adrya813 blogja
VersA lélek fája
Sokszor töprengtem már
Azon, vajon mily feladatotSzánt nekem az élet ura,Bárki is vala.Életem folytonos küzdelem,Békém néha meglelem,Mire a jót megszoknám,Elillan mint szalmaláng.
Gyakran érzem büntetésnek,Mit a sors reám vet.Ám magamat meg nem adom,Küzdök míg erővel bírom.
Követtem el hibákat,Bántottam meg másokat,De előre kitervelt,Sosem volt mit elkövettem.
Sokszor mondták míly kegyetlenVoltál énvelem, de olyat Egyszer sem hallottamBocsi én is hibás voltam.
Magamat nem mentegetem,Hibáim jóvá nem tehetem,De belőlük okulva, tanulságot Levonva, bölcsebb lehetek.
Nincs oly ember ki Meg nem botlik, mindKi él, olykor hibázik.
Van úgy,lelkünk nem bírjaMár a terhet, mit ránk Kivetettek, meghajlik a Súly alatt, mint gyenge ágacska.
Idővel majd kérget Növeszt, erős gyökeret,S nincs már vihar, miBenne kárt tehet.
Lelked fáját ha jósággalTáplálod, kivirágzik,Békesség gyümölcsét érleli,Mely lehullva táplálja erejét.
Droidok
Emberi létünk lényege
Megfelelni akkor isHa belegebedsz.Megszületnek gyermekeinkEgyből mindet méricskélik,Eldöntik, hogy megfelel eElőírott méreteknek.
Átlagostól kicsit eltér,Egyből jön a megbélyegzés,Örömünk, s büszkeségünk Ne sokáig élvezhessük.
Utódaink fejlődését szigorúan megfigyelik, Mint tudósok a laborbanKeresik a szabálytalant.
Jaj neked ha kisdededNem könyvek szerint neveledS nem követed az Aktuális trendeket.
Élanyu csak úgy lehetsz,Ha óvodába mikor viszed,Angolul ír verseket,Élsportoló, minta gyerek.
Elvárások tömegévelKicsi lelkük nem bír Még el, mindenhol csakMegfelelni, nem lehet.
Pár év múltán utódunkTombol, lázad, elvadul,Nem értjük, hogy mi leltePedig mi tettük ezt vele.
Elkorcsosult világunkbanEgyéniség s öntudatMind tiltott fogalmak.
Ítélkezés, rosszindulat,Korlátozza napjainkat.Gyermekünk is azt tanulja, Hogy' utáljon másokat.
Műveltség már nem erény,Tudatlanság a büszkeség.Minél ostobább az egyén,Annál könnyebben jut elébb.
Vezetőink célja, agyatlanBirkacsorda legyen a nép,Mely nem gondolkozik,Csak droidként él.
Munkahelyet csak úgy kapsz,Ha van ki utad tapossa,Főnökségnél beajánl,Hosszú nyelved sem hátrány.
Szaktudásod nem lényeg,Protekciód elég lesz.Ranglétrán úgy mászol felfeleMint rakéta suhan a Hold fele.
Gyűjtögeted javaidat készülszMár az öreg korra, pár évCsupán, s nyaralód tornácánHintaszékből lesheted unokád.
Ám terveidből nem lesz semmi,Hiába volt gyűjtögetni,Nyaraló helyett, munkába mehetsz,Nem töltötted még beHetvenkét évedet.
Lányaimnak
Nőként élni nehéz,
Ha nem vagy
Tökéletes idomú,
Baba arcú szépség.
Régi időkben a szépség
Erény volt, de nem
Szükség, fontosabb
Volt a főzés, hímzés.
Napjainkban elvárás
Csinos pofi, dekoltázs,
Belső érték elenyész
Külső lett az érték.
Manapság már különbség
Férfi s nő közt annyi,
Nekünk többet kell
Dolgozni, helytállni.
Háztartás, gyerek, munka,
Mindig van feladat, figyelmünk,
Türelmünk ritkán lankadhat.
Férfinép ezt el nem ismeri,
Többségük mártírként hirdeti
Mily sanyarú a sorsa, asszonyát
Megbecsülni sosem fogja.
Manapság is létezik elnyomás,
S a nép ugyanúgy nem vesz
Róla tudomást, csak elfordul,
Boldoguljon mindenki ahogy tud.
Feminizmus által elérték,a
Két nem már egyenérték, ám
Hiába, hímek az urai
A világnak.
Leányként elképzeled mily
Szép lesz az életed, de
Karriered ha építgeted
Megszólnak, hogy hol a gyerek.
Gyermekeid jönnek sorban,
Nő társaid körbefognak,
Értetlenül megbámulnak
Mi jó neked e sorsban.
Bármit teszel meg nem
Felelsz, jobb ha magasról
Teszel az elvárásokra, s
Magadnak boldogságot nyersz.
Ne csak szépségre törekedj,
Üres burok ne legyen fejed.
Művelődj, tanulj, s magad
Soha fel ne add.
Szép szempár, kockahas, terem
Bármely bokorban, de külsőség
Mit sem ér, ha belül
Rohad az egész.
Keresd meg ki elfogad,
Értékeli női mivoltodat,
S ha megadod neki mi tőled telik,
Szerelmedet megbecsüli.