Mulandó

church73•  2020. február 24. 13:49  •  olvasva: 110


Úgy érzem most megkötök a csendben,

- mint lecsorgó viasz a gyertya oldalán -

csészémben kávé, 3 az 1-ben,

képek porosodnak a szobámnak falán.


Olykor elmerengek még a múltba,

- az órán a kakukk delet halucinál -

kés van most bordái közé szúrva

az időnek, ami tán éppen exitál.


Mint ázott madár olyan a jelen,

- repülni nem tud, hiába verdes szárnya -

érzed minden lélegzetvételen,

a lét csak az elmúlás előszobája.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Any2020. március 26. 21:02

Így igaz, semmi nem állandó.
Ki most éppen a hegy tetején állsz, jó nézz körül, mert holnap már nem tiéd ez a látvány. Akkor viszont abban is biztosak lehetünk, hogy a gödör aljáról felfelé vezet az út.
Szép ez a versed is!

T.Zia2020. március 6. 17:12

"Ázott kis verébként hallgatok,
miközben hiszem, hogy sas vagyok." :)

Zerge2020. február 26. 18:31

@church73: én köszönöm az élményt!

church732020. február 26. 18:00

@Zerge: Köszönöm szépen, hogy olvastad!

Zerge2020. február 25. 20:16

Nagyon Jó!

church732020. február 24. 18:41

@Mikijozsa: Köszönöm jöttödet Mikibá!
Tiszteletem!

Mikijozsa2020. február 24. 18:30

úgy van

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom