

pokolpor, églelkek.-

örökre szépjenek.

33. Világba menjetek!

Viszitek a műveket?

Akkor, ha kell nektek.

34. Meghalni? Nem fogtok.

ne legyen gondotok.

Nem vagytok oly dolog.

35. Művészlő démon ha

a. művet orozza?

Berakja pokolba...

vagy talán máshova?

36. Diktátor dobálja

a művet mnáglyára,

megeszi a lángja?

37. Egy tündér elrejti?

Tündérvár övezi?

Nem leli meg senki?

38. A tenger sodorja

sötét, mély árokba?

Senki fel nem hozza?

39. A Nincsen létezi?

Hisz biztos kell neki,

megkapja és ennyi?

40. Akkor is itt vagytok.

Itt lesztek, itt vagytok.

Önsaját magatok,

szívetek-agyatok,

csak a mű halandó,

mit megtesz-marad. Jó.

41. A világ, a minden-

én írom és hiszem.

Ugyanígy te is, nem?

Nem?

42. Te mondod, hogy igen,

és semmi más nincsen.

Megörül a jó Isten.

43. Lám, fogod tolladat.

S Múzsa ad hatalmnat. 

Tovább nem zavarlak.

Itthon vagyok

1. Itthon vagyok.

Mint a... nagyok?

Mint a... minden!

Itthon? Igen.

Itthon? Hiszem.

Vagyok. Itthon.

Eszem, iszom?

Versem írom!

S teszek erte:

legyen végre

örök létbe

otthon minden.

Tedd meg, isten!

2. Itthon voltam.

Itthon-korban.

Étlen-szomjan?

Élve, holtan.

Most kimondtam.

Sokat tettem.

S minden tettem 

itthon-helyen 

dicsőn ragyog.

Megláthatod.

Itthon vagyok.

Itthon én is.

Tán nem? Mégis!

3. S itthon leszek.

El nem megyek!

Itthon gyártok

sok világot 

Megcsodálod.

Itthon leszek!

Más nem lehet!

Itthon legyek.

S itthon épül.

Frissül, szépül

s kész van végül.

Itthon. Mindig.

Legyen mind így!

4. Itthon legyünk.

Itthon helyünk.

Menjél haza.

Gyere haza.

Megjegyzés: az otthonom örökre elvesztésének alkalmából

• Én és a barátom

Nekem van barátom.

Meglehet, nem is egy.

S legyen-e? Nem bánom.

Együttlünk ő meg én

úgy is, ha fúj a szél

mindennek édenén.

Nekem nincs barátom!

Csupán csak én vagyok

széles e világon!

Egyedül létkedem

az üres és sivár

semmi se-léteken.

Nekem volt barátom, sok!

Elment és itthagyott.

De mégis megáldom.

 Elment és itthagyott.

Istene nem lettem.

Embere nem vagyok.

Nekem lesz barátom.

Rajt' állunk egymáson.

A nevét kiáltom.

Barátom lehetne.

De engem nem bír el

őneki istene.

Barátom... hát legyen!

Sok száz- és tízezren,

keresztül vezessen

végesen-végtelen

a völgyön, a hegyen,

...

be hogyan fejezzem,

be vajon fejezzem?

Barátom legyél te.

Éppen te, éppen te

Lehetnél miért ne?

Közös az asztalunk,

kézfognak lelkeink.

Én és te mi vagyunk.

• A temetetlen

Nekem nem lesz temetésem.

Éltem midőn be-bevégzem,

nem hantolnak dicső szépen.

 Nem ácsolják koporsómat

vagy valami hasonlókat,

a deszkákra rátaposnak.

Nem készítik a fejfámat!

Összetörik az urnámat.

Vagy àtadják.... bárki másnak.

Biztosan rá jól vigyáznak.

A sok-sok szép sírnyughelyen

álomtra nem hajtom fejem.

Vajon miért lesz ez velem?

(Vajon ezt én megkérdezzem?)

 Holttetemem eldobjátok,

"mert ül rajta bűnös átok!"

Áldás szàlljon mind tirátok!

 Porhüvelyem eldobjátok?

Sasok, sólymok zabáljátok?

Áldás szálljon mind tirátok!

 De közömbös ez énnekem!

Életről szól az életem,

élem, élem, míg élhetem.

Élni, élni, ezt akarom,

úgy is, ha fojt bölcs fájdalom.

Előtolom a két karom-

megragadom a világot.

 Megragadom, felemelem,

belerokkan mindkét kezem.

Fáj ez, fàj ez nagyon nekem.

Felemelem és megtartom

öröklétben minden napon.

Te leszel a társam vajon?