Athleta Kriszti blogja

Ő mindig megtartja a szavát. Annyira hálás vagyok Neki, s Érte!!
Derült égből villámcsapásként ért az egész minket:)
Áprilisban szólt Isten, hogy több ígéretét is most kezdi el beteljesíteni. S hát igen, ahogy visszanézek. És, amik az elmúlt évben történtek.  1,5 éve ismerjük egymást, és ősszel elég sokat beszélgettünk. És eleinte inkább bátyámként kezeltem, de ez elég erős volt. belőle lett egy viszonzatlan érzelem. Majd letettem a dolgot és lezártuk. 
Majd most április körül újra elkezdtünk beszélgetni. Majd az elmúlt 1 hétben közös imák és újra mély beszélgetések. Soha nem volt olyan általános tere-ferének mondható az egész. Mély, szellemi dolgokról tudtunk és tudunk beszélgetni. Aztán 2 napja megváltozott minden. Az elmúlt napokban bennem  újra felkeltek az érzelmek, de nem hittem volna, hogy benne is fel kelnek. De Isten mégis szerelmet ültetett mindkettőnk szívébe. Még mindig olyan, mint egy álom, ez az egész....
S tegnap színházban voltunk. A darab is nagyon jó volt(Hegedűs a háztetőn - kritika majd folyt.köv)maga. Ez volt életem legcsodásabb színházi élménye!! Mert közben ott ült Ő is mellettem...

"Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja!  

Hogy írjak én ez érzelemről?
Ha nem ismerem közelről?
Ha nem tudom mi a csók,
mi a simogató, becéző szó.

Én csak ezt ismerem:
Durva karok körülfonnak az éjben,
sikítanék, de senki a közelben.
lebénultam, s riadtan vártam sorsom...

Máskor sírtam és hiába minden:
Nekem nem kell ez,
nekem te nem kellesz! 
Csak az erőszakos férfit ismertem meg.

Megmaradt a félelem bennem,
s hosszú ideig undor,
volt a közelségre válaszom,
amit engedni oly nehéz lett.

Amiről mások írnak, beszélnek,
így elképzelni sem lehet,
mégis voltak álmaim,
de a múlt összetört mindent.

Nem hittem, hogy másnak,
hogy valakinek én lehetek a szép,
s nem csak játék a napban. 

Egy volt, csak egy kivel más volt,
kit közelebb engedtem volna,
bár félelmem visszahúzott,
de mégis új korszak.

 S mégis ott volt, hogy nem lehet,
engem észrevenni nem lehet...
sem szeretni, sem ölelni,
oh, még most sem értem mi a szerelem.

Kínok kettőssége szakított, tépett,
félelem, lemondás és szerelem.
És a Szó, mely más utat mutatott,
Ki nem helyeselte így ezt,
eljöttem hát, otthagytam az életet.

Hogy szabad életet adjon örökre,
más lettem, meggyógyított,
megszabadított a lénytől is,
ki összekavart verseimben mindent!
s annyi mindent e férfit használva tett,!
Még ha fájó seb is az érzelem.

Játék voltam tán, vagy igaz?
Kedves vagy csak egy naiva?
Az igazság már elhantolva...

Most úgy vagyok, hogy soha...
nem lesz társam,
mert így akarom,
s csak szolgálni Őt, s másokat.
A szerelem nem nekem teremtetett,
hiába szeretek három éve.
Még ha ez már csak védő szeretet,
s nem a régi láng:
mi sose lett igazi szerelem.