na mára ennyi a sírásból

Köszönet az Életnek

Sorsom nyögöm,

Magamtól

Eltaszítom.

Szívem már távol,

Lóg a szögön.

Szeretnék már

Végre átlátni a messzi,

Sűrű ködön.

Ám jövőre vadászva,

Magamat tétován

Oltalmazó, gyilkos

fegyveremmel,

Dacolva félelemmel,

Meglövöm.

Térdre rogyva,

Nagyságod előtt

meghajolva,

Sok csodás

Pillanatom,

Együtt a Férgesével

Földre dobva,

Javát egyesével

Kiválogatva,

Gyönyört és mámort

Átkarolva,

Utolsó erőmmel

Hozzád bújok.

Én árva!

Fekszem már a

Hideg Földön.

Midőn lemerült

Elemem Töltöm,

Lelkemet hamarjában

Hozzád küldöm.

Szaladjon gyorsan

Utolsó

Üzenettel:

Kedves Élet!

Tovább nem remélek,

Míg múltamban

Jövőm kerestem,

Véletlenül elestem.

Talán nem marad

Adósom más,

Rajtad kívül.

Nem számít már,

Messze a

forró nyár,

Mikor ígértél egészséget,

vidámságot,

Ki látott már ennyi

Hazugságot!

A rossz emlékeim most

Mégis Kitörlöm,

Hisz tartozom néked

Egy szóval: Köszönöm!