abormy blogja

Ha az ember érzi mi a jó
és aszerint cselekszik,
miért mardossa az érzés
hogy bűnős?
Talán ez a komfort
ahova a lélek megérkezik.
Összerugdosva és leköpve.
Mikor az a normális ha kiáll
magáért és csak annyit csélekszik
amennyi szűkséges.

Hallgattok halottak,
hallgatag halmazok.
Földben fekszetek
hevenyész harmatos
hajnalon.

Megfulladok az ember tengerben
ahol minden atom lélektelen,
és akárhogy kapálódzok, a habok között
lehúzzák a lábamat a rátapadt rögök.
Hiába fáj az hogy szavaimnak
nincsen soha semmilyen hatalma,
és mindig beleütközök
egy hatalmas falba,
mely vízhangozza hangjaim,
és rájövök hogy éhes gondolataim
rajtam kívül,magamra maradva
bolyongnak szerteszét,odatartva
ahol egyszer valaki meghallgatja,
és ravatalra helyezve eltűnök hírtelen
nyomok nélkül a végleten.

Hatalmas uszadék fát dobál
Ide-oda az idő s a Duna
Rongyos,korhard,ostoba.