Ami eszembe jut

Géza éppen – kisebb szitkozódások közepette – a kompressziós harisnyáját erőltette magára.

Végre eljött egyik kedves ismerőse Erikae ünnepsége,ahol gésaként debütál.
Miközben ingjeit válogatta,előkapta telefonját,és gyors gépelésbe kezdett.

Ge-Za: Hali! Mikorra érsz ide?
Pumpkin: 15 perc. Indulok.
Ge-Za: Ok.

Kiválasztott egy fehér inget,mellé fekete öltönyt. Úgy vélte,a szolidabb stílus megfelelőbb az alkalomra. Elrakta videókameráját,majd elindult.

A SAYURI-1 rendszámú,nagy fekete Mercedes lassan begurult a Kiotói mellékutcába.
– Szeva,Sachiko! Köszi előre is a fuvart! – Szállt be hősünk.
– Igazán nincs mit!
– $@!%,ma is kék kontaktlencsét viselsz? – Rökönyödött meg a fiatal férfi.
– Persze,mi bajod van vele?
– Semmi,csak fura vagy benne.
– Neked semmi sem jó… – Vágott vissza sértődött hangon a lány. – Meg kell állnom majd cigiért.

Sachiko félig magyar,a szülei 35 éve telepedtek le Japánban,és fontosnak tartották a szigetország nyelve mellett a saját anyanyelvvüklet is átadni lányuknak.

Nitta Tabako felirat díszelgett az épület homlokzatán,ami mellett Sachiko megállította az autót.
– Egy doboz Lucky Strike-ot szeretnék kérni.
– 600 yen! – Válaszolt rekedtes hangján az idős hölgy a pultban.
– Köszönöm!

Géza eközben bekapcsolta a rádiót. Zámbó Jimmy Fogadj örökbe című dala csendült fel.
Sachiko visszaért.
– Na,tetszik a CD,amit adtam?
– Aha,elhallgatom vezetés közben.
– Hmm… Na,figyu. Ha gondolod,maradj az Erikae-n,legalább látsz igazi gésát is,nem csak a filmből fogod ismerni őket.
– Szívesen maradnék,de nem érek rá. Be kell ugranom a laptopomért,és még van hátra melóm. De úgyis videózol,nem?
– Persze. Majd akkor mutatok róla anyagot.

Szempárunk eggyé vált a nap fényében. Tekintetünk elidőzött egymáson. A pillanat foglyul ejtett mindkettőnket. Végül urrá lettünk magunkon.

– Hát ez beszarás! A kutyád rákullantott a főnök szőnyegére! – Reagált Mari.

– Na ezt hogy oldjuk meg…

A bűnös a sarokban eltöltekezett a napfény tápláló energiájával. Számára mi nem léteztünk a momentumban.

– Figyeljé',hozok hipót,te meg eriggy felmosóért! – Adta ki az ukázt a lány.

– Rendben!

Fejvesztve szaporáztam épteim a tároló felé,s tápláltam lelkemben a remény tűzoszlopát,miszerint ma már a felettesem nem ajándékoz meg minket lényének teljes valójával.

Megtöltöttem egy vödröt vízzel,és mosószerrel,majd magamhozvéve a felmosót,visszaindultam.

– No! Akko' lássunk hozzá! – Így Mari.

A drága négylábú lény álmai univerzumában leledzet,továbbra sem állt szándékában tudomást venni rólunk.

Az idő továszállt,mire rehabilitáltuk a szőnyeget.

– Végre! – Sóhajtottam fel.

– El sem merem hinni,hogy kész! – Lelkendezett kolléganőm.

Az eb eközben eloldalgott,egyenest a bejárati ajtóhoz,s várt.

– Szerintem menjünk haza,oszt' ha megemlítí a főnök,majd kimagyarázzuk. – Mondta Mari,miközben tépett fürtjeit igazgatta.

– Igaz. Nagyon szépen köszönöm a segítséget! – Mosolyogtam rá.

– Igazán szívesen! – Felelt.

Búcsút vettünk egymástól,majd hazaindultunk a fuvallatok tarkította lenge,délutáni időjárásban.

2018-ban azon kaptam magam,hogy unatkozom,szóval írtam egy visszatérést Noéminak,ami egy alternatív BK univerzumban játszódik. Nem vagyok BK fan egyébként :D Itt amúgy a szellem inább a 2000-res évek szelleme,nem egy halotté. Értitek,na... :D

[1. Versszak]
A Mátyás térre ha bekéretzkednek
Egy ősi leányt ma felébreszthetnek
Naiv lelkükben érdeklődő virtus
Amit folytatnak,lélek ölő rítus
A hosszú rigmust maszkban mondták el
Hogy mibe is vágtak,lassan fogták fel
Egyre több lesz a dologban kétkedő
Mennyi az idő? pontosan fél kettő
Végül mégis megidézték cidrizve
A létüket elintézték izibe'
Kisugárzása természet feletti
Memoárját az enyészet belengi
Sokan közülük szótlan estek össze
Az idegeik mostan mentek tönkre
Bizony,Noémi színe előtt álltak
Kicsivel később ide mentőt vártak

[Refr]
Rég a kétezres évek királynője
Anno mindenki képet kívánt tőle
Pózerek,eddig dívaként élhettetek
De Noémi visszatért,térdelhettek!

[2. Versszak]
Mi ez a sztori,utána kérdeztünk
Néhány részletet furának éreztünk
Késő este léptünk az épületbe
Hamar ráállt képünk a rémületre
A nappaliban irdatlan portréja
A lét tépett hajú,csintalan kópéja
Aki ellene vétett,számon tartja
A sok szennyért a népet kárhoztatja
Szellemét köztünk rémes átok tartja
Viszont ezért is édes álom hajtja
Tónit vinné halálnak karmaiból
Ezt vettem ki a lánynak szavaiból
Kamera kaputt,ez elromlott végleg
Baksa tulaja egy megbomlott észnek
Kettő óra múlva térek magamhoz
Fülembe azt súgja: kérlek,adakozz!

[Refr] (2x)

[3. Versszak]
Igen,sajnos a testemet akarja
Hogy mit lépne,a terveket hadarja
Fejemben harsog,cikázik a hangja
Helyiségek közt ingázik alakja
Védelmünkre hatalmas harcot vívtunk
Segítségül alkalmas papot hívtunk
Megoldódott a tények szövevénye
E lény Noémi lélek töredéke
Igazságot hamar szeretne tenni
Mert párjának akar szerelme lenni
Önfeledt átélné a pillanatot
Ővele már nézné a pirkadatot
Újra érezni lelkes ölelését
Tudom érteni nemes törekvését
Párját imákat kiáltva mentettük
Majd őket együtt világra engedtük

[Refr] (2x)