Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eredő
Soultribe• 2008. november 14. 12:29
Eredő
Félem már a képet,
mert bőrömbe égett
mélyen, a lelkemig
simítva bűneimet,
mit keresztjeinkről
tapasztottam vérrel
érintésed bennem
izzó emlékére.
Magadba temettél:
falak mögött tartva
elhalkuló fényem.
Fájó-lassan falja
egészünk az élet,
mögötte sorban áll
jéghideg karmokkal
az éhező halál.
Az egyetlen, aki
belőlünk lakna jól,
ha néma lélekkel
elsiratnánk a szót,
de könnyeink mögött
feszül fátyol fonál
mi lágyan összeköt
Veled, s ellened.
Soultribe2008. november 19. 13:24
Hát, Nemesis...
Ez nagyon jól esett! Köszönöm!
János
Törölt tag2008. november 18. 18:13
Törölt hozzászólás.
Soultribe2008. november 18. 17:40
Szervusztok,
Köszönöm szépen, hogy itt jártatok!
Szabályos kis szösszenet lett az Eredő. :)
Valóban, ahogy Marie is mondja, törekedtem az egyszerűségre és a szabályosságra, a háttér pedig pont az a labirintus, amit magamban találtam.
Olyan ez a vers nekem, mint egy kapu. Jól esett megírni, és bár nem volt egyszerű 6-os sorokba szorítani magam, de talán megérte.
Köszönöm szépen a dicsérő szavaitokat!
Üdv: János
steelbone2008. november 18. 15:43
Itatja ''néma'' lelkünket a könnyünk, szomjazik mégis...
Erős vers született! Gratulálok!
Steelbone
PHAEDRA2008. november 16. 15:51
Kedves János!
Nehéz elviselni egy olyan szerepet, amellyel egyé váltunk és, amely kiszámíthatatlan erővel hat ránk: egyszerre taszít és vonz.
Szeretettel: Hajnalka
kapocsi.ancsa2008. november 14. 19:16
''de könnyeink mögött
feszül fátyol fonál
mi lágyan összeköt
Veled, s ellened.''
Vele de ellene ..Ismét szomorú.
''jéghideg karmokkal éhező halál'' :-(
Marie_Marel2008. november 14. 12:50
Kedves János lenyűgöző!!!!
''Magadba temettél:
falak mögött tartva
elhalkuló fényem.''
Micsoda erő feszül benne! Egyszerű, letisztult ritmus és a mélységes mély mondanivaló ellentéte fantasztikussá teszi!!!
Bámulatos!
Szeretettel: Marie