Hóvirág

   Távozóban már a tél,

    - most, mintha a köd szitálna -

    hegygerincen életre kél,

    a hóvirágok törékeny bája.

    Fehér szőnyegként lepik el

    két oldalt a kicsinyke ösvényt,

    a fagy, már tudja menni kell,

    - újból látni: patakban örvényt -

    s míg a fák törzsén a zöld mohán

    a harmat cseppek száza ringott,

    mint holmi utolsó mohikán,

    a tél, még egyszer rám kacsintott..