Soultribe blogja
Versfélbehagyott
félbe
visszavesz magának az isten
létezhettem tőszavakban
éles tükreidben néztem
mivé vérzem el magamban
hagyott
eltaszít-felemel-újra
álmaim mohón felissza
éjszakává szűkült szemekkel
láttam benned oda-vissza
félbehagyott
eltaszít-felemel-újra
visszavesz magának az isten
álmaim mohón felissza
létezhettem tőszavakban
éjszakává szűkült szemekkel
éles tükreidben néztem
láttam benned oda-vissza
mivé vérzem el magamban
az ott mélye
az ott mélye
árnyaink szürkéje majd feketéje
elnyúlva a torlaszoló falakon túlra
azokba kapaszkodik a ház csendje
karom-mély árkokat vájva hátunkba
a fürdőből tisztátlanul szivárog
az ajtóréseken töredezve-vékonyodva
az a lágy kacagása a napnak
ami még bearanyozta az estét
pont megtelítette színekkel és fénnyel
és éppen annyi hanggal
amit elbírtak a lelkeink félben
emléke az estének a nap és annak a reggel
örökül hagyták a csillagtalan eget
hogy vajúdva tapasszon minket
a kert legridegebb vasszékére
ahol mégis van valami élet miattunk
nem mi vagyunk (a lehetnénk az)
ahogy nézünk egymásra az ismeretlen
ismerni csak egyben lehet
ha nincs az az öldöklő zaj köztünk
a kimondatlan szavak visszhangja
mint a párhuzamosan futó órák
vigyázzák a szűnni sosem akaró
bennünk fuldokló kényszereket
kiteljesedésük járhatatlan útjain
kétségbeesve koldusként kapkodnak
a torzó szörnyek - igen a kényszerek –
végnélküliségükben is végesek
apró démonok növekednek óriássá
ahogy elhalkul az utolsó éber pillanat
és csak vagy és vagyok ha vagyok és vagy
el
el
pedig kerestelek
kinyitottam mindent
de mondtad: ne-ne
aztán visszakúsztál
és úgy merültél el
ahogy a verseimben szoktál
csikorgó sorok közé
vágyakat harapva
ököllel simogattál
könnyekbe zárt őrülettel
amputáltad lelkem
bármit, csak legyek
nélküledségemben
nélküledségemben
nem
az
öl
meg
hogy
nem
létezel
az
hogy
én
befejezetlenül
apa nézd
apa nézd
apa nézd: fürdik az útszéli porban a nyár
megtört háttal meztelenkedik a réten
kint ragadt a lelkem egészen (olvad-e már?)
apa nézd: égetik a villanyt a házban
talán valaki idegen lehet odabent
belopakodtam és senkit sem találtam
apa nézd: a kocsmapulton ott az italod
fojtott remegésed újra elszakít tőlem
de létezem és megölelnélek (ha hagyod)
apa nézd: rajzolok neked napot és felhőt
rózsaszínre nevetem neked a világot
kapsz tőlem tengert, hegyeket, völgyet és erdőt
apa nézd: ha most még nem is majd egyszer talán
a szám nem lesz tele fekete kövekkel
és megtanulom kimondani: édesapám
apa nézd: neked valami fontosat adok
az életet, amit te nem adhattál nekem
tőlem minden áldott pillanatban megkapod