Soultribe blogja

Gondolatok
Soultribe•  2019. október 4. 19:21

nem lenni nem

nem lenni nem

 

ha levonnám a társadalmi

konzekvenciákat vajon

egzisztenciálisan mindenek feletti

nyugvópontra kerülhetne

ez a predesztinált

szubkultúrákat olvasztótégelyként

marginális pályákra lüktető

egyetlen egy szubjektivitást

nélkülözni képtelen

apró kis életem

 

egy nagy lófa**t

Soultribe•  2019. június 4. 22:26

boldogság

boldogság

 

a következmény

te vagy

a boldogság

 

következmény

Soultribe•  2015. május 2. 07:34

vasárnapi őrület

Vasárnap! Hosszú nap lesz, ezerféle érzelmi hatással. Esik, fúj a szél, hideg van, félek, hiába van reggel. Nem, ez még csak hajnal egy normál embernek, akkor valamivel le kell kötnöm magam, legyen egy film, legyen az Interstellar. Leköt, hosszú, érzelgős, túlmagyarázós, de leköt. Ébred a ház, 10 óra, fürdés, pakolás a kocsiba, ez a része mindig kapkodós, de sikerül indulni időben. Csepelen vagyunk keressük a Jahn Ferenc kórház rehabilitációs osztályát, rohadt egyirányú utak, lemocskolódott régi gyártelepek, ősz, és megérkezünk. Mama jól van, örül nekünk, kicsit már sétálhat, tisztán beszél és mozgatja minden végtagját. Beszélgetünk, haza akar már menni Papához, pár hét mama, már csak pár hét!

Megyünk Budaörsre, felvesszük Zolit és irány a temető. Mindkét szülő, nagyon-nagyon érzékenyek vagyunk mindhárman. Nekem megtiszteltetés, hogy évek óta kijárhatok a gyerekekkel, és igen tudom, tudom, hogy engem is nagyon szeretnek itt. Csend, virágok, gyertyaláng, csend.

Vissza Budaörsre, nevetgélünk, szidjuk az utakat, a közlekedést, az ostobákat, a politikát, a forintosítást, az életet, mert kegyetlen, de nevetgélünk és ez jó.

Irány a Városliget, az Erzsébet hidat választom, rosszul döntök, mert baleset miatt órákig araszolunk a Budaörsin, majd a Hegyalján, francba az egésszel, amúgy is utálom, és egy sört is meginnék már a haverokkal. Elégedetlen ősz van bennem, és közben szüntelen szeretlek Kata érzés is. Ülj itt mellettem, nem baj, hogy csönd van, nem baj, hogy sokat beszélsz a munkáról, csak ülj itt velem.

Liget végre, nagyparkoló, jó hely lesz ez, nem? De, menjünk már, boltban sör és szilvás uni a bemelegítéshez? Naná! Colát is vegyél, kisdobozost és hideget légyszi! Dózsa György út, kaputelefon, lifttel az ötödik és végre: kezdődik a buli!!!!

Sörözünk, beszélgetünk, a gyerekek kiabálnak, de nem baj, jó most így. Felidéződnek a régebbi idők, amikor még többet jártunk koncira és mindig olyan jó volt minden. Fiatalabbak voltunk és nem érdekelt semmi minket, csak rock! Együnk pogit is, friss még, ja szendvics, jó, várjál rakok ki mindent hozzá, közben a gyerekekkel azt a sárkányos mesét? Sörrel hogy állsz? Még egy tüske? Ahhhh, de jó volt! Nyomás a Dürerbe, sétálva 10 perc, jól jön a levegő, a bemelegítő gimnasztika elég jól sikerült. Kiegészül végre a négyesünk! Egyből egy sör? Persze baszod! Tüske? Várjunk még, jó? Jó! Kerthelyiség, itt van minden: zene, család, filmek, régi sztorik, cigik, sörök és nagyon-nagyon jó minden! Zene szól, néha benézünk, de kintről is halljuk, nem olyan jó az előbanda, az ének miatt, a zene jó lenne. Igaz, nektek is az énekkel van bajotok?! Tüske és még sör? IIIIIIIGEN! Metaxa? Az! Cheers Tesók! Szemezek a polóval… Mennyi van nálam, van elég, nem tudom, megvegyem? Jó lenne, fasszántos és van piros is meg szürke, amit zöldnek látok, de nem kell már annyi poló, minek annyi?! Feketedik a lelkem, üzenek…. Juj bakker kezd a Dark Tranquility, nyomuljunk befele a küzdőtérre! Visszaszámlálás a kivetítőn, ilyet sem láttam még, majd egy kellemes női hang indítja a bulit! Ez kiba jó, nem? De, kurvára állatok! Menjünk beljebb! Menjünk! (Jaj már megint a poló) Sör? Az! Megint? Megint! Meleg van itt, még egy? Jaja! És állat nagyon a zene, szólnak, mozognak, szépek és agresszívak egyszerre. Ha a következő szám is király lesz megveszem a polót! Király lett, megvettem, budiban átcsere és máris feszíthetek! Sör? Hozzad b+! (most mi van, miért nem válaszol valamit?!) Zene, tombolás, jajdenagyon hiányoztatok nekem! Tényleg, minden klappol, jó itt és elfelejtek minden nehézséget, nem gondolok a családra, nem gondolok a munkára. Itt vagyok, csak itt! (De Te hol lehetsz? Miért nem írt vajon? Mert elege van belőlem? Nem, biztos nem, kussolj már te hülye!) Hopp az egyik kedvenc számom, ez már sok is a jóból, dehogy sok! Játszatok, még-még-még! Elképesztő közönség vagyunk, olyan jó ilyen lelkesnek lenni! (Tuti, hogy elege van belőled, mert nem tudod soha befogni a pofádat, zaklatod! Nem igaz, ő kérte, hogy írjak! De íííííígy?! Fogd be!) Egy Finn srác szólít meg, mit mondana, ha nem azt, hogy király a zene, jaja, az, mi meg tesók akkor, nem? A meccsről maradt itt, de nem akar róla beszélni (Gera Zoli a király!!!) Mindegy azért dumálunk kicsit! Mindjárt vége, úristen, ne mááááár, köszöngetnek el, biztos lesz ráadás, kell, hogy legyen! (Szerintem ír mire hazamegyek, biztosan ír! Látod bazd meg, ez a baj veled! Kit érdekel, hogy ír vagy nem, itt vagy jó most és ezen pörögsz egyfolytában! Baszki hiányzik, most mit csináljak?! Mi az, hogy hiányzik?! Szereted? Mi?! Ne már, bazd meg, most minek kell ez a tükör, nem kell ez.)

Ráadásszámok, de jók ezek is, jó volt az egész buli, jó volt találkozni a cimbikkel, jó volt tombolni kicsit! Köszi élet, köszi rockzene: szeretlek titeket! (Nem írt, megint nem, nekem sem kéne többet, jobb volt a csend, nem akarok szenvedni megint. Ha szólok az baj, ha nem akkor talán jobb, nem szólok, csak csendet küldök megint.)

Soultribe•  2014. december 30. 07:51

vádirat a szakadékból

vádirat a szakadékból

fogalmad sincs mit mondhatnál
titkok tapasztják össze ajkaid
nekem pedig elfogytak a kérdéseim
(szólnék, de látom elfordulásod)
csak az emlékeink vannak velünk
a jövőnktől való félelmünk
és elfojtott ítéleteink súlyai
egyetlen igazságunk maradt:
boldogságunk a lehetőség volt
egy éles fényű patak
ami sötét erdőbe halt
önzőséged születésem falja
általam is magad ünnepled
boldogságom távoli emléked
fájdalmad sosem gyógyuló sebem
foszló világodban te nem is érted
hogy helyetted is hamvadok
(büszkeséged szégyene én lettem)

egyetlen ponttá sűrűsödik
a végeláthatatlan érzésfolyam
és én ezen pont alatt kuporgok
hidegen meredünk egymásra
és mert nem tudlak megtagadni
feloldozni sohasem foglak

apámnak

Soultribe•  2014. december 24. 08:12

lényegében

lényegében

 

egy életnyi villanás

az otthonom és egy hófehér papír

a többit megírom

nekem nem kell semmi más

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom