ambrus.magdolna blogja

egy pohár vízért
neked adtam:
mindenem,
azért lettem
nincstelen,
s "te" szivtelen
becsaptál,
barátnőmnél
engem sírattál
karjaiba
vígaszra találtál,
egy pohár vízért
őt is becsaptad,
ázott spongyád
magadra húztad
hozzám ,hogy
nem vezethet
visszaut,
mert mély és
zavaros lett:
az a kút vize...
én se kérek
"te"se kérj
  belőle

Fehér lovag vágtat,repül:
akár a mesébe....
mezítláb van szegényke,
kezében egy nő fényképe,
egy ablakot bámul:
illúziók szárnyán
bekopog,mint
hídeg esőcsepp
az utcakövön toporog
és én "tovább álmodok"
fehér lovagomra gondolok.

megadott szavakkal verset írtunk a köv.szavakkal:
    
     (ablak,esőcsepp,mese,mezítláb,nő,utcakő,fénykép,hídeg,repül.)
       (   a címet én adtam)
     

Múltamra lépnek ma fekete árnyak,gyermekkori mozaik-képek,elméletben szédelegnek.
    Gondolatban végig táncolok,apa beteg-gyomrán,akár az élet színpadán,most is látom szemesarkában reszket a fájdalmából született könnycsepp,mely legurul halálsáppadt arcán.Szólít engem,mondván:Te kicsi
"Szőke Belán"....most még fogom a pici kezed,de később ...mi lesz veled?
Nekem,nem sokára mennem kell!Igérd meg nekem,hogy majd ,ha felnőtté
cseperedel,lányom ...te orvos leszel!!! Erősen szorította kezem ,én nevettem
rakoncátlankodva,gyomrára vissza-visszahuppanva,értelmetlen szavakat motyogva.
      Szomorú vasárnap még szöke lányát felkérte egy utolsó táncra,vídáman nevetve apa,elment sietve,s én sokat küzdöttem,azért,hogy utolsó kérését teljesítsem...nem mondhatom azt,hogy orvos lettem,de kérését teljesítettem...

               A betegekért sokat tettem,nem mondhatom........én orvos nem lettem....
            APA NYUGODJÁL CSENDESEN,MÁJUS VAN RÁD EMLÉKEZEM!
                         Szerető lányod :SZŐKE BELÁN

Parányi vágyak,álmok
hogy optimistán  ne,
csak nézzek:...lássak.
Vígasztaljam a ritkuló...
fenyvesek vérző gyökerét.
átérezzem ,mi az a szoros.
mély baráti kötelék...
számomra ez éppen elég!

Vágyaim az égig nem érhetnek,
örülök a gyanutlan szeretetnek,
szivem mélyén parányi szépségnek:
Szárnyat bontó vágyaimnak,árnya
fenyveseket féltőn koronázza...
Az égablakát kékké varázsolja és
napsugarát szeletekre bontja...
fényes rózsa szirmait nyítogatja
lelkem tükrén álomba ringatja
bíborhajnalba hajolva,dalolva:
Parányi vágyak ,álmok!