ambrus.magdolna blogja

Belső húrjaim ,néma vád pengeti,
saját vérvonalát,mindenki szereti,
de amikor,sötét bőrű idegen-ütlegeli,
kutya sétáltatás közben a "gyermekem"
hát változtatnom kell ,tavalyi versemen.

Védtelen gyermekem,magzatpózba 
zsugorodva ,félelemtől reszketve:
munkám leköt,nem lehetek vele,
nézzetek,csak e "civilizált emberek"
szirti sas ,dühöngő -szemeibe...

Kreol bőrötök,nem süti arcotokra 
az áldott ragyogó ,felkelő Nap.
Még tudnék mondani,szitkokat:
Isten tízparancsolata vissza-fog,
átkozódni,civilizálatlan dolog.

"Sok bába között,elveszett gyerek,"
akit,csak félig szeretnek, s
szíve felé kúszik reggelente:
-elenyészett testeknek hidege.
Csak egyedül Ő tudja,érzi...
"mi lapul legbelül-idebenn!"

Fehérré dermedek,
kioldódnak a régi
    "kötések"
Öreg hársfám
csonka tönkje
és gyökere,talán
vihar dúlt fölötte?

Zavaros az Univerzum
por-felleg mezeje,
megkapaszkodom,
  csak egy percre!

Öreg hársfám:
-veled,ezt ki tehette?
Nem gondolt a beteg
és idős emberekre,
árnyékodban ők is
 megszusszantak,csak
egy percre,hűsűlve!

Isten Veled:Portám dísze!
A fantom fájdalom
nekem megmarad örökre.
Az fáj,ami nincs!

          ürességtől kong
               a fészer
           korlátot bont most
               a kényszer

         egyszerre fáj a
              múlt és
          jelen...vagy
              talán csal:
          - képzeletem?

          Reximet még
           meg etetem,
           s magamat
            holnapra :
            -elteszem-
            
           
            
      
           
           
           
          

miféle anyagból gyurt engem
           az Isten?
...a kulcslyukon befér a
          "mikulás"
ezt is naívan elhittem,s hogy
       két kismanó
játszik bennem,amikor az
       alma magot
megeszem,jó minőségű
       almafa terem
pocakomba....mennyi
nevelési módszer,merev
tekintet, maró gunnyal most
        csak nevetem:
-azt is elhittem,hogy a csoki
medálom szinarany és hogy
   az Élet nem fanyar:))


szavak:miféle,mikulás,manó,minőség,mennyi,merev,maró,medál.