benmar blogja

benmar•  2008. február 8. 11:09

Két mai témámhoz kapcsolódó fotóm:

benmar•  2008. február 8. 08:20

na mára ennyi a sírásból

  

Köszönet az Életnek

  

Sorsom nyögöm,

Magamtól

Eltaszítom.

Szívem már távol,

Lóg a szögön.

Szeretnék már

Végre átlátni a messzi,

Sűrű ködön.

Ám jövőre vadászva,

Magamat tétován

Oltalmazó, gyilkos

fegyveremmel,

Dacolva félelemmel,

Meglövöm.

 

Térdre rogyva,

Nagyságod előtt

meghajolva,

Sok csodás

Pillanatom,

Együtt a Férgesével

Földre dobva,

Javát egyesével

Kiválogatva,

Gyönyört és mámort

Átkarolva,

Utolsó erőmmel

Hozzád bújok.

Én árva!

 

Fekszem már a

Hideg Földön.

Midőn lemerült

Elemem Töltöm,

Lelkemet hamarjában

Hozzád küldöm.

Szaladjon gyorsan

Utolsó

Üzenettel:

Kedves Élet!

Tovább nem remélek,

Míg múltamban

Jövőm kerestem,

Véletlenül elestem.

 

Talán nem marad

Adósom más,

Rajtad kívül.

Nem számít már,

Messze a

forró nyár,

Mikor ígértél egészséget,

vidámságot,

Ki látott már ennyi

Hazugságot!

A rossz emlékeim most

Mégis Kitörlöm,

Hisz tartozom néked

Egy szóval: Köszönöm!

benmar•  2008. február 8. 07:12

Néhány versem itt:

Gondoltam pár irományom megosztom veletek:

 

Emlékképek 

Koldus, ám mégsem szegény,

Hisz zsebemben a múltam,

Igazi kemény legény!

A jövőmet kirúgtam.

 

Magam előtt fényképek,

A könnyeimet isszák,

Néhányat szét is tépek,

Rossz emlékeim, viszlát!

 

benmar•  2008. február 8. 07:08

Régi álom

Együtt veletek 

Jó volna egy kávéház teraszán veletek,
S feledni mi kevés van: pénzt
S mi sok: Bajt, gondot, bánatot,
A kilátástalan holnapot,
Egy csésze jobbféle
Kávé mellett,
Nézni, mit rajzol az égre
Elszálló gőze
Múltunk szelleme.
Kavargatni,
S megtalálni benne
Jövőnket,
Megérezni illatában
Jelenünket,
Vigyázva meg ne égesse
Nyelvünket...
Így együtt minden,
Közösen....

A forró italt kortyolgatni,
Mit az élet főzött,
Amit van, ki cukorral szeret,
S van, ki anélkül,
Mibe, ha néha nem figyelünk,
Só is kerülhet,
Vicceket mesélni
A politikát,
Így együtt minden,
Egy bagázs..
Istenem be jó is volna!
Közben rám szól Attila:
Ébredj föl szépen kis Balázs!

benmar•  2008. február 8. 07:04

Ez talán elég rövid cím?

Szomorú szívem 

Cseperedő nyomorúság,

Éhes száját nagyra tátja

Mellette a szomorúság,

Gyenge testem mind zabálja.  

 

Ledőlt váram kis zugában,

Haldokló szív nem kiabál,

Lelkem ordít fájdalmában,

Testvére csendben kalapál: 

Kip-kop, kip-kop, míg meg nem áll.