ambrus.magdolna blogja

aranycsuhás napjöveten

Isten utját itt követem

mohaselymes kereveten

muszáj volt megszületnem

nem császárral sem szíkével

a borzonti Erzsi-nénnel ...

alighanem  konyhakéssel

köldökzsinórt metszettek

kicsődült a falunépe

görbén néztek Erzsi-nénre

erdész apám ölbe kapott

aranycsuhás lekacagott

akkor ültek gyereknapot

égi áldás hófolt lélek

forognak az emlékképek

pantomimikusan lépek

csipkepárnám dombhát

vajudik még gombát

kósza vihar s lóláb járja

éjkeserve csepeg rája

szikravörös még a kánya

Figyú  Miki!
Házam kicsi,
nincsen fizi.
Ha-za megyek.
Nem haza!
Mert a " ha"
le van vágva.
Figyú Miki!
Ennyit mára.
Lakatot tégy
most a szádra!
Szükségem lesz,
némi dísznócomb
forgácsra ...ne
költs pénzt
Virgácsra !

Kopasz mezőn
   haj - hely
 ücsörög a
  gondom.

Megakadt a
szembogaram
   vöröslő
rúzsfolton.

Kopasz mezőn
  csókhelye ,
   úgy - e
megcsaltál
   vele?

Trichomonász?
    trippel ,
    kankó?
mond csak :
    - Jankó!?

Nem tudom...
honnan való .
kiféle, miféle?

Csak, egyet
kérdeztem , s
bele volt , már
 egyezve.

Úgy eltünt ,
  mint ,
kacsa nyom
 a vízben .

Engedj el,ne szeress nagyon,
nem akarom,nem hagyom!
Érzelmeim kibontakoztatom,
csak ne szeress engem nagyon!
Szived lüktetését hallgatom,de
saját ritmusomra ropom táncom.
Lépteid majd távolból csodálom,
engem szeretni nem egy lányálom!
Saját törvényeid én most áthágom,
körmeim,csak rágom,csak rágom,
És önmagam nagyon sajnálom:
amit főztem,hát most bezabálom!