abormy blogja

Sötétben a valóság is kicsi.

Üvölts hangosan !

Várjuk a reggelt,ha eljön

csalódunk majd piszkosan,

a lelkeket kimérték,eladták

ház,autó,hivatal

a valóság ami kicsi,elbújt

nehogy felfald .

Üres házban

,üres lakás

lepecsételt álmot álmodik.

Csak a magány

aki kintről bejön

a lépcsőn és ablakon

mint a por megül ,

hisz bérháznak lakója

csak ő az Egy .

Embert nem lát

és akit látott

az utolsó volt

és elveszett .

I.

Ahol nem tudod és nem lehet,

ha jó vagy majd áruló

és árulód lesz aki eltemet .

Van e az értelemnek ára

vagy csak annyi hogy küzdeni

szembemenni az árral

és szembenézni a gonosszal,

üres testel és lélekkel .

Addig a többiek bezabálnak.

Mert bestia vagy ,születsz,

zabálsz,ölsz,ölelsz,szeretsz,

mint hernyóból,báb

vajon engedik hogy lepke lehess

vagy újra te leszel

a saját bestiád

II.

Az ember törékeny, ezért hazudik

.ha eltört,de akkor is ha csak félt:

az ütéstől a rúgástól,a másik szavától.

Miért kell minden tettre szavakkal felelni,

azt magyarázni amit nem lehet

úgy se érdekli a másik felet

Olyan mintha gyerekként kezelnének

válaszokat akarnak. Felelet.

De ők se tudják hogy,hogy készültek a hegyek

de már arra sem emlékeznek

hogy a ház miként és miért épült .

Gyermekként a kérdés,mit,miért hogyan?

A betűvetés,a számok,betűkből szavak

mondatok,bekezdések ,könyvek. Ideális.

De befészkelte magát a nyomor,

hol a testi,hol a lelki,

és ilyenkor ütik verik egymást az emberek

ki ahogy tudja .

Sanyarú sor ez,főleg itt ahol

nem tudom és nem lehet tobiások

fogják meg a kezed és saját maguk nyomorát

üvöltik az arcodba,és számon kérnek

hogy miért és miért nem vagy miért nem úgy

tudom ahogy én sem te se leled meg a helyed.

Pedig csak a dolgok nincsenek a helyükön.

Az élet nevű színdarab

peremén semmivel harcolunk

a minden ellen,

mert így kell állnunk.

Ki mer szót emelni

a szereposztás ellen?

Periodikusan van mozgás.

Férfi játssza-e Júliát

Rómeót nő,

ha jön a felosztás.

Thészeusz jön a Minótaurusz

Ariadnét eladták.

Zajos éjszakában porszemek,

ezek mind mi vagyunk,

hőre hevülünk,sötétben elhalunk .

Van fény.

Sötét után szokatlan a világos,

mert egyszerű.

A tárgyaknak nincs alakja

nekem sincs,csak hangom van

és neked is,

ahhoz hogy megérintselek

meg kell hogy találjalak .

És így vagyunk mi egymással is.

Sötétben ülő hangok vagyunk

formák és sziluettek nélkül

egy zajos térben üvöltünk,

szavaink az életben maradásunk.