Soultribe blogja

Vers
Soultribe•  2021. július 23. 14:46

az ott mélye

az ott mélye

 

árnyaink szürkéje majd feketéje

elnyúlva a torlaszoló falakon túlra

azokba kapaszkodik a ház csendje

karom-mély árkokat vájva hátunkba

a fürdőből tisztátlanul szivárog

az ajtóréseken töredezve-vékonyodva

az a lágy kacagása a napnak

ami még bearanyozta az estét

pont megtelítette színekkel és fénnyel

és éppen annyi hanggal

amit elbírtak a lelkeink félben

emléke az estének a nap és annak a reggel

örökül hagyták a csillagtalan eget

hogy vajúdva tapasszon minket

a kert legridegebb vasszékére

ahol mégis van valami élet miattunk

nem mi vagyunk (a lehetnénk az)

ahogy nézünk egymásra az ismeretlen

ismerni csak egyben lehet

ha nincs az az öldöklő zaj köztünk

a kimondatlan szavak visszhangja

mint a párhuzamosan futó órák

vigyázzák a szűnni sosem akaró

bennünk fuldokló kényszereket

kiteljesedésük járhatatlan útjain

kétségbeesve koldusként kapkodnak

a torzó szörnyek - igen a kényszerek –

végnélküliségükben is végesek

apró démonok növekednek óriássá

ahogy elhalkul az utolsó éber pillanat

és csak vagy és vagyok ha vagyok és vagy

Soultribe•  2021. július 20. 09:44

el

el

 

pedig kerestelek

kinyitottam mindent

de mondtad: ne-ne

aztán visszakúsztál

 

és úgy merültél el

ahogy a verseimben szoktál

csikorgó sorok közé

vágyakat harapva

 

ököllel simogattál

könnyekbe zárt őrülettel

amputáltad lelkem

bármit, csak legyek

Soultribe•  2020. november 22. 21:29

nélküledségemben

nélküledségemben


nem

az

öl

meg

hogy

nem

létezel

az

hogy

én


befejezetlenül

Soultribe•  2020. augusztus 23. 18:42

apa nézd

apa nézd

 

apa nézd: fürdik az útszéli porban a nyár

megtört háttal meztelenkedik a réten

kint ragadt a lelkem egészen (olvad-e már?)

 

apa nézd: égetik a villanyt a házban

talán valaki idegen lehet odabent

belopakodtam és senkit sem találtam

 

apa nézd: a kocsmapulton ott az italod

fojtott remegésed újra elszakít tőlem

de létezem és megölelnélek (ha hagyod)

 

apa nézd: rajzolok neked napot és felhőt

rózsaszínre nevetem neked a világot

kapsz tőlem tengert, hegyeket, völgyet és erdőt

 

apa nézd: ha most még nem is majd egyszer talán

a szám nem lesz tele fekete kövekkel

és megtanulom kimondani: édesapám

 

apa nézd: neked valami fontosat adok

az életet, amit te nem adhattál nekem

tőlem minden áldott pillanatban megkapod

Soultribe•  2020. június 6. 09:12

legyen két gy

legyen két gy

 

gonosz felhőkben reszketnek a rózsák

már készül ránk szakadni a valóság

sugarait óvja-rejti az elzárt nap

majd kibuggyan és esik-esik-felszárad


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom