abormy blogja

Az üres szavak lökése után

jön a zuhanás.

Emlékszem mint egy rossz diktafon

minden mondatra,

és minden szóra .

Tudom hogy mit jelentenek

mikor elhangoznak .

De te miért nem ,amikor a te szádból elhangoztak .

Talán ,mert nem akarsz mást

mint félelemre nyomást

generálni .

Mélyen a húsban, az erekben

kiszívni és használni

ami neked kell.

Mert emberarcú szörny lettél

és semmi más.

Mindent felkutatsz ,felfalsz

Te vagy a lényeg és senki más.

Kifakult levelek alkotják

a rengeteget.

Az égen a felhőkről az emberek

picik és esetlenek,

mint a hangyák ,csak nem oly szorgosak.

Úgy zsongnak mint vihar előtt a boly,

de nem morzsát ,magot,hanem időt visznek.

Inkább lopnak,meg egy kis tisztességet .

Mondjátok :miért vágytok az anyaglétre?

Ahol fogaskerekekként elfogyhattok.

Miért kapaszkodtok egymásba,

tán hogy mindent lehúzzatok,és megöljétek

lent a porban.

Látjátok e egyáltalán az őszi fákat ?

Színesen,meztelenül saját hamvaikban állva,

és várjátok e a havas hegyeket,hóembert csinálva?

Vagy nektek a beton kell,és az abba beleöntött mindennapok?

Elszürkültök,pedig tavasszal virágoznak a fák

mert ti csak kapaszkodtok egymásba.Ami nem szilárd

az nem is létezik.

A lét pereme vagyunk.

A nagy gépezet fogaskerekei között

mi a emberek még csak azt a szerkezetet

se mozgatjuk ami az órában kakukkol.

Még a porszem se ami elkoptatja a fogaskerekeket,

inkább rozsda ami mindent felemészt

és eltöri a tengelyeket rúgókat.

A pénz vagyunk és minden ami hozzákapcsolódik

nyájasság alázat,árulás,becstelenség.

Ennyi?

Többek voltuk e és kevesebbek lettünk ?

Csak annyit tanítanak

hogy egy funkciód legyen.

Tedd ide ,tedd oda

Rohanj,izgulj,örülj ha kell.

Cseléd vagy