abormy blogja

Minek megvállogatni a szavakt?
Azért mert neked fáj ,mert lelked van?
A f@szt,már rég eladtad 
valami pénzes,puccos álomért
vagy azért hogy ne dögölj meg.
MOst meg jössz azzal
hogy mennyire bánt a dumám.
Inkább azon bánkodj 
hogy percre kimért életért
eladtad a lelked.
Érted nem a pénzed és a mindened
hanem a lelked.
Azután meg beülsz a kocsidba.
Vár az otthonod.  szép lakás,
ez az egzisztencia .
Utánna meg a válság.

Az ürességtől az irhád úgy levakarnád
de belül úgy sincs semmi.

amikor az ember idegességében
húsába vájna
vágyna a saját halálára
és saját halálában 
a piciny egyszerűsége
az hogy létezik.

de ott abban a percben
ahogy a húst harapja
megkötözve tartja
mind az amitől menekült.
Az anyja,apja 
a merev képletek.
amiből össze kutyulták
de ő mit akart ,
mond meg mit akarsz ?

Én.én talán a semmit 
már nem is tudom
a vágy hunyt ki vagy az akarás
de lehet hogy nem is volt
se kezdte és semmi más 
Az origót probálom belőni
de jön egy puffanás
lelőtték,rohanás.

Mi az alapállás?
Lehet az első lépésem,
nem emlékszem
a kapaszkodás
az első ábránd
és az oda menekülés .

a képzeletemnek találn
kellek,
 elhagyott ,de ki kit 
bezárt 
ki az aki elkapott

kivülről az este benéz
fűrkészi a szobát
árnyként csak addig jut el
amíg a lámpafény
őrzi bírtokát

Tegnap gyomortükrözésem volt.
Félek.A mintákból mi az ami kinő belőlem.
Nem akartam fekélyt,gyomorszűkületet.
Most úgy érzem magam mint a rossz hús.
Egyedül.Egyedül hagytam magam.
Nem ismerem az érzelmeimet .
Gyerekkoromban elfojtották a dűhőm :
-Ne toporzékolj ! Nem tűrőm !
Belőlem merítettek boldogságot,
de a korházban a vizsgálat közben
nincsen se anyám se apám .
Rövid üzenetben is csak annyi :
- ha kész vagy,írd meg 
mit mondott az orvos.
Se olyan narráció,füllszöveg sincs:
Bátor vagy,ne félj.
Darab hús ként a pulton csökken a kedéj.

Alárendeltem érzéseim
olyanoknak kik instabilan bolyongnak
most meg darabjaim tapogatom 
és tartom magam rossznak.
Kinek kellenék? a kérdés gyerekorom óta üldőz
Fejemben az űr, nézz bele és bevonzlak.
-Itt nincs helye rendetlenségnek se kosznak!
Szétrúgnám az egészet ,
és lehet kiherélnék pár darabkát.
Újra rendezném,lenne hely már nekem is
és pár régi dolognak.
Csonkán,de így lenne szép.

Régen nagyanyám mondta:
- Tanulj! Ne szomoritsd el apád!
Érdekeltek-e valakit a démonjaim?Elmondanám
velem keltek és feküdtek,
Vagy jó volatm úgy abban a pillanatban?
Konzerválva a percnek .
A teljeség igényenélkül
Szorongva,csonkán
De a fejembe hős voltam,szorgos,
szerelmes.
Vágytam készen az alapállásra 
hogy ugorljak.
De a gyermek,ifjú,a férfi retteg
saját gátjai miatt.
Darab hús ként a pulton csökken a kedéj.

Most meg megy a sóhajtás :
-Nem halad.- Ők nem értik meg,
a sajtát démonjaimat bemutatnám,
de ilyenkor komoly a tagadás.
-Nekik ehhez nincs közük,
majd én ezekkel egyedül is megbírkozok
Mintha csak a jó dolgokhoz lenne közük

Megteremtettél a vágyban,