Nyitnikék'

   Sötét volt és nyirkos hideg.

   Agyhalottan - mint ki kérdez,

   de soha nem jön meg a válasz -

   fürkésztem konokul a semmit,

   fejem alatt, kezem volt a támasz. 

   Folyton rád gondoltam, és ahogy

   a cigimen felízzott a parázs,

   tudtam már, hogy egyre fogy,

   s megszűnik közöttünk a varázs..

   Sötét volt. Nyirkos hideg.

   Az órán a kakkuk tizet számolt,

   de a rúgó, mint a rángó ideg

   visszahúzta.. Talán kár volt,

   ..birta volna még! /Ehhez az éjhez,

   úgysem illett az, hogy: nyitnikék'!/..