ambrus.magdolna blogja

A búcsú fáj még,
s te háttal állsz
távoli árnyék...
üvöltöttem,hogy
Várj még!...amíg
lecsendesednek
a kedélyek és
lelked mélyén
begyógyúlnak
az elbúrjánzó,
vérző fekélyek!
Későn íntettem,
motyogtam neked:
Víharos napjaidban
villámhárítód leszek!
Üres székedben,
csak a Csönd honol,
s mellette kisfiad
félve,búsan eloson,
Életébe,úgy-e Te
fényt hozol???
Nemzetemnek egyike,
ez a Magyar csemete...