Athleta Kriszti blogja
Mũvészetpkszt?
A név még várathat magára. Csak elkéne kezdeni szervezni. Ez most tényleg komoly elhívás? És nekem kéne megvalósíteni? Imádkozni először, aztán, ha tényleg Istenől jött a gondolat, Ő majd nyítja a kapukat.
Szóval a krediten jött ez. Tánc, színház, festészet... Istenhez méltóan, az Ő ihletése által, neki tetszően. ((megj. S igenis lehet trágárság egy darabban, ha szükséges, hogy szemléltessen valamit!!))
Legalább ne akkor.. ne Pécsett... miért én? Na jó ha háttérben maradhatok.
Oké, kinyögöm végre miről is van szó. Egy 1 hetes rendezvényről, ami a keresztény művészetekről szólna, elsősorban színházról. Ellentétbe állítva a Poszttal...
Produkció akad bőségesen. Jákimosok, BPA - Bazár, Rengeteg táncszínház, az ifik darabjai(ez jó sok, ha figyelembe vesszük hány felekezet és egy-egy nagy városban hány gyüli van). Aztán lassan A partfelügyelő lánya. zenekarok főleg akadnak. Pintér Béla a Székesegyház előtt. :D Hej, de jó lenne!
Csak hogy álljak neki?????????????????????
KREDIT - tánc és hit
Azaz: Kreatív Dicsőítők Találkozója
2009. július 2-4. tartott. A lényeg, hogy táncoltunk, nagyon sokat. Intenzív műhelymunkák Sodával és Christine-nel Franciaországból. Izomláz, fáradtság utána még pár napig. De megérte. Isten megáldotta az alkalmakat és sokat adott. És persze dicsérhettük Őt táncunkkal.
Voltak érdekes gyakorlatok. Mikor párban voltunk és egyikünk önmaga volt másik meg úgymond az Úr... Könnyebb becsukott szemmel dicsőíteni, meg táncolni (de egyébként is be kellett csukni a szemünket ennél). Szóval míg egyikünk táncolt a másik néha irányította hátulról, érintéssel. S nem kell ellenállni ennek. Isten úgyanígy felügyel minket.
Nekem a nehéz a fordítottja volt.. Ekkor döbbentem rá még jobban, hogy mekkora a felelősség, ha vezetni kell valakit és védeni
Péntek, szombat este Agapéban volt zenés dicsítő est. Péntek elég érdekesen alakult számomra. Visszaronhantam még a koleszba, de 1 órát késtem, mert nem akart busz indulni. És elkapott hatalmas vihar, így csuromvízesen értem oda. Valami iszonyat kedvem lett. plusz akartam volna kicsit ismerkedni, de aznap se sikerült, meg éreztem, hogy nem megy még. de most viszont hagyjon békén mindenki. Bevágtam a durcit kicsit. és ami akkor mellbevágott... Szaba, a dicsőítés vezető két ének között előre jött és elmondta milyen képet adott neki az Úr. Látott egy kezet, ami nyúl valaki felé, de az illető elhúzodik, s ennek az illetőnek engednie kell másoknak, hogy kapcsolatot teremtsenek vele, ki kell nyítnia magát, s bizony ez Isten felé is zár sokszor, Isten sem éri el. Aztán imádkozott... értem... Isten jó... Ekkor már nagyon bennem volt a sírás. Alkalom végén nem maradtam. Elmentem gyorsan. Bennem volt már kedden, hogy igenis a bizalmatlanság, félelem még bennem van. meg főleg, hogy hagyjon engem minden férfi békén, s meg ne érintsen... aztán szabadultam ezektől. A szellemiségek, amik a sérülésekhez kapaszkodtak nehezebben mentek el. Előbb a sérülésnek kellett begyógyulni, s ehhez Istent kellett hagynom munkálni.
Szombat így napfényesen telt. Este.. egyszerűen tényleg megszabadultam a korlátaimtól, önmagamat adtam. Nem érdekelt ki néz, ki nem. Ketten táncoltunk elején elől, zászlóval. Régen tuti nem vállalok be ilyet. Utána közösen is. De majd a képekről rakok be linket ha fent lesznek.
Következő alkalom Okt. 1-4.:)