ambrus.magdolna blogja
Gondolatokánizskeserű szerelem
gyászkeretes égizsüzsmán
völgyölén, csak pillanatra
süss rám, fénytenyereddel
pofozzál szíven egykor tán
nem te simogattál amikor
félholtan találtál könnyezve
semmitmondó zöldfülű tavaszon
elhagyott dúskeblűkalandor
nyomoranyám zsebre gyűrtem
ánizskeserű szerelmed nem tűrtem
avarspongyán úgy ültem , mint
hangyakirály a nyártenyerén ,s
nélküled néztelek vadnyomtükrén:
tollsöprő szempillád habfehér ,
vadnyomtükröm jégkeretes
szívem- reménydobozom ravaszkacajod
benne hordozom , mészfolt vagy lelkemen
ánizskeserű szerelem
utolsó csikkem eldobom
engem tüdőn ne csókoljon,
utolsó csikkem, ma eldobom
kátrányos és nikotinos ruhám
háromszor kijáratom száz fokon,
Isten veled "esztena -illatú desodor:)!
Remélem Jonh Nicol- nem haragszol,
Élvezeti cikked , a Dohánymentes napon
torkon szorítom- nevedet viseli, de bizony
a levegőt , iszonyatosan szennyezi ...
Dobja el örökre , aki teheti!
november. 15. Dohánymentes napon írtam, e zöngeményt:)
Burlákok dala
Hóviharnak memória
fogasán fogasán
Ropja táncát a fekete
szembogár szembogár
Fényes rózsa se virít
az egemen egemen
Egy utód se szerepel
a nevemen nevemen
Kérész vendég szívemben
a szerelem szerelem
Fényes rózsa se virít
az egemen egemen
( burlák szó jelentése ( agglegény)
2012. február. 16.
Mahónia
Fényruhám a lelken - lobogó
szürke köveken
valaki
vonszolja
ólomsúlyú
lábaim
-váltogatva -
s ajkamra
teríti
csendhálóját
halottaimnak
reszkető - hidege
valami feszít
mellkasomban
ide-benn
szegényes csokrom
bátor szellő repíti
idegen sírhantra
szétszórja
...tegnapi csokrom
még harmattól
csillogó , mint:
Fényruhám a lelken-lobogó.
Leszek-e még , én szeretve?
Napernyőm a fekete
degenyeges felhők
tenyere.
Sarokba szorít a
befordultság
érzete.
Kedvesem -félmondatban
közölte:
"egyedül megy a Borvirág
Koncertre !"
Rám csorgott az égi
mécseseknek-
megkopott
fénye.
Tolvajként , osonva
menekülve...
lassan lopakodok
elbújok és
felzokogok, mint
Láncfűrész a fenyőgerendába.
Szűkségem lenne
nekem is , hűséges társra.
Itt mocorgok, hársfámnak
árnyékába.
Rám csorog az éjkeserve :
-Leszek-e még én szeretve?