Mélyen legbelül...

Nyelvemen a szavak, de mind hiába,
nem tudok szólni, s nincs aki látna.
Az elme börtönében elvesztem rég,
valótlan álom a tudatlan részegség.

Lepároltam lelkem, hogy lássam a valót,
nem találtam választ, csak vágyakból takarót.
Masszív totemmé változott a testem,
de a válaszokat én még meg nem leltem.

Hát nem tehetek mást magam leszek támasz,
magamért s másokért keresem a választ.
Egy jobb világért, egy igaz célért,
örökké égek tán, de meg lelem a békém.