Varga Z. Lajos blogja

 

Játék

 

Szegeden születtem, ötvenegy                    

Február volt, és tizenegy,

A nap

 

Itt tanultam meg emberül,

Minden sarkon ma megkerül,

A múlt.

 

Ma is látom a gyermeket,

Édesapám, hogy integet,

Felém.

 

Kelttészták édes illata,

Édesanyámnak szép szava,

Örök.

 

Írtam, olvastam mérgesen,

Értettem mindent öt évesen,

Hamar.

 

Sugárútra nyílt ablakunk,

Tankok zörgette hajnalunk,

Halott.

 

Láttam akkor már csillagot,

Porba hullt színe, hogy megfakult

Vörös.

 

Móravárosi iskolám,

Bizonyítványa túl korán,

Kitűnt.

 

Művész lettem, mily késztetés,

Üzlethez fejemben oly kevés,

Az ész.

 

Kérem az Istent, ha kérhetem,

Adja vissza az életem,

Megint.

 

Ha eljön a játék vége már,

Hideg, megrepedt porcelán,

A sír.

 

Az őrzi örökre hamvaim,

Feliratával, mi rajta kinn,

Arany.                                                                 

 

VZL

VZL

 

Esőből csöppenő

 

 

Esőből csöppenő vér,

 Hajnali harmat halál,

A szél színe szalad a számban,

Vérét hullató fecskemadár.

 

Ki vagy, mért zörgetsz,

 Miért számolsz gyors perceket,

Forró aranyban fürdik a méz,

Ragacsos álmomban felneszez

 

Párnámon fürdök,

Lucskos a hajnal, az álmaim,

Véres arcomra lüktet az vérem,

Festve az egész ágy karmazsin.

 

Halk sikoly a csendben,

Tegnapi büszkeség szép halott,

Leszek még zenésze a Földnek,

Dacosan felhörgő mély fagott.

 

Habzó vér szívemben,

Ütemes, dobáló dallamok,

Pattogó tüzemnél melegszik Isten,

Magyar máglya, ha felragyog.