Soultribe blogja

Egyéb

Soultribe• 2014. december 13. 21:03

más semmi

ez a szégyen hónapja és az undoré

öklendezve temetem az éjszakát

hajnalonként még kísértenek az álmok

de ahogy megpróbálja átütni a nap

az állandó ködbe szürkült világot

már nem emlékszem semmire

hiányzik az arcom egy része

a helyén valami sötét és rideg anyag

lelketlen és halott fém – azt hiszem

zsebemben egy üres papír

a terveimet jegyeztem fel rá tegnap

ez a semmi lehet ma a minden

kíméletlenül ver a szívem

reszkető hiányt lüktet az égő

mellkasomban és ver a bűneimért

vagyok, érzem, ahogy megtart a sár

a sarat nem tartja más semmi

levegő, levegőt kéne venni

meleg füst gomolyog a tüdőmben

ujjaim közé égett egy gondolat

írnom kéne

élnem kéne nélküled

8 hozzászólás

Egyéb

Soultribe• 2014. december 11. 14:19

töredékek

elég lett volna egyetlen hajnal nem fordulhatsz el a naptól

de végtelen hosszú sorokban türelmes az élet

és szorítják mellkasomat ne félj, ne ellenkezz

úgy ivódtak belém a csöndek s csillapították lázadat

elég lett volna egyetlen emlék te festettél képeket az égre

miért vonszolnak tovább repülhettél volna

amikor kezembe ragadt a kilincs mert erővel nem lehet

és hiába kapkodtam utánad veled voltam mindvégig

nem zárhattalak magányom mélyére te voltál a magány és te a zár is

csillogó szemek a sötétben tudom, hogy láttál

talán te vagy itt újra meg újra itt vagyok veled

és falak sincsenek köztünk nincsenek

elég lett volna egyetlen vers neked írnod kellett

de papír akkor sem kellett volna nem, sosem kellett

csak az úton volt jó velem a talpaid alatt

mindig feléd, örökké feléd mindig veled, örökké veled

és a hegytetőn béke van te vagy önmagad

egy pillanatra csak szeretet csak szeretet egy pillanatra

azt hiszem megtaláltalak ki lehetsz, nem tudom

ismerem az arcodat idegen vagy a tükörben

tudom, hogy téged látlak ki rejtőzhet a sötétben

már nem félek félek

3 hozzászólás

Egyéb

Soultribe• 2014. június 12. 15:42

itt pedig éppen nyár van

cseppről cseppre kortyol el a por
csak fekszem, valaki felkarol
a sarkon túl olvadnak a vasszékek
maradnék egy sörre ti meg vinnétek
tovább a helyre ahol már árnyék van
de bennem határozott a szándéka
az embernek hogy a gerincemen végig
érezzem csak ezt a forró sodrást és így
maradjak meg magamnak ilyen jól
és veled ébredjek ha elalszol
majd fogdossuk össze az egész napot
de arra figyeljünk arra nagyon
hogy le ne csússzunk egymásról
mert inkább rajtad mint bárhol
itt most tényleg annyira nagyon nyár van
hogy tömegben fáznánk a napsugárban