Szerelem...

Voltam én már szerelmes,
megéltem e csodás kínt,
űzött, hajtott, felemésztett,
ölelt, csókolt, vissza se írt.
S mégse találom még őt,
a titokzatos nagy őt.

Pedig láttam én már ezer arcát,
éreztem gyengéd ölelő karját,
fájdalmat mely elsodor,
hatalmat mit birtokol.
És mégis homály fedi őt,
felsejlik csak szemeim elött.

Őrült vagyok, örök álmodó,
ugyanaz és mégis változó,
erős vagyok, de igazából gyenge,
törékeny testem s lelkem.
De több vagyok mint elsőre látszik,
csak belül még valami hiányzik.