[Csak úgy]

Géza éppen – kisebb szitkozódások közepette – a kompressziós harisnyáját erőltette magára.

Végre eljött egyik kedves ismerőse Erikae ünnepsége,ahol gésaként debütál.
Miközben ingjeit válogatta,előkapta telefonját,és gyors gépelésbe kezdett.

Ge-Za: Hali! Mikorra érsz ide?
Pumpkin: 15 perc. Indulok.
Ge-Za: Ok.

Kiválasztott egy fehér inget,mellé fekete öltönyt. Úgy vélte,a szolidabb stílus megfelelőbb az alkalomra. Elrakta videókameráját,majd elindult.

A SAYURI-1 rendszámú,nagy fekete Mercedes lassan begurult a Kiotói mellékutcába.
– Szeva,Sachiko! Köszi előre is a fuvart! – Szállt be hősünk.
– Igazán nincs mit!
– $@!%,ma is kék kontaktlencsét viselsz? – Rökönyödött meg a fiatal férfi.
– Persze,mi bajod van vele?
– Semmi,csak fura vagy benne.
– Neked semmi sem jó… – Vágott vissza sértődött hangon a lány. – Meg kell állnom majd cigiért.

Sachiko félig magyar,a szülei 35 éve telepedtek le Japánban,és fontosnak tartották a szigetország nyelve mellett a saját anyanyelvvüklet is átadni lányuknak.

Nitta Tabako felirat díszelgett az épület homlokzatán,ami mellett Sachiko megállította az autót.
– Egy doboz Lucky Strike-ot szeretnék kérni.
– 600 yen! – Válaszolt rekedtes hangján az idős hölgy a pultban.
– Köszönöm!

Géza eközben bekapcsolta a rádiót. Zámbó Jimmy Fogadj örökbe című dala csendült fel.
Sachiko visszaért.
– Na,tetszik a CD,amit adtam?
– Aha,elhallgatom vezetés közben.
– Hmm… Na,figyu. Ha gondolod,maradj az Erikae-n,legalább látsz igazi gésát is,nem csak a filmből fogod ismerni őket.
– Szívesen maradnék,de nem érek rá. Be kell ugranom a laptopomért,és még van hátra melóm. De úgyis videózol,nem?
– Persze. Majd akkor mutatok róla anyagot.