csp01blog2

Miért élünk?

Az 

élet 

értelme?

Hogyan, mikor

s miért kérdezed?

Az 

élet

értelmét

miért a víz

alatt keresed?

Az

élet 

értelmét

megtaláltad

önmagadban. Nem?

Az

 élet

értelmét

ne temesd el.

A kertedben sem.

Az

élet

értelme

talán te vagy.

A költészet hatalma

Tehát van a költészet.

Itt jő éppen, nézzétek.

(Lehet vajon tiétek?

Bátran s tüstént kérjétek!)

Létbe mártott verssorok

adják, hogy a Föld forog.

Azt is, hogy a szív dobog.

Kérded, hogy ez mily dolog?

Embert nemző versszakok

meg is szülik. Akarod?

Holdra ugró költemény

legyen és lesz az enyém!

Friss és ízes strófácskák

szolgát úrrá avatják.

Én?

Költő vagyok, vállalom.

Noha: 

súlyos teher vállamon.

Költő lettem, akartam?

Rengett a föld alattam!

Itt a vers a kezemben,

neked s neked lengetem.

Itt a vers és átadom,

egyed, táplál oly nagyon!

Ott a vers a kezedben.

Dicső eszmét hirdessen!

A cselekvők

Minden világ legyen enyém!

Nem kell nekem semmi egyéb.

A Világon uralkodjam

s lássa minden, hogy ez jól van.

A Szomorút boldogítsam!

(Vagy maradjon pokolkínban?)

Enni adjak éhezőknek.

Vagy éhhalni hagyjam őket?

A szomjasnak adjak vizet

Egy korsónyit vagy tán tizet?

Mezítelent öltöztetem:

rája adom a köpenyem.

Háztalannak házépítek,

ebben vajon kik segít'nek?

Létbe mártom azt, aki nincs.

Kezében itt a létkilincs.

A világon uralkodom.

Elfoglaltam emberjogon.

A világon uralkodjál!

Úgy is,ha a Gonosz ott áll!

A szomorűt felvidítod.

És követni mindenki fog.

Ételt, italt osztasz széjjel,

nem hálálják soha pénzzel.

Háztalannak házat gyártasz.

Vagy átadod palotádat?

Ruhát adsz rá, akin nincsen,

dicsér érte minden isten.

Aki nincsen, hozod létre.

És puszit adsz afejére.

És így tovább, meg sose állj.

Mennykorona fejedre száll.

Vagy esetleg a kezedbe.

S helyezed fel-önfejedre?

Örök

Örökké élhetni.

Van, aki hirdeti.

Kéri és akarja,

megkapja másnapra.

Örökké élhetni.

Ember ezt kérheti?

Szüksége ez neki?

Ki rud rá felelni?

Örökre nevetni!

Aki nem, azt vesd ki.

Örökre zokogni?

Mert lyukas... a zokni?

Örökre megenni:

a kozmoszt. És ennyi?

Örökkön légy ébren.

Vagy alszol? Nem, még nem.

Örökkön felrepülj,

s csillagra, így, leülj.

Örökre meghalni.

Elmúlni... avagy mi?

Örökké kerdezni!

Hogy az mi? Hogy ez mi?!

S egyszer majd megtudva,

merre a Nagy útja-

taposva reája

beérünk céljába.

Nem?

Öröknek uralkodj!

Mutasd meg az arcod!

A világvége

Világnak a vége.

Kinek lesz a vétke?

S kinek az erénye?

A kérdés feltéve.

Felelni ki fogja?

Felelni ki fogja?

Az, kinek ez dolga.

Bertalan vagy Olga.

Kérdezd meg nyugodtan.

Világvég van hogyan?

Világnak a vége

mért legyen és mért ne?

Vilagnak egésze

méltatlan a létre?

Világnak a vége.

Mért legyen és mért ne?

Ej! Senki se kérdje!

Világnak kell lenni.

És nincs több. Ez ennyi.

Világnak a vége,

ki az, ki megtégye?

Meglehet, én és te

a véget akarva.

Lesz, aki kacagja?

Vége a világnak

vérében eláztat,

rád dönti a házat,

halálnak át-átad,

gáncsolja a lábad.

Hiaba bűnbánat.

Irgalom s alázat,

nem jön a bocsánat.

Világnak a vége-

ki az, ki túlélje?

Az, aki a létbe

visszavisz, visszahoz.

Valamért. S valahogy.

S te ugye ezt hagyod.