Athleta Kriszti blogja

Friedrich Nietzsche gondolatisága

Friedrich Nitzsche 1844-ben Röckenben, Németországban született. 5 évesen veszti el édesapját. A bonni és lipcsei egyetemen teológiát és klasszika-filológiát hallgatott. Wagnerhez és Schopenhauerhez barátság fűzi. Még a diploma megszerzése előtt Baselben professzori címet kap. A porosz-francia háborúban ápoló, de megbetegszik, ami élete végéig kíséri, egyre súlyosbodó mértékben. 1879-ben emiatt kényszerül egyetemi oktatói katedrájának feladására is, ezután szanatóriumokban kezelteti magát. Állapota egyre súlyosbodik: elméje 1888-ban már teljesen elborul, 1899-ban lebénul, anyja és nővére ápolja. 1900-ban hal meg Weimarban.

Friedrich Nitzsche életművét rövid, de igen intenzív alkotói periódus jellemzi. Főbb művei: A tragédia születése (1872), Korszerűtlen elmélkedések (1873 – 1876), A vidám tudomány (1881 – 1887), Im-ígyen szóla Zarathustra (1883 – 1891), Az Antikrisztus (1888), Hatalomra törő akarat (1884 – 1888), Ecce homo (1888). A morál genealógiájához (1887). A szó hagyományosan vett értelmében nem lehet egyértelműen filozófusnak mondani: műveit a nyelvi játékok, az irodalmi stílusjegyek központi szerepe jellemzi. Fő műve az Im-ígyen szóla Zarathusta is egy gyönyörű stílusú, evangélium-parafrázisként íródott ritmikus próza.

Tanulmányomban Nietzsche művei közül a jegyzetei alapján, halála után posztumusz kiadásban megjelent Hatalomra törő akarat címűre szeretnék részletesebben kitérni. Ezt, a Nitzsche teleírt füzeteiből összeállított válogatást először nővére adatta ki, majd Alfred Bäumler(1930) és Karl Schlechta (1956) elrendezésében is megjelent. Bäumler főleg a náci ideák alátámasztására merített belőle, s kiadásában saját megjegyzései is szerepeltek. Mivel a különböző kiadások fejezet-felosztásai sem egységesek, ezért itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy ismertetésemben az 1968-as kiadású, Walter Kaufmann által szerkesztett és fordított, angol nyelvű művet veszem alapul. A mű kritikai elemzése során azokra a tévhitekre is kitérek majd, melyek Nietzschenek a nácizmushoz fűződő viszonyáról terjedtek el, és értékelésében mind e mai napig meghatározó szerepet játszanak.

A hatalom akarása: ez a Hatalomra törő akarat című mű centrális témája. A gondolat bemutatásakor Nietzsche kereszténység-kritikájának ismertetésére szorítkozom, mely A magasabb értékek kritikája című 1. részben: a vallás kritikája alfejezetben található. Szerinte a keresztény ember naiv és visszafejlődött ember, mivel az átlagosnál nagyobb erejű és hatalmú embertársát így minősíti: „erre saját erejéből nem képes, így kell lennie egy Istennek, aki ezt a hatalmat néki adja. Nietzsche szerint ez a vélekedés hasadt személyiséget hoz létre, hiszen az ember saját kvalitásait másnak tulajdonítja: egy Istennek, aki benne, általa munkálkodik.”1 Ezt a kettősséget Nietzsche így határozza meg: „az átlagos ember nem más, mint gyenge lény. Az un. Übermensch, – az angol szövegben superhuman – ezzel szemben a külső, független, isteni, megváltói teljhatalommal fölruházott személy.”2

Nietzsche szerint minden változás valamilyen hatás következménye, minden hatás pedig az akarat hatása, azaz minden az akaraton múlik. Nietzsche tovább pontosítva okfejtését azt állítja, hogy amennyiben valaki külső erő segítségével gyakorol hatást, az már korlátozza a szabad akaratot. Sőt, Nietzsche odáig elmegy, hogy szerinte „az is a szabad akarat korlátozása, ha az ember a tetteiért a dicsőséget Istennek adja, s nem önmagát tekinti mindenek eredőjének.”3 Nietzsche önbecsapásnak tartja azt, amikor a hívők megtiszteltetésként élik meg, hogy Isten közvetítői lehetnek. Szerinte „mindez valójában az emberi büszkeség legmagasabb foka, hiszen éppen arra büszkék, hogy az istenség rajtuk keresztül munkálkodik, és eszközként használja őket.” 2

Nietzsche a kereszténység létrejöttét vizsgálva foglalkozik Jézus Krisztus személyiségével. Életművének értelmezését a következő kérdéssel vezeti be: mit is tagadott meg Krisztus? Szerinte mindent, amit ma (ill. akkor) kereszténységnek hívnak. 3 „– Az egyház pontosan ellene van annak, amit Jézus prédikált – és, amiért harcolni tanította a tanítványokat.”4 Konkrétan nem foglal állást arról, hogy kinek tartja Jézust, de mivel Isten létét tagadja, nem mondja őt sem Isten Fiának. (Human, All to human című művében Jézust a „legnemesebb emberi lénynek”5 tekinti. A kereszténységben aztán Nietzsche véleménye szerint sok dolog felcserélődött: „a dogmák, formák sok esetben előtérbe kerültek a jézusi életúttal szemben.”5 Nietzsche szerinte mindez azért történt így, mivel „Pál apostol félreértelmezte Jézus tanításait, ill. az ő missziója lenne a felelős azért, hogy elterjedt a meghaló és feltámadó isten képzete. Nietzsche szerint ezt Pál az akkori pogány kultuszokból vette át. (Elsősorban a Mithrasz kultuszból.)” 5

Nietzsche erőteljesen támadja a papságot, „mint olyanokat, akik hitetéssel magukhoz ragadják a hatalmat, s doktrínáikkal uralkodnak a népen”6. „Magukat tartják a legmagasabb szinten lévő ember típusnak.”7 „A papság felsőbbrendűnek akarja tudni magát: a szent hazugság eredete a hatalom akarása.”8 Megfogalmazását olvasva az a benyomásom, hogy kritikája leginkább a katolicizmus ellen irányul, merthogy a fejezet a kereszténységről szól és az egyház szót annak alternatívájaként használja. És mivel az egyház szót nyomatékosan használja a művében, s az átlag ember is az egyházon a katolikus egyházat érti, nem pedig az egyetemes egyházat, mint Krisztus testét, a hívők seregét vagy egyéb felekezetet. Ám az Im-ígyen szóla Zarathustra c. művében már egyértelműen a Lutheránus vezető egyházra utal.9 (A papság alatt viszont nem csupán a keresztény papokat érti, a vallást minden formájában elveti. A zsidóságon belül is a prófétai-papi korszakot nehezteli.) Úgy írja, hogy „a hitegetéshez nagyfokú színészi képesség kell, s véleménye szerint ez a papság lényegi tulajdonsága.” 10 Nietzsche „a papságot illető kritikájával odáig megy, hogy a dogmákat a saját maguk java miatt hozták létre.”9 Ezért várják el az emberektől, hogy higgyenek a Biblia istenében, és ezért állítják, hogy a „bibliai alapelvek szerint élő ember a legmagasabb rendű lény”9, – érvel Nietzsche. „Tanításuknak a papok, – Nietzsche véleménye szerint – a büntetés kilátásba helyezése révén adnak súlyt, ez szerinte a túlvilági életről szóló dogmák indoka.” 11 A hagyományos jellegű filozófia művelői Nietzsche szerint a papság funkcióját fejlesztik tovább, hiszen „ők is az élet értelmének kutatását állítják fejtegetéseik középpontjába.”12

Nietzsche szerint „a kereszténység létrejöttét nagyban elősegítette a pogány vallások és a természethit erkölcstelensége. A kereszténység ezek meggyengítését és moralizálását tűzte ki célul, az antikvitás emberének megváltoztatását.” 13 Ugyanakkor szerinte ennek a keresztény korszaknak a létjogosultsága is lejárt. Nitzsche szállóigévé vált vallás-értelmezése így szól „Isten halott! És mi öltük meg őt!”(Vidám tudomány: 18. aforizma) Mivel az emberiség hozta létre, így az emberiség is öli meg Istent azzal, ha már nem hisz benne. Nitzsche ezt a fejlődést pozitív előjelűnek tartja, hiszen a kereszténység értékrendjének eltűnése véleménye szerint egy új rend létrehozását eredményezi.

Nietzsche a közhiedelemmel ellentétben nem az árja faj felsőbbrendűségének a hirdetője.14 Éppen ellenkezőleg: véleménye szerint „az árják befolyása révén vált korrupttá a világ”15. A korrupció felfogása Nitzsche véleménye szerint vallási eredetű: „forrásaként az árja vallási iratot, a Manu könyvét jelöli meg.”8 Nitzsche szerint a korrupció szemlélete a következő módon terjedt el: „az árják átadták a nézetüket a babilóniaiaknak, ők a zsidóknak, ill. az árják a németeknek, és az egész indoeurópai kultúrának.”8 Nietzsche javára írandó filoszemita eszmeisége: nem a judaizmus eszméjét vetette el, hanem az „általa dekadensnek értékelt európai kultúrát, ami a kereszténység kultúrájával egyenlő”16. Nietzsche a judaizmust nem ítéli el; a rabbik által képviselt papi réteg, illetve annak szentség-értelmezése áll kritikájának homlokterében. Nietzsche moralitásuk és kulturális értékeik tekintetében elismeréssel illeti a zsidóságot. A német népet antiszemitának tartja: Azt írja, hogy „soha nem találkozott olyan német emberrel, aki szerette a zsidókat. A zsidókat tiszta fajnak tekintette, akiknek véleménye szerint helye van abban az új kasztban, akikre Európa kormányozását bízná”.17 Nietzsche tehát sokkal inkább a 19. sz. nacionalista eszmék ellenlábasának tekinthető, mintsem antiszemita eszmék atyjának.

De hogyan is lett tehát az képzet akkor, hogy Nietzsche ideáiból fejlődtek ki a náci ideák? Valójában az a germán ideológia már létrejött Nietzsche munkássága előtt. Lukács György a következőt fogalmazta meg Az ész trónfosztása c. művében: „Hitler [...] volt a kivégzője Nietzsche szellemi végrendeletének és a Nietzsche -től eredő és utána jövő filozófiai fejlődésnek.”18 Santaniello is kifejti írásában, hogy Nietzsche testvére, Elisabeth később direkt módosította vagy megsemmisített olyan dokumentumokat, amik az ő ideológiájukat negatívan véleményezte. „Másrészt Nietzsche széles körben olvasott volt az ő idejében. A nácik azonban ezt a népszerűséget akarták vissza fojtani. Ezért is emeltek ki fogalmakat Nietzschétől és helyezték más környezetbe. Ezzel elhitetve az emberekben, hogy Nietzsche is anti-szemita volt, ami miatt az emberek féltek a műveit elolvasni”.19 Vegyük például a blond beast fogalmát. Ez a náci ideológiában a tiszta árja faj felsőbbrendűségének és létrehozásának kifejezője lett. Míg „Nietzsche a kifejezést akkor használta, mikor a középkori birodalomra és keresztény egyházra utalt.”20 „Összesen ötször jelenik meg a műveiben (háromszor a Genealógia első szekciójában, egyszer a másodikban és egyszer a Virradatban).”21

A kereszténységet és az iszlámot romlottságában hasonlónak és egy gyökerűnek látja.22 Másrészt Nietzsche sok hasonlóságot vél fölfedezni a buddhizmus és a kereszténység között is: mindkettőt „nihilista vallásnak nevezi, melyek természetüknél fogva elutasítják az addigi értékeket, valamint összegyűjtik a dekadens elemeket, azokat akik gyengék, kiközösítettek, üres életűek.”23 Nitzsche meg is különbözteti a buddhizmust a kereszténységtől annyiban, hogy szerinte a buddhizmus az, mely nem állítja szembe az embereket egymással, s nem kiközösítő. Állítása szerint a keresztények „a szeretet nevében csupán fanatizmusukat gyakorolják”24, és így a szeretetben és a fanatizmusban egyszerre van jelen a jó és rossz, valamint a halhatatlanság.

Összefoglalva: Nietzsche valláskritikája az egyéni felelősség kikerülését diagnosztizálja. Véleménye szerint a vallási felfogás az egyént háttérbe helyezi, a hangsúly, és a hatalom nem az ő kezében van, hanem átruházódik a természetfelettire, ill. egy papi rétegre, akik meghatározzák az élet szabályait.

Nitzsche valláskritikájának vizsgálatakor több olyan elemre nem térek ki, melyek a teológia-, illetve dogmatörténet alaposabb ismerete révén egyértelmű cáfolatot nyernek. (Ilyen például a Nitzsche által tévesen Pál apostolnak tulajdonított Mithrasz-kultusz alkalmazás, vagy a kereszténységnek nihilista felfogású vallásként való nietzschei jellemzése.) Alapvetésként azt az evangéliumi Isten-képet szeretném megfogalmazni, mely hitet tesz amellett, hogy a Szentháromság-Isten nem rajtunk kívül álló, személytelen hatalom, AKI tőlünk függetlenül akarna cselekedni. Ő részt akar venni az életünkben azáltal, hogy Szentlelke által eggyé válik az emberi személyiséggel.25 Ebből következően a személyiség fejlődése ebben az egyre bensőségesebb közösségben teljesedik ki. Ezt a törvényszerűséget írja le Pál apostol többek között a Kol 2,18-19 verseiben a következő módon: „Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel.” Pál apostol itt a test működését veszi kiinduló alapul: amiképpen a test koordinációját is az agy végzi, úgy az igazi fejlődést is csak Isten viheti végbe. Az emberi önállósági törekvések, – melyeket Pál apostol leírása az emberi önmegjobbítás, ismerethalmozás illetve ezoterikus jellegű praktikák gyakorlása révén nevesít – olyan zsákutcát jelentenek, mintha a szervezet egyes tagjai az agyműködéstől függetlenül kívánnák szerepüket betölteni. Az ember önállósága a Biblia alapján abban áll, hogy saját döntése révén fogadja el Isten segítségét. Jel 3,20: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” – Az embernek kell az ajtót megnyitnia Isten előtt és közösségre lépnie vele. (A Közel-Keleten a közös étkezés magában hordozta, hogy az asztalközösségben lévők egymás barátai.) A Szentháromság-Isten tehát nem hatalmaskodik az ember fölött, nem erőlteti rá magát senkire. A kegyelem mozzanata az, melyet Nietzsche filozófiai rendszere teljesen figyelmen kívül hagy.

Nitzsche valláskritikájának központi eleme a vallásnak, mint az emberi öntömjénezésnek a leleplezése. Az evangéliumi tanítás azonban ellenkező előjelű: az alázatosok dicsőségéről beszél, arról, hogy aki megalázza magát és valóban teret enged a Szentléleknek, az lesz formálható, hasznos eszköz, azzal szívesen munkálkodik együtt Isten. 26 Ebből következően a nagy tettek megvalósítása esetén sem leszünk magunkra büszkék, hiszen a Szentháromság-Istennel való közösségben, az Ő ereje és útmutatásai alapján hajtottuk azokat végre. (Mert nem adatott nekünk más dicsőség, csak arcunk pirulása.) A Nietzsche által a hit motiváló erejének tartott öntömjénezés büszkesége tehát olyan gyökér, amely nem tud az Isten szerinti élet kősziklájába belekapaszkodni. Jézus Krisztus ezért jellemzi önmaga szolgálatát is a következő -képpen: „Az Embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”27 Ennek a jézusi kijelentésnek a lényege véleményem szerint a következő: tiszta szívvel élni csak úgy lehet, ha minden felsőbbrendűségi érzést félretéve szolgálunk embertársainknak. Jézus Krisztus is ezt tette: Ő Isten, aki felette áll mindennek, s mégis aláveti magát annak, hogy szolgáljon. Ezen az úton jár Isten gyermeke akkor, ha az örökösi pozícióit nem arra használja, hogy lenézze a nem hívőket, hanem Krisztussal azonosulva szolgál nékik. Mindezt azért teszi, hogy Isten munkájának részeseként az örökséget – a Szentháromság-Istennel való közösség ajándékát – megossza másokkal is. 28

Nietzsche valláskritikai gondolatmenetének legmerészebb-meghökkentőbb eleme az istent teremtő és elpusztító emberről szól. Az „Isten halott! És mi öltük meg őt” – mondat valóban érvényes azokra az istenségre, melyeket az emberi képzelet, elme alkotott meg. Ezekkel a Szentháromság-Isten azért száll szembe, mert ember alkotta vallásokként démonikus eredetű tanításoknak nyitnak kaput. A szabadításról szóló evangélium hirdetése az ilyen emberi elképzeléseken nyugvó vallási fölfogásokat leplezi le. Pál apostol missziós útjai során is így fordul a pogány vallások követőihez: „Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni”.29 Pálék odaérkezésével „járt le” a tudatlanságnak az ideje: most már Isten tanítókat küld hozzájuk, és az evangélium hirdetése által föl is hívja a figyelmüket, hogy higgyenek Jézus Krisztusban és térjenek meg. A Szentháromság-Isten tehát akkor is létezik, ha senki nem hisz benne, örök, s nem született és nem is hal meg. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.”30 A Szentháromság-Isten tehát nem a világ a része, nem a világ alkotta meg, nincs a természetben, s mégis mindenütt jelen van. Ő teremtette a látható, és a láthatatlan világot is. Rá nem hat ki, hogy hiszünk-e benne vagy sem (csak bántja és szomorúsággal tölti el), de bennünket, személyes sorsunk alakulását ez alapvetően meghatározza!

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a legfontosabb összefüggést Nietzsche nem ismeri föl: Jézus nem vallást alapítani jött a földre, hanem azért, hogy helyettünk átvállalja az ítéletet és megmutassa, hogy a Mennyei Atya milyen mérhetetlenül szereti az embereket!31 Jézus Krisztus küldetése a Vele kialakított, minél teljesebb közösség lehetőségének fölkínálásában állt. Azt akarta, hogy tanítványai valóságosan megismerjék Őt, majd ezt a személyes tapasztalatot tovább adják azoknak, akik ugyan nem szemtanúk, de a Szent Lélek által ugyanúgy találkozhatnak a feltámadott Krisztussal, mint ők. 32

1. Friedrich Nietzsche: The Will to Power. Ed and translated by Walter Kaufmann. New York: Vintage Books, 1968. [p. 85-146]

2. Weaver Santaniello: A post-holocaust re-ecamination of Nietzsche and the Jews in: ed. Jacob Golomb: Nietzsche and Jewish Culture. London: Routledge, 1997. p. 21-55.

3. Friedrich Nietzsche: Wagnerről és Schopenhauerről. Budapest: Holnap Kiadó, 2001.

4. szerk. Bánki Dezső: Filozófiai kisenciklopédia. Kossuth Könyvkiadó, 1993.

5. http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/FILTETEL/NIETZS.HTM . Letöltés: 2010. február 20.

6. http://www.literatura.hu/irok/real/nietzs.htm. Letöltés: 2010. február 20.

7. http://www.thirdworldtraveler.com/Genocide/SplendidBlondeBeast.html Letöltés: 2010. június 16.

8. http://www.netanyahu.org/blonbeasret.html Letöltés: 2010. június 16.

1Nietzsche: The Will to Power p. 86-87. (saját fordítás mindenhol)

2Nietzsche: The Will to Power p. 87.

3Nietzsche: The Will to Power p. 98.

4Nietzsche: The Will to Power p. 101.

5Nietzsche: Human, All to human. University of Nebraska Press,1984. p. 475.

6Nietzsche: The Will to Power p. 90.

7Nietzsche: The Will to Power p. 88.

8Nietzsche: The Will to Power p. 92.

9W. Santaniello tanulmánya p. 28.

10Nietzsche: The Will to Power p. 88.

11Nietzsche: The Will to Power p. 90.

12Nietzsche: The Will to Power p. 89.

13Nietzsche: The Will to Power p. 94-95.

14Ebben a szakaszban főleg Weaver Santaniello tanulmányára támaszkodom. (lsd. Irodalomjegyzék 2.) (p. 43.)

15W. Santaniello tanulmánya p. 40. (Nietzsche: Daybreak, 1982.) és Nietzsche: The Will to Power p. 92

16Steven E. Ascheim tanulmánya (lsd. Irodalomjegyzék 2.) p. 9.

17W. Santaniello tanulmánya p. 38. (Nietzsche: Beyond Good and Evil, 1886.)

18Steven E. Ascheim tanulmánya p. 4.

19W. Santaniello tanulmánya p. 42.

20W. Santaniello tanulmánya p. 33.

21W. Santaniello tanulmánya p.50.

22Nietzsche: The Will to Power p. 93.

23Nietzsche: The Will to Power p. 95.

24Nietzsche: The Will to Power p. 96.

25 Jn 14,20 „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyában vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.”

26 Jk 4,6 De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.”

27 Máté 20,26-28

28 ApCsel 26,18 „Azért küldelek el[...] hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” és 1Pt 3,15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet”

29 ApCsel 12,16

30 Kol 1,16-17

31 Jn 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” és mert azért küldte az Atya a Fiút, hogy megbékítse a világot önmagával. )

32(Jn 14,26 „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” és Jn 16,13 „amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” és ApCsel 26,16 „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.”

We need about 3000 pieces of Manga Bible and Manga Messiah for the evangelism. And I know God will give it. We want to hand it out for free. 

God will work. miracles, saved lifes, delivarences. :) It's a war. And God has already won. Don't be outside of the victory, step in today! 

2010. január 31. Golgi este

tanítás (röviden) Mt 5,20 Mt 5,48 alapján: megigazultak vagyunk Istenben és értékesek. Meglátni Isten mit lát benned. Nem vagyunk meztelencsigák.

Látomás: Újra együtt Jézussal a felhőkben. Felhőkön. A mennyei szférákban. Repültünk és táncoltunk.  

Ő fény és szellem.

Menyasszonyi ruhák tömkelege. Még fénylőbb ruha. Mélyben voltam, de felemelt és még szebb ruhát adott. Ez ezüstös és selyem volt és szatén.

Aztán ott ültem mellette a trónon és most is ott ülök. Ez már egy fehér, felhőkből álló trónteremben volt. Hatalmas csarnok, amit betölt Isten dicsősége, Ő adja a fényt.

Körbenéztem és láttam Isten szentjeit. Mindazokat, akik megtértek- mindenki fehér ruhában, gyönyörű menyasszonyi ruhák. Mindenkinek, amit elképzel magának, ami leghőbb vágya. (fiúkat csak távolról láttam, meg sokakat csak távolról, hogy fehérben láttam ). És itt nem volt az, hogy a leggyönyörűbb akarok lenni. Mert gyönyörű voltam/vagyok, és Jézus mindenkit egyformán szeret!!! Nincs versengés a kegyeiért.  

És olyan felfoghatatlan, de miközben én ott ültem Vele a trónon, vagy táncoltam – Ő másokkal is ugyanezt tette – illetve a tánc csak, aki megnyitja ennyire a szellemét és teret ad. Meg akar mindenkit ragadni, magával ragadni, már most a menny áldását hozni.

És kérdeztem, hogy néznek ki, akik hívők, de még nem lettek elvágva az okkult szálak, van még megkötözöttség. – szörnyű. Van fehér ruhájuk, de láncok tömkelege és a csarnok szélén állnak és próbálnak bejutni. A láncok leérnek a felhőkön alulra. A köztes égbe, ahol a démonok és a sátán munkálkodik. És azokon rángatják őket.

És Isten a szívemre helyezte. Nekem az a feladatom, hogy a vakok szemét megnyissam és ezeket a foglyokat szabadon bocsássam. Mindezt azzal a kenettel, amivel Krisztus fel lett kenve, mert már Ő él bennem, és egy a Szellemünk.

"Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei a templomba, hogy érte a törvény szokása szerint cselekedjenek, akkor Simeon karjaiba vette a gyermeket és áldotta az Istent." Lk 2,27-28


Szemléljük most az agg Simeon megragadó alakját! A Szentírás bizonyságtétele szerint úgy áll õ elõttünk, mint "váró Simeon". Nincs nagy méltósága. Õ csak "egy ember" volt Jeruzsálemben, de lelkülete ilyen drága volt, várta Izrael megvigasztalását. Nem a külsõ állapotok megjavulását várta, hanem az Üdvözítõ eljövetelét. Vajon a mi várakozásunk erre irányul-e?
Simeon telve volt bizalommal. A Szentlélektõl kapott kinyilatkoztatást. Micsoda drága ajándék! Isten bizonyossá tette afelõl, hogy megéri a Messiás eljövetelét. - Ha szívünk Istenre és az Õ Igéjére néz, mi is feleletet, világosságot, és bizonyosságot kapunk a kellõ idõben. - Egy meghatározott órában belsõ indíttatást érzett Simeon arra, hogy a templomba menjen. Engedelmeskedett ennek, és átélte ott élete legdrágább óráját. Aki engedelmeskedik a Lélek ilyen indíttatásának, az olyan hittapasztalatokat szerez, amik mások elõtt elzárva maradnak.

 Igen, vasárnap kiderült reggel, hogy ott nem volt Istentisztelet, ahová mentem volna... Így gondoltam felsétálok szokásosan a Kálvária-dombra imádkozni. Útközben azonban a Lélek indított, hogy menjek el a Székesegyházba misére. Elmentem, úgyis terveztem már, hogy menjek misére újra. Hiányzott. És csodálatos dolgokat fedett fel Isten ott nekem!
Olyan más volt az egész, mint régen kiskoromban. Azok az imák, énekek.. most, hogy szívből mondtam őket, megteltek erővel. Igenis, a "katolikus liturgia" erővel teli, s nem vallásosság - azzá az emberek teszik! Az egész attól függ, hogyan mondják az emberek. Körülnéztem, s elgondolkodtam hányan vannak itt, akiknek ténylegesen élő kapcsolatuk van az élő Istennel. Nem csak vasárnapi keresztények... gyerekmise volt, így eszembe ötlött - nem akarok ítélkezni - vajon hány gyerek fogant meg közülök házasságon belül, ill. hány szülő nem feküdt le egymással házasság előtt - szerintem kevés. És ilyen emberek vállalnak egymással közösséget az áldozásban (úrvacsorában) - ezek a bűnök kihatnak a test tagjaira (egyház - Krisztus teste), nem csoda, hogy a bűnök a vallásosságban tartják az egész testet.
A lényeg, hogy ha a Hiszekegyet mindenki teljes szívből mondaná - jobb lenne a világ. :)

Simeon meglátta a gyermek Jézust. Elsõ pillantásra csak azt látta: szegény szülõk gyermeke. Isten azonban megnyitotta a szemét: ".. . látták szemeim a Te üdvösségedet! Most már elmehet Simeon. - Sok ember szomorúságban ünnepli a karácsonyt. Könny ül a szemekben. Talán hiányzik az édesapa, a gyermek, az anya, vagy a korábbi jólét. Ha azonban Isten megérinti hitünk szemét, ha Jézusban az Üdvözítőnket látjuk, Aki meg tudja gyógyítani a megtört szíveket, akkor megtanít bennünket Isten Simeon énekére, amely soha örökké el nem nemül. Akkor belőlünk is fénysugár vetődik környezetünkre, s mi is tudjuk áldani a körülöttünk lévőket, mint Simeon.


Alfred Chistlieb: Bizonyságaid, örökkévaló örökségem

2009. november - a képek sajnos itt lemaradnak

Sokszor használjuk az érték fogalmát, de vajon tudjuk-e valójában mit is jelent? Valójában mit is jelent nekünk, nekem és neked. Érték valami – azaz ér számomra valamit. Megéri tenni érte, megéri feláldozni valamit érte. Megéri rászánni az időnket, s ezt nem sajnáljuk. Megéri dolgozni érte, s megéri az összes pénzünket rákölteni. Természetesen ezeknek van sorrendje az ember életében. Ez az értékrend. Ez szorosan meghatározza a cselekvést, a reakciót, a viselkedést, s akár a külsőt. Miért vagyok hajlandó a legtöbbet megtenni, akár az életemet odaadni.

Elvont fogalomként érték az, ami ritkaságával, egyediségével pótolhatatlan. A világban ilyen az élet, az egészség, a természet, a kincsek, eszmék, gondolatok, a kreativitás, művek stb. Az érték a földön megtalálható dolgokra vonatkozik általában. Bár az élet védelmét a legértékesebbnek tartják túlnyomóan, ez csak a földi lét védelmére vonatkozik. Jézus ezt mondta a Máté 6,19-21-ben: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és a ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” A Biblia szemszögéből nekünk a menny értékeire kellene néznünk. Első helyen Krisztusnak kéne lennie, s az Úrnak. Mert Isten szemében mi értékek vagyunk, szeretve teremtett meg mindenkit. Különös gonddal formálta meg mindenkit egyen-egyenként.

Isten máshogy néz ránk, mint mi magunkra. Az a jó, ha mi is így akarunk tekinteni magunkra, tudni, hogy Isten milyennek lát minket. 3 szemszöge van az értéknek. Ehhez nézzük meg az 1Jn 1,42-t: „Te Simon (görögül kődarab) vagy (…) téged Kéfásnak (görögül kőszikla) fognak hívni.”

1. Ahogy Pétert a barátai látták. Barátai Pétert csak egy egyszerű halászként ismerték. Sok az egy közül.

2. Péter se látott sokat magában. Egy valamihez értett.

3. Krisztus azonban erősnek látta, s terve volt vele. Megszilárdította.

Meg kell látnunk mi az identitásunk Krisztusban. És ez egy olyan érték, ami el nem múlik és senki el nem vehet tőlünk. Az identitásunk az ahogy Ő lát minket. Gyermekeként tekint ránk, szeret, értéknek tart, teremtményei vagyunk, ad adottságokat. És szeretné, ha felfedeznénk ezeket, amiket elrejtett bennünk.

Jézus szemével

Jézus mindenben látja az értéket. Neki az egy is érték. „Jézus az elveszett juhban, az elveszett drachmában, az elsodort emberben is meglátja az értéket – csak csakis ezt látja meg, mert a többit – ha az ember is úgy akarja – irgalma eltakarja és láthatatlanná teszi.” Egy Krisztus-legenda szerint mikor Jézus a tanítványaival ment egyszer találtak egy döglött kutyát. Már szaga van, de Jézus ezt mondja: „Miért undorodtok? Miért fogjátok be az orrotokat? Miért csak az oszlást és az undorítót látjátok meg azon a szegény állaton? Nézzétek, én látok mást is! Nézzétek, milyen szép fehér, márványosan kemény fogai vannak! Tanuljatok meg az én szememmel nézni, akkor majd nem botránkoztok, hanem a sok rossz között is csak a jót látjátok.” 1

Önkép

Önképünk az, ahogy látjuk magunkat. Ez akkor helyes, ha elfogadjuk magunk, ahogy vagyunk, látjuk igazi voltunkat, helyesen cselekszünk, s van önuralmunk. Ahol a szívünk ott a kincsünk is. Amire irányul a figyelmünk, az az érték az fogja a szívünk megtölteni. Péld 23,7: Ahogyan gondolkodik az ember a szívében, olyan ő.” (KJV szerint). Fontos, hogy mi határozza meg a gondolkodásunk önmagunkról, mennyire tartjuk értékesnek magunkat. Ha Isten mércéjével nézzük, akkor sem le-, sem túlértékelni nem fogjuk magunk. Ezt a bibliai igazságok ismeretével és Istennel való szoros kapcsolattal érhetjük el.

Ekkor nem a körülményekre fogunk nézni, s a befolyások hatására időről-időre változtatni magunkon. Könnyen belekerül a sodrásba az, aki mások véleményét tartja elsődlegesnek. Egy ártatlan sugdolózás teljes letargiába. El kezd gondolkodni, hogy most épp mi nem jó rajta, biztos az új ruháját beszélik ki, s többet nem húzza fel.

Az emberekbe sokszor beég, ha valamit sokszor mondanak nekik. Lehet ez csak viccből volt, de a másik egyre komolyabban veszi. Ezt csinálta öcsém is, állandóan csak azt hallottam tőle, hogy én milyen ronda vagyok, s semmit nem érek stb. Ezért elég nehéz volt sokáig elhinni, ha valaki azt mondja, hogy szép vagyok, s szép a mosolyom. Nehezemre esett megköszönni. A tükörbe se szerettem belenézni.

Ideálok

Szeretünk az értékes személyekről példát venni. S szeretjük összehasonlítani magunkat másokkal. Ez sajnos a hívőknél is előfordul. Valaki szeretne végre olyan lenni, mint az az ifjúsági vezető. Ő is elkezd olyan módszereket alkalmazni, átveszi a stílusát, ugyanazokat a szavakat használja. És ezzel saját egyéniségét veszti el.

A mai világban sokan ezt a megoldást választják: keresnek egy sztárt, egy ideális személyiséget, s próbálnak olyanok lenni. Úgy érzik ezzel mások szemében is nagyobbak lesznek, s megfelelnek a társadalom elvárásainak, ha trendiek. A kicsit duci vagyok, le kell fogynom, ha szőke a hajam most fekete kell legyen, ha nem olyan márkájú a felsőm, már el se merek menni a buliba. A mai fiatalok félnek, hogyha nem lesznek olyanok, mint… akkor a csoport kiközösíti őket.

A márka, a pénz sokat jelent. Sokaknak a „mennyi pénzed van?” az érték, ez alapján választ „barátot”. Ez már régen is meg volt. Kedvenc keresztény tanítóm Szívós Donát ezt írja: „Fiam! Az irígység itt se megoldás.

Az irígységgel nem tudsz föléje kerülni. Az irígység nem tépi le róla azokat a finom, elegáns ruhákat és nem adja rád a te vasalatlan ruhád helyett. Az irígység nem ír be téged a góthai Almanachba2. Az irígység nem ültet be az irígyelt jómódjába.

A megoldás: Az Isten értékmérője nem a góthai Almanach. (…) dolgozom, képzem magamat, hogy munkámmal, úri lelkületemmel föléje kerekedjem az irígyeltnek…”3

A trend érdekében ma az emberek minden vagyonukat képesek rááldozni. Csak futólag említeném a plasztikai műtéteket. A nők nagy része nem elégedett magával, mert mást lát a TV-ben, a kifutón, a színpadon. Dr. Maxwell Matts híres plasztikai sebész írt egy könyvet Új arc – új jövő címmel. Ebben kifejti, hogy bár kezdetben a nők elégedettek lesznek, de hosszútávon sokaknál ez nem marad, ugyanolyannak látják magukat, mint a műtét előtt. A belsejük ugyanaz maradt. A szépségnek belülről kell fakadnia. Ha mi el hisszük, hogy van értéke a szépségünknek, akkor szépek is leszünk. Belsőnk átformálódva, megmutatkozik arcunkon. Ha a szív tiszta, tiszta a tekintet. („A test lámpása a szem.”) Én mikor a szabadulás után tükörbe néztem nem ismertem magamra. Istennel lesz ideális a külső, s tényleg megtalálhatjuk az egyéniségünket, a jellemünket.

A mai trend, divat a másokkal hasonlítgatást, utánzást helyezi előtérbe. A mai ember szeret más bőrébe jutni, szeretne más lenni, mint, aki valójában. Két csoportot emelnék ki, ezek egyre jobban előretörnek: élő szerepjáték (rpg, larp) és a cosplay.

Cosplay és szerepjáték

A cosplay a costume play (kosztümös játék) szó rövidítése. Nov Takahashi alkotta meg. Alapvetően a manga/anime szeretők öltöznek be kedvenc szereplőik ruháiba. Lsd. 1. és 2. ábra a magyar cosplayesek találkozójáról. Ki akarnak tűnni, és elszakadni a valóságtól.

Nem akarnak önmaguk lenni. Itt is belebújnak valakinek a bőrébe. Csak a japán kultúrának van egy szellemi háttere. És főleg a szereplők nagy része egy nem emberi lényt ölt magára. S ez mát begyűrűzött Amerikába, s hozzánk is.

Az egész a 70-es évek végén kezdődött. Szorosan összefügg a szerepjátékkal. Nyugaton a sci-fi kapcsán kezdődött el, s a különböző szuperhősöket öltötték magukra. A japánok is sokszor ilyen kosztümben előadnak egy-egy részletet, illetve ezek a játékok tulajdonképpen improvizációk. Ők tényleg beleképzelik magukat, s hogy van egy erejük pl. Nekik ez az érték, az emberfeletti. A hétköznapi dolgok már nem adnak semmit.

Az alap szerepjáték (rpg), mikor könyvben, kártyával, interneten mozgatják a karaktert. Ilyen a Dungeons and dragons, M.A.G.U.S. stb. Ilyenkor is felvesz egy karaktert a játékos, de nem olyan mértékben. Az élő szerepjáték is fantasyhoz kapcsolódik általában, a varázslat lényeges eleme. Ez olyan népszerű műveket vesz alapul ma, mint a Gyűrűk ura vagy a Harry Potter. Vannak, akiknek ez teszi ki minden napját. A 6. 7. 8. kép az online Roxfort közösségét mutatja be, egyik találkozóján. Itt nagyon sok olyan ember van, aki álarcként felvesz egy karaktert. Nincs már saját személyisége.

Ezek mind hozzák annak az új „személyiségnek” a szellemiségét. Sőt, szellemi lényét. Az a nevezetű karakter egy fejedelemség neve lesz egyben.

Az emberek egyéni értéküket vesztik el, amiből csak Isten ad kiutat. Valami extravagánsat akarnak tenni, ám mégis egy agymosáson mennek keresztül, ami egy dobozba rakja őket, s nem különböznek ilyen szempontból.

A cosplaynek van egy válfaja, ami nem ebből jön, de hasonló. Itt elsődeleges az, hogy extravagáns akarok lenni, feltűnő, s lehetőleg másnál különb. Ez a zenéhez, a j-rockhoz, kapcsolódik. Az egészet az X-Japan nevű együttes indította el. (3. kép). Hasonló a punk-stílus eszméjéhez is. A közösségből is kivonja őket. Itt is van egy közös vonás, s igazából az ember már nincs jelen. Itt is vannak utánzások. Az énekesek rajongói rengetegszer olyanok akarnak lenni, mint az imádott sztár. Ha ezt nem tehetik meg, akkor úgy érzik, nem néznek ki jól, nem értékesek. Meg kell mutatniuk a világnak, hogy ők milyen szuperül tudnak öltözni. Minél ledöbbentőbb a hatás, s botránkoztatóbb, az annál jobb. Pár pl. erre 4. 5. 6. Hoztam a saját példámat, ill. régi képemet, amikor még nekem is az volt az érték, hogy elérjem az áhított stílust.

De nem kell extravagánsnak lenni ahhoz, hogy egyediek legyünk, mert Isten annak alkotott meg. Egyszerűen nem kell követni a tömeget. S hagyni Istent, hogy felhozza, ami csak bennünk van meg.

Forrás:

David Seamands: Gyógyító sebeink. Bp: Harmat, 2004.

Bruno Schwengeler: Ha fáj a szív… Bp: Ethos Kft., 2000.

Gyökössy Endre: Mikor érték a napunk? Szent Gellért Kiadó

Gyökössy Endre: Hogyan nézheti az Isten? Szent Gellért Kiadó

Paula Shields és JoAnne Sekowsky: A lélek gyógyulása. Paula Shields Ministries, 1991.

Maurice E. Wagner: Vagyok-e valaki? Harmat, 2004.

Pálhegyi Ferenc – Bruno Schwengeler: Egészséges önértékelés. Ethos Kft., 1996.
Selwyn Hughes: A keresztyén lelkigondozó kézikönyve

dr. Szívós Donát O.S.B.: Világáramlatok sodrában. Korda R.T., 1940.

http://en.wikipedia.org/wiki/Cosplay

Képek forrása:

www.varazslat.hu

www.cosplay.hu

www.scottnolan.org

www.asianfanatics.net

wwwhyperblastmetal.com

1 dr. Szívós Donát O.S.B.: Világáramlatok sodrában. Korda R.T., 1940. 200.o

2 Családtani kalendárium, amely évenként jelenik meg 1764 óta német és francia nyelven, és tartalmazza a magyar főnemeseket is.

3 dr. Szívós Donát O.S.B.: Világáramlatok sodrában. Korda R.T., 1940. 110.o.