A próbatétel

Simon Roland

A próbatétel

A kunyhó nyitott ajtajából nézelődő rövidnadrágot és könnyű pólót viselő orvos a négy marcona lándzsás között elhaladó törzsfőnököt figyelte, amint eltűnt a féltve becézett ismeretlenben. A díszes tollak még sokáig kacagva integettek a távolból. - A növények szüretelését és a gyógyszer elkészítését csak éjfél idején lehet elkészíteni, amikor a betegség démona alszik – az orvos megmosolyogta az elöljáró szavait. Az őrök szertartásszerűen járták a szokásos útjukat a falu határában. A kihegyezett dárdák olyanok voltak, mint az ég oszlopai. A legmagasabb felhő sötét toronyablakából kihajoló holdarc olyan beteg és sápadt volt, mint a doktor közelében pihenő fiú. Az óriási páfrányon elidőzött egy kövér esőcsepp, majd a zavaros tócsába zuhant, pont úgy, mint egy felhizlalt remény. - Halálos beteg - sóhajtott az orvos és megtörölte a fiú izzadságcseppekkel borított homlokát. A diagnózisát megerősítette a nyomasztó monszun évszak. Az éjszakai csendet néha vadállatok sikolya törte meg, amely felkúszott a csillagok gerincén.

A gyógyításra esküdött férfi még mindig nem szokta meg a város folyamatos zajának hiányát, lüktetését és megborzongott a dzsungel kísérteties hangjain. A cserepeken és az ablaküvegen kopogó esőcseppek másképpen szóltak, mint a gallyakkal és a falevelekkel borított tetőkön táncolók. A gyógyító a jelen halálos betegségeinek kezelésére szentelte idejét. A kormány által pénzügyileg és erkölcsileg támogatott laboratóriumában ugyan néha sikerült eredményeket produkálni egy-két kísérlet során, de a várt áttörés mégis elmaradt. A kémcsövek és a legmodernebb orvosi berendezések között rájött, hogy új lehetőségek után kell néznie. Bejárta a világ ismeretlen sarkait. Csatlakozott egy nemzetközi tagokból álló expedícióhoz. A tábort elhagyva, a dzsungel mélyén egyedül kóborolva talált rá a vadonban érintetlenül élő törzsre, amely évezredek óta változatlanul, háboríthatatlanul élte mindennapjait. A törzs hamar befogadta őt, mivel a modern felszerelése miatt varázslónak vélték. A helyiek halászatból és vadászatból tartották fenn magukat. A nyelvüket meglepően gyorsan elsajátította.

A felfedezés ugyan felrázta volna a világ közönyét, de amikor belegondolt abba, hogy az újságírók, riporterek, végül a turisták hada hogyan változtatná meg az itt élő emberek életét inkább más véleményre jutott.

Valaki bejött a kunyhóba. Kinyitotta a szemét. A törzsfőnök állt előtte, megfogta a gyerek fejét és egy fakorsóból egy sűrű állapotú folyadékot itatott meg vele. A vezető csak akkor engedte el, amikor az utolsó cseppet is lenyelte a fiú. A magasan járó hold belezuhant az álmokat vizionáló tócsába.
A kisfiú a démonaival küzdött, ide-oda dobálta magát.

Az orvos szeme előtt csodálatos gyógyulás játszódott le, a napok során a gyerek állapota lassan javult, fokozatosan megjött az étvágya is köszönhetően a mágikus italnak. Rengeteg húst és gyümölcsöt evett, sokat folyadékot ivott. A fizikai állóképessége is fokozatosan javult. Sokat sétált, az egyik nap már kíséret nélkül ment a távoli patakhoz, a szülei beleegyező tudta nélkül, ezért nem is kapott dicséretet.

A doktor könyörgött a vezetőnek, hogy árulja el a gyógyszer titkos összetevőit. A törzsfőnök hosszas tépelődés után úgy döntött, hogy próbatételhez köti a kérés teljesítését. A kívülálló kapott egy lehetőséget, hogy bizonyíthassa a bátorságát.

A harcosok elállták a kifelé igyekvő férfit és elvették a pisztolyát, a könyvét és a fényképezőgépet. - Eljött a próbatétel napja - fegyver nélkül kellett útra kelnie. A törzs a fényképezőgépet veszélyes fegyvernek tartotta. Testileg és lelkileg is felkészült a kihívásra. - Ezt az utat, még a legnagyobb harcosok sem tették meg egyedül fegyvertelenül - A hajnal első sugara előtt hozd vissza a tőrt és akkor beavatlak a gyógyítás rejtelmébe- közölte a törzsfőnök.

Éjszaka volt, kísérteties kiáltás ugrándozott ágról ágra. Felnézett a sápadt teliholdra, amely egy vadállat nyelvén üvöltött. A vadon összes növénye próbálta útját állni a szapora lépteknek. A szíve a torkában dobogott.

Felvillant egy ragadozó szempár, amely folyamatosan követte. Köveken és sebes patakokon küzdötte át magát. Az óriás szobor láttán megkönnyebbülten felsóhajtott. Amikor a kezébe vette a tőrt, akkor érezte a szörny szándékát - Támadni fog - Néma léptek, állkapocs és éles karmok készültek lecsapni.

Erős fájdalom mart a karjába, homályos szeme előtt két alak bontakozott ki. A dzsungel képe átalakult kórteremmé. A szorgalmas nővér megigazította a kanült, majd kikészítette a gyógyszereket. A munkatársa a széken ült, egy kosár gyümölccsel - Mi történt? - kérdezte a lábadozó. Elhagytad a tábort és eltévedtél a dzsungelben. Egy csapatot állítottunk össze és elindultunk a keresésedre. Az infúzió folyamatosan csöpögött. Ájultan találtunk rád, egy érdekes formájú tőrről beszéltél, amelyet az óriás szobornál szereztél a küldetésed teljesítése során. Gondolom, hogy hallucináltál a kiszáradás miatt.
A rekkenő hőség a legvadabb képzelgéseket hozza elő az ember elméjéből

– A munkatársa elköszönt, letelt a látogatási idő. Az est lassan leszállt, egy ideig nézte a TV-t de hamar elunta és lekapcsolta a készüléket és elaludt. A sötét dzsungelben találta magát. A törzsfőnök hátát látta, amint az ösvényt tisztította meg a késével. A magasba tartott fáklya fénye félelmetes formára rajzolta meg az árnyaikat.  Az ismeretlen a fülükbe súgott, megosztotta velük az ősi tudás titkát.