Lányaimnak

Nőként élni nehéz, 
Ha nem vagy
Tökéletes idomú,
Baba arcú szépség.


Régi időkben a szépség
Erény volt, de nem 
Szükség, fontosabb
Volt a főzés, hímzés.


Napjainkban elvárás
Csinos pofi, dekoltázs,
Belső érték elenyész
Külső lett az érték. 


Manapság már különbség
Férfi s nő közt annyi,
Nekünk többet kell
Dolgozni, helytállni.


Háztartás, gyerek, munka,
Mindig van feladat, figyelmünk,
Türelmünk ritkán lankadhat. 


Férfinép ezt el nem ismeri,
Többségük mártírként hirdeti
Mily sanyarú a sorsa, asszonyát
Megbecsülni sosem fogja.


Manapság is létezik elnyomás,
S a nép ugyanúgy nem vesz
Róla tudomást, csak elfordul, 
Boldoguljon mindenki ahogy tud.


Feminizmus által elérték,a
Két nem már egyenérték, ám 
Hiába, hímek az urai
A világnak. 


Leányként elképzeled mily
Szép lesz az életed, de
Karriered ha építgeted
Megszólnak, hogy hol a gyerek. 


Gyermekeid jönnek sorban,
Nő társaid körbefognak,
Értetlenül megbámulnak
Mi jó neked e sorsban.


Bármit teszel meg nem
Felelsz, jobb ha magasról
Teszel az elvárásokra, s
Magadnak boldogságot nyersz. 


Ne csak szépségre törekedj,
Üres burok ne legyen fejed.
Művelődj, tanulj, s magad
Soha fel ne add. 


Szép szempár, kockahas, terem
Bármely bokorban, de külsőség
Mit sem ér, ha belül
Rohad az egész. 


Keresd meg ki elfogad,
Értékeli női mivoltodat,
S ha megadod neki mi tőled telik,
Szerelmedet megbecsüli.