adrya813 blogja

Nőként élni nehéz, 
Ha nem vagy
Tökéletes idomú,
Baba arcú szépség.


Régi időkben a szépség
Erény volt, de nem 
Szükség, fontosabb
Volt a főzés, hímzés.


Napjainkban elvárás
Csinos pofi, dekoltázs,
Belső érték elenyész
Külső lett az érték. 


Manapság már különbség
Férfi s nő közt annyi,
Nekünk többet kell
Dolgozni, helytállni.


Háztartás, gyerek, munka,
Mindig van feladat, figyelmünk,
Türelmünk ritkán lankadhat. 


Férfinép ezt el nem ismeri,
Többségük mártírként hirdeti
Mily sanyarú a sorsa, asszonyát
Megbecsülni sosem fogja.


Manapság is létezik elnyomás,
S a nép ugyanúgy nem vesz
Róla tudomást, csak elfordul, 
Boldoguljon mindenki ahogy tud.


Feminizmus által elérték,a
Két nem már egyenérték, ám 
Hiába, hímek az urai
A világnak. 


Leányként elképzeled mily
Szép lesz az életed, de
Karriered ha építgeted
Megszólnak, hogy hol a gyerek. 


Gyermekeid jönnek sorban,
Nő társaid körbefognak,
Értetlenül megbámulnak
Mi jó neked e sorsban.


Bármit teszel meg nem
Felelsz, jobb ha magasról
Teszel az elvárásokra, s
Magadnak boldogságot nyersz. 


Ne csak szépségre törekedj,
Üres burok ne legyen fejed.
Művelődj, tanulj, s magad
Soha fel ne add. 


Szép szempár, kockahas, terem
Bármely bokorban, de külsőség
Mit sem ér, ha belül
Rohad az egész. 


Keresd meg ki elfogad,
Értékeli női mivoltodat,
S ha megadod neki mi tőled telik,
Szerelmedet megbecsüli. 

Ki hinné,hogy a szépség mögött
Lelke sötétbe öltözött.
Nem látod az ördögöt,
Álarc mögé rejtőzött.


Szépsége csak eszköz,
Mellyel csalogat, mint
Lámpafény ártatlan molyokat.


Eleinte mézes-mázos,
Kedvessége elvarázsol.
S midőn sötétje rád vetül
Tudja jól már nem menekülsz.


Minden lépted irányítja,
Barátaid elmardossa,
Hisz nincs szükséged senkire
Itt van most már ő neked.


Évek múltán nem vagy más
Mint jól idomított báb csupán.
Minden nap csak azt lesed
Kedvére hogyan tehess. 


Hát nem látod, hogy tetteid
Sosem lesznek jó neki?
Hiába is igyekszel,
Jó te soha sem leszel.


Szeretnél már szabadulni
Élni újra megtanulni,
Ez a vágy hajt előre,
Napról napra, évről évre. 


Szíved köré falat húzol,
Mögé többé be ne jusson.
Álarcodat felteszed,
S éled tovább életed.


S midőn hajad őszbe fordul,
Szíved kemény, már nem csorbul,
Megadod magadnak mi jár,
Pár év boldog magányt.