Varga Z. Lajos blogja

2014

Ki akar kartács szeleket,

ki akar holló lakomát,

halak nélküli vizekben

elcsukló kárókatonát.

Ki remél vaktól világot,

lámpáknál fénybohócokat,

ki akar mázas szavakkal

álarcban izzadt arcokat.

Ki kér bolondtól kegyelmet,

ki akar vörös iszapot,

holnaptól régi dalokkal

ékes proletár-iramot.

Ki akar jövőkép lenni,

ki akar nyakba kötelet,

kinek foglya a múltunk

marokra fogja a fegyvert.

Ki akar sassal legyeket

fogatni, mikor napra nap

semmi dolga, csak szerteszét

számolni milliárdokat.

 

Ki akar újra rombolást,

most, hogy Ország van, lángra-gyúlt,

biztos jövő és nyugalom,

velünk Isten, nincs válaszút!

2014. február

Vihar

 

Kitárja bús szárnyait a szél,

Mint partra-dobott hal, ha verdes,

Dobálja árnyait, a fülledt égbolt,

Szürke vaspánttal szorítva terhes.

 

Forgószéllé vedlik, hazátlan,

Tüzes villámként csapkod, kerget,

Nem kímél harangot, házakat,

Illattalan szegfűket tekerget.

 

Holló szárnyain téboly árnyak,

Halált hozó mezőkre vágtat,

Utcai harangok egymáshoz,

Barna, lucskos könnyeket vágnak.

 

Nyugszik már lassan, némák a terhek,

Megroppant háztetők hevernek,

Sárban, mocsokban, törmelékben,

Megrogyott eszméket temetnek.

 

VZL