Hegy mögött

     Hűvös illatokkal üzen a tél,

     dér előttem: mint holmi tenger,

     hegy mögött bújik meg a szél,

     s talpam alatt faág reccsen, 

     ha lépek..  Képzeletem játszik..

     Szinte megemészt most a táj,

     a hideg bőröm alá mászik.

     Oly magányos a hold felettem,

     a csillagok ködbe burkolóznak,

     bokrok alatt apró vad retten,

     s ódon kémények füstöt fújnak

     az égnek.. Mindenki fázik!

     Múló emlékképpé vált a nyár,

     a hegy mögött, már tél tanyázik.

    Valahol, dühös holló károg,

    ezernyi átkot szór az éjbe,

    köröttem a világ ködbe mártott,

    de a szív vért pumpál az érbe,

    amíg élek. Képzeletem játszik..

    Sötét árnyék csupán a város,

    alvó szörnyetegnek látszik..