hazaút

hazaút

galambokat etetünk

betonfelhők között

a poros ég közepén

szemeid fehérjének

elmondom az igazságot

hogy úgy hiányoztál

a teremtésig akkor

és annyira már nem

hogy megszüntesselek

így tartottalak meg

magamnak és most is

tartalak minden erőmmel 

vagy, hogy légy magad

és velem is az lehess

szóval csak szárítsuk ki

ezt mindenségből kapott

gyönyörű pillanatot

és tűzzük fel a holdra

ha láthatatlanul lennénk

és érezhetnénk végre:

tehát itt vagyunk

de addig is a galambok

tépkedik ereinket

magok után kutatva

és lassan reptetünk

összevérzett érzéseket

hogy találj meg újra

mozogjunk tovább

te velem és én meg

béke legyek benned

drága életem