tolvajok és koldusok

tolvajok és koldusok

 

a nem létben is lenni (úgy érkeztünk)

túlélő virágként fázni a télben

mikor napod világa már nem süt

és senki sem alszik - de nincs is ébren -

 

a szürkére zokogott szemű hold

terhe alatt botladozik az este

rád illesztek gyönyörű képeket

emlékek apró darabokra metszve

 

aztán hallgatjuk a dermedt éjszakát

mikor fekete szirmokat bontogat

és gerincét roppantja a csendnek

ahogy gomolyog bennünk a gondolat:

 

növekszünk az élet keserű tején

majd sejtekig töredezünk a fagyban

s lesz koldult szerelem és lopott remény

a helyrehozott helyrehozhatatlan