adrya813 blogja

Személyes
adrya813•  2019. február 7. 13:46

A lélek fája

 

Sokszor töprengtem már

Azon, vajon mily feladatot

Szánt nekem az élet ura,

Bárki is vala.


Életem folytonos küzdelem,

Békém néha meglelem,

Mire a jót megszoknám,

Elillan mint szalmaláng.


Gyakran érzem büntetésnek,

Mit a sors reám vet.

Ám magamat meg nem adom,

Küzdök míg erővel bírom.


Követtem el hibákat,

Bántottam meg másokat,

De előre kitervelt,

Sosem volt mit elkövettem.


Sokszor mondták míly kegyetlen

Voltál énvelem, de olyat 

Egyszer sem hallottam

Bocsi én is hibás voltam. 


Magamat nem mentegetem,

Hibáim jóvá nem tehetem,

De belőlük okulva, tanulságot 

Levonva, bölcsebb lehetek.


Nincs oly ember ki 

Meg nem botlik, mind

Ki él, olykor hibázik.


Van úgy,lelkünk nem bírja

Már a terhet, mit ránk 

Kivetettek, meghajlik a 

Súly alatt, mint gyenge ágacska.


Idővel majd kérget 

Növeszt, erős gyökeret,

S nincs már vihar, mi

Benne kárt tehet.


Lelked fáját ha jósággal

Táplálod, kivirágzik,

Békesség gyümölcsét érleli,

Mely lehullva táplálja erejét. 


1 hozzászólás
adrya813•  2019. február 2. 09:16

Nagyapámnak

 

Emlékszem rád.
Oly rég volt már. 
Hintában ültem, s te
Ott álltál nevetve.


Kicsi voltam, talán négy 
Éves, mégis él bennem
A kép, ahogy repülök 
Fel egész a kék égre.


Emlékszem mély barázdák
Szántotta arcodra,
S kezedre, hangodra. 


Emlékszem a konyhára,
Nyitott ablakára, amin 
Szitakötő beröppent s
Én ijedten kérd'tem mi az.


Csodáltam a rovart, melynek
Szárnya mint prizma szórta
A fényt, karcsú teste
Éjkék tünemény.


Hokedlin ülve lestem
Alma héjat egyben lenyested.
Ily csodát még nem láttam
E tudást én is akartam.


Kevés véremért cserébe
Enyém lett az ismeret.
Megérte, mai napig alma
Héját egyben letépem. 


Szép időknek, emlékeknek
Sora megszakadt. Nem 
Láthattam többé 
Ráncos,szeretett arcodat.


Gyermekként nem tudtam
Mi a Halál, nem értettem
Miért nem mehetek hozzád.


Fájdalom és üresség volt
Bennem, lelkem egy része
Veled lett eltemetve.


Azóta is őrzöm emléked,
Pedig ennek már harminc éve.
Szereteted lángja ég bennem,
S én tovább adom gyermekeimnek. 


2 hozzászólás