Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mulandó
church73• 2020. február 24. 13:49 • olvasva: 248
Úgy érzem most megkötök a csendben,
- mint lecsorgó viasz a gyertya oldalán -
csészémben kávé, 3 az 1-ben,
képek porosodnak a szobámnak falán.
Olykor elmerengek még a múltba,
- az órán a kakukk delet halucinál -
kés van most bordái közé szúrva
az időnek, ami tán éppen exitál.
Mint ázott madár olyan a jelen,
- repülni nem tud, hiába verdes szárnya -érzed minden lélegzetvételen,
a lét csak az elmúlás előszobája.
Any2020. március 26. 21:02
Így igaz, semmi nem állandó.
Ki most éppen a hegy tetején állsz, jó nézz körül, mert holnap már nem tiéd ez a látvány. Akkor viszont abban is biztosak lehetünk, hogy a gödör aljáról felfelé vezet az út.
Szép ez a versed is!
T.Zia2020. március 6. 17:12
"Ázott kis verébként hallgatok,
miközben hiszem, hogy sas vagyok." :)
Zerge2020. február 26. 18:31
@church73: én köszönöm az élményt!
church732020. február 26. 18:00
@Zerge: Köszönöm szépen, hogy olvastad!
Zerge2020. február 25. 20:16
Nagyon Jó!
church732020. február 24. 18:41
@Mikijozsa: Köszönöm jöttödet Mikibá!
Tiszteletem!
Mikijozsa2020. február 24. 18:30
úgy van