Soultribe blogja

az ablak (Marie Marel paródia)

ne csukd be
még te sem
levegőt kéne vennem
mittudomén mit akarok
de irgalomra törekszem

ne csukd be
még te sem
Vásárhelyt jobban ismerem
Jagi hiába tolt be az ajtón
én tudtam: ez nem az én helyem

ne csukd be

a kezem

csapkodják eleget a szelek

dobálj karikákat a fára

és játssz inkább velem

ne csukd be

nem is mered

erős vagyok, eleven

spirituális villámok

cikáznak csak idebent

ne csukd már be

a szemed

a cukrot találd te meg

kávét főz a János

mert ő is nagyon szeret

Szebarb és Soultribe

valaki eshetett volna…(Szebarb paródia)

szálkamentes küszöbökön

keresztülbotladozva jött el a nap

forró a tekintete, de hideg a szíve

az inge alatt

belekarmolt tudatomba egy álom

a párnámra festve egy

fekete-vörös foltot

(a barátaim elképedve

olvasnak: hogy-hogy?)

bennem is az áldást veri az átok

a remény beszorult a kapuk

közti résbe (már jól vagyok,

de még zsibongva látok)

magamban nem hiszek,

de hiszek az egészben

a tiszta  szemeiddel álmodom

ébren is – lassan majd mosakodni kéne –

a pirkadat mögött ott a nyár:

rögöket görget egy gödörbe

erdőbe futottam mikor

a folyó kiöntött, de érzem

a partokat: hidat fogok építeni,