A két esemény II

Simon Roland

A két esemény II

A barátság

James felügyelő és a társa már bent voltak a szobában. Átkutatva, fegyverüktől megfosztva, a szerencsére és az akadémián tanultakra hagyatkozva várakoztak. A tisztára porszívózott szőnyegen hevert William érme, egy miniatűr kupa, a céllövő bajnokságon elért eredményét ajándékozta neki, a barátság jeleként. Az előszobában a bejáratot elállta a túszejtő társa, aki a pisztolyával tessékelte beljebb a két szoborrá változott nyomozót. A hall közepén egy széken ült a gúzsba kötött takarítónő. Mozdulni sem bírt, a kezét és a lábát is szorította a többszörösen átkötött vastag kötél. Az elmaszkírozott az ablakpárkánynak támaszkodott, pezsgősüvegből nyakalta a drága italt, valószínűleg nehezen viselte a stresszt, a rá nehezedő nyomást Hiába nem könnyű a gonosztevő élete. A szekrény mellet egy értékes Monet kép függött – William dob el a revolvered – suttogott kétségbeesetten az inspektor, a társa elszánt volt, nem engedte le a fegyverét.  James a lábához helyezte táskát és a parkettán odacsúsztatta csomagját – Hogyan tudta szolgálati fegyverét észrevétlenül bejuttatni? - A bűnöző a lábával állította meg a csomagot, kinyitotta, kivett belőle egy bankót, olyan szenvedéllyel simította egyenesre az összegyűrt papírpénzt, mint a szerető az imádottját – William ne- nem akart hinni a szemének, a kollégája és egyben a legjobb barátja, odament a bankrablóhoz és közvetlenül a gonosztevő fejét célozta meg – Kiszabadítom – a túszejtő megitta a bátorítót, majd elegáns mozdulattal odasétált a székhez és a nőt feloldozta kötelékei alól.  A megviselt fiatal lány pár lépést tett, majd összeesett. Úgy hevert ott, mint egy marionett bábú a frenetikus maratoni hosszúságú előadás után. A kristálycsillár fenyegetően függött felette.
A mögött álló az életét kioltani készülő rendőrtiszttel együtt lépkedett a túszejtő – Nem én fogom őt megölni – a kísértetként közlekedő átnyújtotta a pisztolyát – Tartozol nekem – James a háta mögé rakta a gyilkos eszközt. A pisztoly speciális volt, mindent szabályt megszegve, a barátja átalakította az alap fegyvert, a módosítás még nagyobb tűzerővel áldotta meg a coltot – Én tartottam a hátam érted -Az ajtón belépő másik nem vette észre mozdulatát, úgy fordult, hogy nem látszódjon, hogy mire készül és hogy mit rejteget. Mikor azok ketten nevetve, fesztelenül tervezgették, hogy mire költik el a pénzt, a felügyelő elővette a revolverét, majd az asztal alá bújt. A túszejtő meghúzta a ravaszt, a golyók a szekrénybe fúródtak. James meglőtte a lábát a támadónak, majd az elzuhanó testet fejbe lőtte. Felpattant és a fekvőhöz rohant, a bankrabló társa reszketve gubbasztott a falnál, úgy sírt egy csínytevő iskolásfiú– Nem akartam bántani senkit, csak elegem volt a szállodai munkából, mindig másoknak dolgozni, igen uram, igen asszonyom, én is szeretnék jól élni – James inspektor lehúzta a maszkot a gyerek fejéről. A kölyök fejéhez szorította a hideg csövet – Húzd meg, nincs kegyelem – kiáltotta William – A falon lévő csendélet még tovább fokozta a feszültséget. Az elnyújtott, elmélyített csendet dübörgő léptek váltották fel, az eszméletét visszanyert kommandós parancsnok állt felette, mint egy viking harcos – Az öt évvel ezelőtti akciónak ehhez semmi köze, a bankrabló elraboltatta a feleségedet, de szerencsére a telefon alapján beazonosítottuk, a szabadítás jól sikerült, leterítettük a gazfickót, de sajnos ti erről semmit sem tudtatok mivel te és William a lakosztályban egyezkedtetek a túszejtővel. A gazember úgy gondolta, hogy már nincs szüksége a fogva tartott lányra, lassan a nőre szegezte a revolverét. William a bajban lévő feleségedre gondolt, nem húzta meg a ravaszt. A bankrabló a nővel is és Williammel is végzett. De ez már öt éve történt.   
Én megöltem, megbosszultam, olyan lett, mint a szita. A felügyelő egy pillanatra elfordult, majd visszatért a reszkető kölyökképű fiúhoz – Tedd meg értem, vagy elmegyek örökre - suttogta a kísértet.  James felügyelő homlokáról izzadságcseppek gördült le, jobban reszketett, mint az ártatlan képű, hordár, a kivégzésre és a bosszú beteljesedésére váró fiú. James végül eldobta a fegyverét, az elit egység főnöke kísérte ki az épületből. William pisztolya és az érme nyomtalanul eltűnt, bárhogy keresték, sosem kerül elő.