Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Viharral éled
Soultribe• 2008. november 13. 10:50
Viharral éled
Ketten száz darabban vagyunk.
Szívemre tekeredik
a szilánkos csended vadul
és időtlen magányom
mélyíti szakadatlanul.
Kiléptem az utcára,
illatod a tél első
leheletébe zárva
csordogál az arcomon.
Talán minden megfagyott.
- Szemöldökét ráncolja
álmaink felett a komor ég -
De talán akad még néhány
ősz – festette árva levél
szerteszét: ázott partok
vágyait söpri fel a szél.
Soultribe2008. november 21. 15:59
Olvasgatunk, Magdi? :)
Soultribe2008. november 21. 15:59
Köszönöm újra..
Oda nem került fel, friss még, talán nem érett még meg bennem kellően. Sötétben és hidegben ültem órákat, vártam, vártam... aztán találtam egy darab papírt.
Syracusa2008. november 20. 19:53
Sajnálom, hogy nem találom ezt a versed ott.
Még mindig nagyon tetszik.
narnia2008. november 18. 13:18
:)
Soultribe2008. november 18. 12:37
Kedves Steelbone,
Köszönöm a költői hozzászólásod!
Üdv: Soultribe
steelbone2008. november 17. 15:38
...az a kis láng melegíti olykor fel a világot annyira h a felhők komor arca megenyhül és mosolyt szór a tördezett lelkeknek.
Köszönöm h olvashattalak!
Steelbone
Soultribe2008. november 17. 15:31
Kedves Hajnalka,
Van ami örök. A legjobb érzéseim egyike, ha tudok valakivel magányos lenni.
Köszönöm.
Barátsággal: János
Soultribe2008. november 17. 15:28
Kedves Erika,
Köszönöm, hogy olvastál!
A legborúsabb időkben is, mindig táncol egy apró láng valahol..
Üdv: János
PHAEDRA2008. november 16. 15:56
Kedves János!
Az''időtlen magány''változó időkbe betűzi a visszaillanó/talán örökre odavésődött/fájdalmasan szép mosolyt.
Szeretettel: Hajnalka
csigasziv2008. november 14. 15:30
''ázott partok
vágyait söpri fel a szél.''
Gratulálok! Amikor már úgy érzem, minden veszve, el kell engedni... na akkor még érződik a hit, a remény. Visszarévedek a múltba, ami örömmel telt, de fáj és fáj...
Soultribe2008. november 14. 12:49
Kedves Marie,
Változnak a versek, nagyon jól látod, ebből is az derül ki számomra, hogy figyelsz rám. Köszönöm.
Nem tudom kell-e, vagy lehet-e erre magyarázatot adni, de azt hiszem én tudom az okokat.
Köszönöm a figyelmed!
Barátsággal: János
Marie_Marel2008. november 13. 18:49
Kedves János!
Érdekesen változnak a verseid. Egyszerűbb-mégis ugyanolyan kifejező-és érdekes lüktetés kezd megjelenni. (Túl azon az igazi ''csécseis'' képen, amit Annamari is említ.)
Itt:
''álmaink felett a komor ég -
De talán akad még néhány
ősz – festette árva levél''
Jelzőket nem írok, mert ''csípőből hárítasz...(de gondolom) :-)))
Soultribe2008. november 13. 18:15
Köszönöm...
Itt is lázat csillapítunk.
Syracusa2008. november 13. 17:52
Ejha... Értékelendő, szép vers!
Soultribe2008. november 13. 17:35
Köszönöm, Annamari!
Pontosan, mindig ott van a remény, a legsötétebb gondolatok mögött is pislákol valami. Kapaszkodónak!
Üdv: János
kapocsi.ancsa2008. november 13. 11:47
''illatod a tél első
leheletébe zárva
csordogál az arcomon.''
Könnyed mégis hm..Olyan megfoghatatlan megfogalmazás, szép!
Az utolsó versszakban érződik a remény
Üdv