Varga Z. Lajos blogja

Közélet
Vargazlajos•  2009. március 7. 23:58

Kovács néni

Fanyarul magyarul

 

Kovács néni.

 

Megy a pénz az Egyesült Államokba. Oda megy. Oda bizony. Ügyes gyerek ez az Obama, nagyon, de nagyon ügyes. Vajon hány Kovács, Szabó, Varga nénit környékezett már meg? Rájuk küldte Rockefeller késői utódait. Azok meg jöttek, szépen sorban, csak jöttek, és jöttek. Elmentek az ötkerbe, a nyolckerbe, de eljutottak Alsóbodzafásra, Nyírsajapusztásra, Vereskalmárfára, lassan de szisztematikusan. Elmentek mindenhová. Széttárták a karjukat, és azt mondották kétségbeesetten, és könyörögve: Kovács néni, bajban vagyunk. Kellene nekünk tízezer forint. Nem több, de nem is kevesebb tízezer. Hát aranyos lelkeim, szegínység van erre mostanság, nagy a szükség, akárki lássa – válaszolt reszkető hangon Kovács néni. De a Rockefellerek csak nem nyugodtak, mondták, amit mondaniuk kellet, ami volt az utasítás: Bajban vagyunk, csak tízezer, annyi csak! Tízezer kis forintocska. Na jó, nem bánom, adta be a derekát Kovács néni, s miközben megtörölte a csodálkozástól a tésztadagasztásba felejtett kezét a felsőszoknyájába, elindult s sifonér felé. - de mit mondtak, ki is küldte magukat? Hogy Mr. Obama?  Az Államokbul?  Láttam a televízióban, nagyon sovány a lelkem, egyem a szívét, reája férne egy kis magyaros vendéglátás, a bizony! Hát elhiszem én, hogy kell neki az a kis pénz, persze, hogy hiszem. De van egy kis baj, most jutott eszembe három faluval arrébbról, a Jóska gyereknek ígértem, mert malacokat akar venni így tavasszal, az ám! Sajnálom, de odaígértem már! Mire a Rockefellerek: Ugyan már Drága, aranyos Kovács néni, táncsak nem gondolja, hogy a pénze nem nálunk lenne sokkal, de sokkal nagyobb biztonságban! Méghogy malacok. Ugyan, ugyan, micsoda egy gyerekes dolog. Nálunk most –igaz, ami igaz - nem nagyon megy az olajbiznisz, meg az acél, de azért kell az a kis pénz, hogy fellendítsük az üzletet, menni fog minden, és kamatostul visszahozzuk személyesen. No- igazuk lehet, a múlt évben is kért az a Jóska gyerek, vette is a malacokat, de azért egy ezrest meg leeresztett a torkán – na itt van, vette ki a szép ropogós tízezrest a keményített damasztok alól, - aztán adnak valami papírt róla - kérdezte reszketősen Kovács néni. Persze, mondták egybehangzólag a Rockefellerek, ez egy komoly cég, ez az Amerikai Egyesült Államok – és már húzták is elő a hétpecsétes nyugtatömbjüket, aláírtak, föléírtak, elbúcsúztak. Kovács néni csak állt a kiskapuban, és könnyeivel küszködve integetett a Rockefellerek után: Micsoda világ, már odaát sincs pénz. Hogy itt nincs azt értjük, elmagyarázták, én meg a szomszédasszonyomnak, az meg a szomszéd Feri bácsinak. Így van ez jól, ilyenek most az idők. Majd jobb lesz, azt mondják. Mondtak már ilyet, úgy emlékszem. Akkor békekölcsönt adtak, kötelező is volt jegyezni, azt megjegyeztem egy életre, de meg ám! Abbahagyta az integetést, és egy gyors mozdulattal kivette a szoknya korcából a mobiltelefonját: - Te Jóska, ne gyere a pénzért, oda adtam a Rockefellereknek, majd jövőre visszahozzák, akkor lehet majd róla szó, addig se esznek azok a malacok, amiket venni akartál!

Hát itt tart Magyarország!

 

Varga Z. Lajos

 

2009. 03. 06.

 

Vargazlajos•  2009. március 6. 03:43

Az országmarketinges.

Fanyarul magyarul.

 

Az országmarketinges.

 

Dübörög az országmarketing. Ez most tényleg dübörög. Megszólalt Európa, de megszólalt már az új amerikai elnök Barack Obama is. Mindegy, hogy miért, és hogyan, de kiejtette a Magyarország szót! Százezrek nyúltak a világtérkép után. Martha, az amerikai átlagháziasszony felhívja barátnőjét: - Te Alice, megtaláltad már Magyarországot, hol van? Én Zimbabwe alatt keresem, mintha azt tanultuk volna, nem? Hogy kínai kicsinyke tartomány? Visszahívlak. Olyan cuki ez az Obama, hogy így félti Amerikát a magyaroktól! – Nem is kell hívjalak, eszembe jutott, hogy főztem egyszer gulyást, a szakácskönyvben olvastam, magyar étel, nomád nép , sátrakban laknak. Azt mondod nem, az régen volt, amikor még gulyáskommunizmus? Az mi lehetett? Te sem tudod drágám? Akkor te mit hallottál? Hogy már ezerszám szerveznek utazási irodák oda egzotikus utakat? Igazán? Befizetek! Azt mondod egy milliárdos az elnök, akinek van egy hegye, és ott szállnak le a repülőgépek? Istenem! Rettentően izgalmas, egy hegyen leszállni! Te, és a mi édes kis Obamánknak miért nincs hegye? Szervezzünk gyűjtést neki, és hordjunk össze egyet! Az mégse járja, hogy a magyarok elnökének van, akivel meg minket ijesztget! –

Tony Curtis mindent megpróbált, beleadott apait, anyait, de szinte semmi sem jött össze, pedig jópofa lett pár éve az a reklámfilm. Most mindenki idejön, megnézi Budapestet, a rém rettentő várost, fellendül az idegenforgalom, kinn leszünk a vízből! Az idegenforgalom lesz országunk húzóágazata. Minden rosszban van valami jó, legalábbis azt mondják. Lehet, hogy most ez lesz a jó nekünk, az idegenforgalom. Emlékszem egy rettentően szőke nőre, egy amerikai vetélkedőben, az volt 25000 dolláros kérdés, melyik európai ország fővárosa Budapest. Ő ilyet bizony soha nem hallott! Még hogy Budapest! - Ez egy vicc ugye – kérdezte a játékvezetőt. – én azt gondolom Európa az egy ország – gőgicsélte, Budapest? Sohasem hallottam róla! Annyit tudok, hogy ott franciául beszélnek. Szóval ment még a kínlódás rendesen. Ma már nincs semmi ramazuri, még ez a hölgy is tudja már, hol vagyunk, mi a fővárosunk, már mindennek utánanézett egész Amerika. Hallottak már az emberről, aki vezeti ezt az országot. Ma valami jelentéktelen kis újság, a New York Times is ír rólunk, magyarokról. Erre mondjuk mi pestiesen, nem semmi. Ez aztán marketing! Profi, vérbő menedzseri munka. Jöhetnek a turisták. Bő száz éve nem volt ekkora beszédtéma Magyarország, talán 1900-ban a párizsi világkiállítás idején. Most csak jó érzékkel pár szép, színes brosúrát kell kivinni a világvárosokba, Jöjjenek, nézzenek minket.

Leszállás Ferihegyen.

 

Varga Z. Lajos

 

2009. 03. 05.

Vargazlajos•  2009. március 4. 17:34

Negyedóra az élet.

Fanyarul magyarul.

 

Negyedóra az élet.

 

Nézem reggeli közben a televíziót. Komótosan pirítóst készítek, főzök egy lágy tojást, kenegetem a magyar vajat a magyar aranybarna kenyérre, közben azon gondolkodom a tojás vajon magyar, magyar tyúk tojta? Támogatom a patrióta gazdaság képzetét, ha ily kis mértékben is. Ha ezt tízmillióan tennénk, az azt jelentené, minden reggel tízmillió magyar tyúknak kellene tízmillió magyar tojást tojni, tízmillió magyar kislábosban megfőzni, tízmillió magyar gáztűzhelyen. Futnának a magyar szállítmányozó cégek, szállítanák a sok tojást a magyar tojásboltokba, ott magyar emberek magyar módra sorban állnának, mint régen a banánért, ami ugye lássuk be, nem is volt magyar. Be is döglött a szocializmus. Vége lett. Ez volt a közvetlen oka. Tojáson kellett volna élni, nem banánon. El lettek az emberek nagyon kényeztetve! El ám! Itt az eredmény. Megettük még az aranytojást tojó tyúkot is falánkságunkban, hiába volt minden figyelmeztetés. Most más idők járnak, más a vezető is. Kicsit más. Más, mint a többi országban. Nem is kérnek a mi nagy vezetőnkből. Másként gondolkodnak. Megérdemlik, ők tudják. Elszalasztják a lehetőséget. Mindenesetre ebben a patrióta rendszerben a magyar kislábosgyárak is teljes gőzzel üzemelnének, a magyar gáztűzhelygyárakról nem is regélek. Tessék, most meg leettem magam. Partedlit kellett volna felkötnöm. Az ám! Milyen nagy teljesítménnyel mehetnének a magyar partedligyárak. Nem is beszélve az eldobható, magyar papírból készített papír - partedlikről. A ruhából készülteket meg beszeghetnék a magyar Kézihímző Művekben. Felléphetne a televíziókban a Magyar Kézihímző Művek asszonykórusa. A partedlik kimosására kifejezetten magyar partedlikimosó - mosóporokat fejlesztenének intelligens magyar mosóporkutatók, akik a Magyar Mosóporkutató Egyetemen szereznének intelligens diplomát! A lágytojást magyar lágytojástartóból kanalazom, mely a Magyar Lágytojástartóművek Magyar Formanagydíjas műremeke. A kiskanalam is magyar, a Magyar Fémnyomó Kiskanálgyárból, de a kistányérom is, mely a Magyar Porcelánművek Kistányérgyártó telephelyén készült, valahol vidéken, munkát adva a munkaszerető vidéki lakosságnak. A kistányérok, ugye el-eltörnek mosogatás közben, amit természetesen magyar mosogatószerrel végzünk. Nézem tehát a Magyar Televíziót, patriótalelkesedéssel hadonászok a magyar kiskésemmel, mellyel ugye levágtam a magyar tojásom tetejét. Hallom a szlogent, aki magyar velünk tart! A Magyar Sófogyasztók reklámjából kitűnik, a magyar lágytojásfogyasztók, kizárólag magyar sóval sózzák a tojásaikat! Már-már eufórikus állapotban vagyok, lelkesedésem az egekben, ezer ötletem van, már a magyar vajat is magyar tehénből fejem. A teám magyar tea, szárított szederlevélből, a neve Planta!  Ekkor egy mogorva úr szólal meg a képernyőn, hogy ő bizony egy homokórával szemlélteti, amely negyedórás, hogy amíg benne a bizonyára nem magyar homok lecsurog, az idő alatt tönkremegy egy magyar vállalkozás. Minden órában négy!  Ebben az évben akár huszonnégyezer, s ez által legalább százezer munkahely szűnik meg. Negyedóra az élet. Én éppen keserű szájízzel fejeztem be a lágytojást. Lehet, hogy az aranytojást most nyomatták le a torkomon.   

 

Varga Z. Lajos

 

2009. 03. 04.

Vargazlajos•  2009. március 4. 11:18

Londoni kirándulás.

Fanyarul magyarul

 

Londoni kirándulás.

 

Bal kezét, ahogyan általában szokta zsebrevágta, és lezserül, ugyanakkor büszke fejtartással sétált a szürke, hitehagyott londoni utcákon. Szája sarkából halovány mosollyal nyugtázta az idegen emberek csodálkozását, hiszen azok nem tudhatták, hogy Európa egyik legnagyobb személyiségét látják, az embert, aki eldöntötte ő adja meg a hangot a világgazdasági válságból való kilábaláshoz, nemcsak egy kis ország, de országok csoportjai, és immáron egy földrész számára is. Az ország, ahol élt, már kicsi lett egyéniségének, a nézőközönség, a méltatók túl kevesen voltak, méltatlanul kevesen. Elhatározta, nagyobb színpad kell, nagyobb szerep, egy főszerep, melyben meg tudja mutatni igazi, eddig fel nem tárt képességeit! A gondolatokat tett követte, meglátogatta már Brüsszelt, és íme már itt is van a ködös Albion fővárosában, ahol tiszteletére, mintha a hírhedt szmog is visszavett volna erejéből. Nézte az embereket, akik eddig lehajtott fejjel járkáltak, de amint megpillantották őt, kedvesen elmosolyodtak. Jó előjelnek vette ezeket a megnyilvánulásokat. Brüsszelben már elmondta, mit kell cselekedni, hogyan kell országokat visszavezetni, hogyan kell összefogni a térségben, és együttes fellépéssel elérni eredményeket. Azt, hogy különösképpen senki sem fogadta kitörő örömmel szónoklatát, nem keserítette el, tudta, hogy korát meghazudtoló nagyság, s meg nem értése, a korszak elszalasztott lehetősége! Egy szomszédos országban megalázó karikatúra jelent meg róla, de különösebben ez sem érdekelte. Egyedül édesanyját sajnálta kissé, mert néki szembesülnie kellet immáron azzal, hogy nemcsak szűkebb környezetében, de több országban is viccelődések tárgya lett, hogy egyáltalán nem veszik komolyan. – Ez a nagy emberek sorsa – sóhajtotta, miközben elhaladt madame Tussaud viaszmúzeumának gigantikus épülete előtt. Nagy léptekkel haladt az utcákon, de minden lépését gondolatainak ezrei övezték. Még ugyan nem vettek róla méretet, ám ami késik, az nem múlik! Még hogy nem veszik komolyan! Majd egyszer Nelson admirális mellet csodálkoznak rá! Ettől a gondolattól öröm töltötte el, sasszézott egyet, kis táncmozdulattal, ami nem volt tőle teljesen idegen. Sietett, végiglépdelt a Piccadillyn, úgy érezte, a kirakatokból is őt figyeli mindenki. Elérkezett a Hyde parkhoz, meg sem állt a Cornerig, a Speakers’ Cornerig! Eljött a nagy lehetőség, nem zavarta senki, és semmi, az akcentus sem. Beszélni kezdett!

 

 

Varga Z. Lajos

 

2009. 03. 03.

Vargazlajos•  2009. március 2. 20:13

Alkotmánymódosítás.

Fanyarul magyarul

 

Alkotmánymódosítás.

 

Olvasom, hogy alkotmánymódosítás a mai napra jutó ötlet. Az elmúlt hétre jutott már, ilyen is, olyan is, Brüsszelben is volt ötletelés, ami hatása lett, azt a mai forintárfolyam tükrözi.

Komoly emberek nem nagyon nézik jó szemmel ezt a csapongást. Már óvodáskoromban rájöttem bizonyos összefüggésekre, bár akkor komoly idők voltak, fújtak a rettentő fényes szelek, a boltokban négyfelé vágtak egy 10 dekás vajat, negyedkilós kiszerelésben árusították a búzadarát, és fogalmunk sem volt, hogy valaha 56 is lesz majd. Az óvodában, ha valami jelesen vörös ünnep közelgett kakaót adtak, és kis szeletke kalácsot. Aki kétszer akarta megtölteni kisbögréjét, arra az óvó néni szikrázó szemmel nézett. Így mindenkinek jutott egy kis vaj, egy kis gríz a tejbe, egy kis kakaó, egy kis kalács. Vannak ma géniuszok, akik nem akkor jártak az élet iskolájába, s azt hitték, no majd együtt odamegyünk, és kérünk, egy kis pénzt, egy kis gyorsítást, még egy bögre kakaót. Kaptál már kisfiam,- néztek rá a komoly óvó bácsik, óvó tekintettel. Akikre meg hivatkozott volna, rendre, és érhetően elhúzódtak, - én nem kérek veled közösen, hogyisne! Még majd mi is elveszítjük a pöttyös labdánkat, amit te már jó messzire elgurítottál! Szóval, gondoltam, most ezt az ósdi, vörös gyökerekkel rendelkező alkotmányt fogják módosítani. Még az is lehet – képzelegtem – milyen jó lesz majd nekünk. Ám ahogyan előbbre haladok a cikkben, rájövök, csak a magyar szólások, és közmondások nagykönyvéből kerülne át egy-két passzus, többnyire - a szólj igazat, betörik a fejed - kezdetű örökigazság! Nem lehet majd nevén nevezni a dolgokat, sőt mi több, nem lehet ellenérzésekkel lenni népcsoportok iránt. Megtűzdelik az alkotmányt, mint szegfűszeggel a narancsot szokták. Olyan szép lesz! Meg aztán az ellenérzések miatt sűrűsödik a társadalmi konfliktus, és bizony-bizony nem egyszer sűrűsödik bizonyos típusú normasértésekkel is. Megtöröltem a homlokom olvasás közben, persze azért kezdtem érteni: Ha föltették a krémet a tűzre, nem kavargatták, nemcsak, hogy besűrűsödik, de meg is csomósodik. Ezek a csomók a normasértések. Ezzel a krémmel végképp nem lehet normális krémest megtölteni. Na, mondom, veszek tojást, főzök egy kísérleti krémet! Elmentem a boltba, vettem magamhoz két egész doboz tojást, mit tudom én, mennyi kell egy ilyen krémhez. – Mi jót főz, mi jót süt - kérdezi kedves bájosan a pénztároslány. Azt hiszem, meggondolom magam, dobálni lesz. Azt nem szabad ám! Óvna engem szegénykém, látja rajtam, hogy a második gyermekkorba értem, de rögtön meg is nyugtatom. Hazamegyek, és megdobálom a televíziót! Meg én! Hazaérve gondosan kikészítettem a tojásokat, mellé tettem egy teljesen teli pohár vizet… Elkezdődött a híradó, céloztam, dobtam, majd megint, céloztam, dobtam. Mámor töltött el. Ekkor belépett a feleségem. – jesszusom! Lajos megőrültél? Dehogy, csak egyféle kísérletet végeztem, látod! Dobálom a televíziót! - És? Vastag képernyője van…

 

Varga Z. Lajos

 

2009. 03. 02.