abormy blogja

Minek megvállogatni a szavakt?
Azért mert neked fáj ,mert lelked van?
A f@szt,már rég eladtad 
valami pénzes,puccos álomért
vagy azért hogy ne dögölj meg.
MOst meg jössz azzal
hogy mennyire bánt a dumám.
Inkább azon bánkodj 
hogy percre kimért életért
eladtad a lelked.
Érted nem a pénzed és a mindened
hanem a lelked.
Azután meg beülsz a kocsidba.
Vár az otthonod.  szép lakás,
ez az egzisztencia .
Utánna meg a válság.

Az ürességtől az irhád úgy levakarnád
de belül úgy sincs semmi.

kivülről az este benéz
fűrkészi a szobát
árnyként csak addig jut el
amíg a lámpafény
őrzi bírtokát

Tegnap gyomortükrözésem volt.
Félek.A mintákból mi az ami kinő belőlem.
Nem akartam fekélyt,gyomorszűkületet.
Most úgy érzem magam mint a rossz hús.
Egyedül.Egyedül hagytam magam.
Nem ismerem az érzelmeimet .
Gyerekkoromban elfojtották a dűhőm :
-Ne toporzékolj ! Nem tűrőm !
Belőlem merítettek boldogságot,
de a korházban a vizsgálat közben
nincsen se anyám se apám .
Rövid üzenetben is csak annyi :
- ha kész vagy,írd meg 
mit mondott az orvos.
Se olyan narráció,füllszöveg sincs:
Bátor vagy,ne félj.
Darab hús ként a pulton csökken a kedéj.

Alárendeltem érzéseim
olyanoknak kik instabilan bolyongnak
most meg darabjaim tapogatom 
és tartom magam rossznak.
Kinek kellenék? a kérdés gyerekorom óta üldőz
Fejemben az űr, nézz bele és bevonzlak.
-Itt nincs helye rendetlenségnek se kosznak!
Szétrúgnám az egészet ,
és lehet kiherélnék pár darabkát.
Újra rendezném,lenne hely már nekem is
és pár régi dolognak.
Csonkán,de így lenne szép.

Régen nagyanyám mondta:
- Tanulj! Ne szomoritsd el apád!
Érdekeltek-e valakit a démonjaim?Elmondanám
velem keltek és feküdtek,
Vagy jó volatm úgy abban a pillanatban?
Konzerválva a percnek .
A teljeség igényenélkül
Szorongva,csonkán
De a fejembe hős voltam,szorgos,
szerelmes.
Vágytam készen az alapállásra 
hogy ugorljak.
De a gyermek,ifjú,a férfi retteg
saját gátjai miatt.
Darab hús ként a pulton csökken a kedéj.

Most meg megy a sóhajtás :
-Nem halad.- Ők nem értik meg,
a sajtát démonjaimat bemutatnám,
de ilyenkor komoly a tagadás.
-Nekik ehhez nincs közük,
majd én ezekkel egyedül is megbírkozok
Mintha csak a jó dolgokhoz lenne közük

Megteremtettél a vágyban,

Az üres szavak lökése után